Feljegyzések az Új Hét írása és olvasása közben

Posted by

„… Túlságosan fáradt és keserű vagyok ahhoz, hogy új hitet keressek egy olyan világban, ahol minden kiáltásomra csak a saját kétségbeesésem visszhangja válaszolt. Megértettem, hogy csak a nagyon erős emberek engedhetik meg maguknak a gondolkodás kéjét. Veszedelmes kísérlet uram, óva intem tőle. Én túlságosan érzékenynek bizonyultam.” Ezt egy csavargó, egy hajléktalan mondja Párizsban Tabák László felejthetetlen kollégánknak – ötven évvel ezelőtt. (A Hét 1972/1. számában olvasható.) Hogy repül az idő! De meddig a mi kétségbeesésünk, meddig ez a tihanyi ekhó? Meddig, hogy „Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek / A boldogság karjain, / Vígadoznak a kies Fürednek / Kútfején és partjain” – s mi sírva sírunk?

Olvasom H. Lám Irén ötven évvel ezelőtti cikkét A Hétben (a lap 1972/1. számában) a napfoltokról. Fogózzunk meg!
„Századunk divatos járványbetegsége az influenza. A virológusok azzal magyarázzák a tömeges influenza-megbetegedéseket, hogy az emberiség bizonyos periódusokra elveszti immunitását a vírusokkal szemben. A megbetegedési hullám kezdetének időpontja egybeesik a naptevékenységben beállott hirtelen változásokkal. Megbetegedési ciklusok körülbelül tizenegy évenként figyelhetők meg, harmincöt évenként pedig a betegség rendkívüli méreteket ölt. Hogy okozatilag mi módon függ össze megbetegedés és a naptevékenység, még nem ismeretes. Feltételezhető, hogy a naptevékenység a vírusok erőteljesebb szaporodását idézi elő. (Érdekes, hogy az influenzás megbetegedések kiindulási gócai főleg a 30-50° északi szélesség zónájába tehetők.)” Feltétlenül utánanézni, most milyen periódusában van a napfolttevékenység!

Kisebb rekord: vasárnap 187-en keresték fel az Új Hetet, a megtekintetések, rákattintások száma összesen 916 volt, egy bejegyzésnél átlagosan 3,4 percet időzve. Persze a legtöbbre egy-két látogató volt csak kíváncsi – azért nem semmi, hogy ha jól számoljuk, ezen az egy szép napon a látogatók összesen 160 órányit töltöttek olvasásunkkal. Vagy az jelent többet, hogy fennállásunk nem egészen tizenöt hónapja alatt közel 5100 cikk került fel a „ felületünkre”?

Nincs időnk meghalni sem – ez persze közhelyes metafora, nyugi, lesz… Most ez azért jut eszünkbe, illetve azt juttatja eszünkbe, hogy legalább a vicceket el kellene tenni, gyűjtőmappákba, hogy ne mindig szelektáljuk honlapokról az elviselhetőbbeket. Például a ma hallottat feltétlenül: – Miért nem lehet (nem érdemes) József Attilával barkochbázni? – Mert mindig csak a mamájára gondol.

Kár, hogy a Qubitról nehéz (jogi kötöttségek miatt) cikkeket átvenni! Csodálatos szerzői gárdája van. A tudományos portál legújabb figyelemfelkeltő címe: Komoly kihívóra akadt Putyin pártja Oroszországban: jönnek a kommunisták. Küldi lelkesen a linket a budapesti veterán kolléga, válaszolunk lelkesen: „Láttam, mindig elsőként nyitom meg a nagyszerű Qubitet-ot. Érdekes lenne egy kommunista világ osztályharc és (permanens) forradalom, sőt munkásosztály nélkül, ezen el lehet mélázni. Kína keresztezte a kommunizmust a piacgazdasággal (a kapitalizmussal), ez olyan, mint a Purgatórium és a Pokol együtt, de – talán épp ezért – hatékony”… lehetne. De nem lesz, mert elkésett, az egyetemes véget már semmi nem akadályozza meg.

A siker sohasem gyógyír a sikertelenségre.” (Juliette Gréco)