A porcelán a teafű tároló edénye volt a hosszú tengeri úton

Posted by
Ferber Katalin
>Mi tagadás, három évtizeddel ezelőtt sok illúzió élt bennem egész Kelet-Ázsiáról, különösen Kínáról.
Kiváltságos helyzetemnek köszönhetően amikor felkészült egyetemi tanárként és illúzióktól mentes emberként Kínában lehettem néhány hétig, nem csökkent a rajongásom mindaz iránt amit ott láttam.
Sok éve tanítottam akkor már Japánban, s talán nem véletlenül, egyszer csak fejembe vettem, hogy az európai “illúziókról”, pontosabban a több évszázadon keresztül igen hatékony valótlanságokról kellene tanítanom.
Nem a gyarmatosításról, hanem banalitásokról. A teáról, a porcelánról, (amit angolul nem véletlenül neveztek china-nak) a selyemről, Voltaire leplezetlen rajongásáról a kínai rendszer egésze iránt (holott ő csak kortársai utinaplóit olvasta, sohasem jutott el Kínáig.)
A korai globalizáció (16-18 század) és az eurocentrikus világmagyarázat lett tehát a félévi órasorozat címe, pontosabban alcíme, mert a cím: A tea és a teáskanna volt.
Azt hiszem, nemcsak én emlékszem vissza derűvel arra a félévre, de a csoport minden tagjának is hasonlóan kellemes élményei lehettek.
Világtérképekkel kezdtük (volt a Föld lapos eleget akkoriban), Vermeer csodálatos festményeivel folytattuk, melyek mindegyikén legalább egy Ázsiából hozott tárgy volt. A lány gyöngy fülbevalóval (melyet meg is filmesítettek) ezek közül talán a legismertebb. Vermeer Dvelf-ben élt, onnan indultak a hajók, akkor még sok hónapig tartó ázsiai útjukra, s e hajókon érkezett sok, Európában addig ismeretlen tárgy.
Megértettük hogy a teafű használhatatlanná vált a tengeri úton, mert beszívta a tenger sós illatát. Az európaiak emiatt legközelebbi útjukon Kínában tárolóedényeket kértek, s így érkezett a porcelán Európába. Felfedeztük, hogy a korabeli uralkodók gazdagsága porcelángyűjteménnyel és igazgyönggyel is kifejezhetővé vált.
És persze a selyem, a brokát, az udvarhölgyek, hercegek és hercegnők kedvence.
Kína, Japán és Korea akkoriban exporttermékeiért aranyat és ezüstöt kért, ezzel biztosítva hazai pénzforgalmának biztonságát.
Nagy Frigyes charlottenburgi palotájában porcelánszobát építtetett.A szászországi fejedelem azonban gazdagabb volt nála, Drezdában ma is nagyobb kínai és japán porcelángyűjtemény van mint Berlinben. E porcelánbehozatalnak köszönhető, s a borsos árának, hogy ma Meissen és a Királyi Porcelán Manufaktúra (KPM) szebbnál szebb tárgyakat készít. (Mindkét manufaktúra évekig csak másolta az ázsiai remekműveket.)
Hanem Kína olyan porcelánt adott el Európának, mely otthon nem volt használatos, nem véletlenül. (Ezért tartott sokáig, amíg Európa saját termékkel állhatott elő.)
Most, a 21.század harmadik évtizedében a “nyugat” úgy véli, hogy Kína ellopja az innovációkat, kéretlenül terjeszkedik, egyszóval mindazt teszi, amit egykoron a “nyugat” tett velük.
Én kitartóan tovább olvasok Kínáról. Meg kell értenem hogy semmit sem tud a “nyugat” (kivéve persze a szakembereket) arról, hogy Kína saját gazdasági pénzügyi hagyományaira épp úgy támaszkodik, mint annak felismerésére, hogy mindaddig amíg mi nem ismerjük az ő tudásukat és ők jól ismerik a mienket, a fejlődés lehetősége náluk van és sajnos nem nálunk.

Címkép: Ming porcelán edény