A Császár új….

Posted by
>(Csak az olvassa el, aki képes olyat olvasni, amiről halvány lila gőze sincs – a szerk.)

every system that regulates itself against the external environment, must in some sense embody a generative model of the environment and the flow of the internal states of the system necessarily perform approximate variational inference upon an approximate posterior distribution over the external states of the environment… (Mondjuk így hangzik ez, talán esetleg vagy mégsem: …minden olyan rendszernek, amely a külső környezettel szemben szabályozza önmagát, bizonyos értelemben meg kell testesítenie a környezet generatív modelljét, és a rendszer belső állapotainak áramlása szükségszerűen közelítő variációs következtetést hajt végre a környezet külső állapotai közötti hozzávetőleges utólagos eloszlásra – a szerk.).

Ross Ashby is írt arról, még a negyvenes években, hogy az élő szervezetek akkor tudják jól szabályozni létüket a környezetetükkel, ha felépítik magukban annak egy modelljét, de a másik részt… ami a szabad energia minimalizáció becézett változata, csak igen nagy vonalakban értettem meg, amit akár nemértésnek is nevezhetnénk. Az állítás amúgy az (ez a Life As We Know It tézise), hogy ha bizonyos feltételek fennállnak, akkor mindenképpen ki kell alakulnia valamilyen életszerű jelenségnek (a Varela-Matura féle önfenntartó autonóm-autopoiesis egyik változatának). Ez egy igen erős állítás. A Császár Új Markov-takarója szerzői azt mondják, hogy ez a megdöbbentő állítás lényegében semmitmondó, mert ha ügyesen választja meg az ember a belső állapotokat, akkor a James Watt híres kúpingás szabályozója is életnek fog minősülni, de talán még a szögletrúgás és a zöldborsófőzelék is.

Varela és Maturana, majd később Noe és O’Regan, majd sokan mások, főleg filozófusok kezdtek el úgy gondolkozni kognitív folyamatokról, hogy azoknak olyan alapegységei vannak, amelyeknél nem definiálható pontosan az, hogy hol történik maga a kogníció, a szenzoros jelek, a motoros jelek sorozata a külvilághoz csatolódik és így együtt határoznak meg egy folyamatot, és ilyen egységek tízezreinek hierarchikus rendszere az, amit észlelésnek (sőt, Vareláék esetében életnek) nevezhetünk. Ez egy marginális gondolatnak számít az élet- és idegtudományokban, mert nem magyarázza olyan jól az empirikus megfigyeléseket, mint azt a filozófusok szeretnék, de a kognitív filozófiában sokkal közelebb kerültek a mainstreamhez. Friston elméletét ő maga is beilleszthetőnek gondolta ebbe a teóriába (embedded/enactive mind) és valóságos ideológiai háború alakult ki az enaktív táboron belül, hogy elfogadják-e partnernek. Nem fogják elfogadni, szerintem, bár az enaktivizmus Marx Károlyát, Varelát rehabilitálná, mert őt kicsit megbírálták az utóbbi időben azzal, hogy nem egészen pontosan fogalmazta meg a proletárdiktatúra mibenlétét, nehogy ezt valaki komolyan vegye). Varela írt arról, sőt a most a fristonizmust támadó Thompsonnal együtt, hogy valamiféle random leves tud csatolódni belső állapotokkal, és pont erről szól Friston tézisének egy része.

Jó tudni, hogy a filozófia nem mindig csendes-ülős szórakozás, időnként azért hirig is van. Most kellene valahogy szellemesen behozni ide az Orbánt meg a Márki-Zay-t… Szerintem mindenki képzelje el, hogy behoztam, és roppant szellemesen hoztam be, OK?

Örülünk, Vincent blog

(Na, ugye – a szerk.)

Címkép: Markov takarójának vázlata