Elbaszi és Ellopi

Posted by

Noha persze Elbaszi és Ellopi rendszere messze nem azonos, a személyes rokonszenvet nemcsak a kipcsak vér szava diktálta. A gazdasági és politikai hatalom egyesítése, a korrupció és a végtelen centralizáció ott a maga teljes keleti pompájában, nálunk európaira szelídítve, de mégiscsak a rezsim tartópillérei voltak. Ott is van nevezetes miniszterelnöki vő, csak nem Tiborcz, hanem Timur, a kőgazdaggá lett Timur Kulibajev. Most, hogy az ú.n. autógáz árának megduplázása miatt zavargások törtek ki, sokan az áremelés mögött is az olaj- és gáziparban monopolhelyzetet élvező vő manipulációit látták.

Az Elbaszit viszont Orbán kicsit elhamarkodottan, bár roppant költőien nevezte a „stabilitás ékkövének”. Akármi lesz a kazahsztáni válság vége – az orosz bevonulás óta szinte biztos, hogy semmi jó – , az ékkövet valószínűleg kiszerelik a foglalatból. Túl sokan, túl sok mindenért, túl nagy joggal utálják. Máris felröppent a hír: Nazarbajev „kész elhagyni Kazahsztánt gyógykezelés céljából.” Ami azt illeti, hozzánk már van egy meghívása. 2014-ben a Parlament fideszes korelnöke és az agrárminiszter a barátság jegyében lelkesen méltatták az Elbaszi életrajzának magyar megjelenését (saját Elnöki Hivatalának vezetője volt a szerző, G. Fodor, Rákay vagy Bayer sajnos nem ért rá). Itt hangzott el: „Kazah barátaink, gyertek Magyarországra, mert összetartozunk!”

És tényleg, éppen ezért kicsit mi is bajban vagyunk. Sem a magyar kipcsak törzseknek nincs már vezetőjük, sem Orbánnak hasznos barátja. Lehet, hogy az a hazai egyesület is elárvul, amelyik a kormányzati felbuzdulást követve várkapitányi címet adományozott Nazarbajevnek. „Elbaszi és várkapitány” – ez azért nem semmi, irigylem is nagyon.

Tanulságok persze bőven akadnak. Mert a kazahsztáni megmozdulásoknak nemcsak emelkedett, de ijesztően erőszakos mozzanatai is voltak Ha a választásokon a változtató szándék soha nem kaphat szabad utat, előbb vagy utóbb, de a dugó egyszer csak kirepül a lezárt palackból, és a lefojtott indulatok kormányozhatatlan robbanáshoz vezetnek. Ha most az ellenzék elpuskázza a valamennyire mégiscsak meglévő esélyt, az ő – a mi – felelősségünk is, ha a törvényes választások helyett egyszer a fékezhetetlen düh csap ki a mederből.

Kazahsztán azt is megmutatta, mekkora szerepük van a – funkciójuktól függetlenül – jelképpé vált személyiségeknek. Ott a felháborodott tömeg a végén már nem az autógázról beszélt, hanem az „Öreg, takarodj!” jelszót kiabálta.

Nem állunk olyan jól, hogy kihagyhatnánk a lehetőséget: negatív jelképek helyett bemutatni a magunk pozitív szimbolikus alakjait. Értem, hogy felmerült a köztársasági elnökválasztás bojkottjának ötlete, de ez most luxus. Tessék közös jelöltet állítani! Tessék érzékelhetővé tenni, milyen embereket és közéleti erényeket tisztelünk, és kínálunk az országnak! Sok ilyen ember van. Csak önkényes példákat mondok: Majtényi László, aki a szerepet pontosan ezért vállalta fel öt éve. Vagy Iványi Gábor, aki nemcsak az RTL szavazásától lett az Év Embere. Vagy valamelyik tekintélyes tudós, művész, jogászember, szakmájában vagy civil szerepében kiváló. Gyakorlati vagy elméleti munkájukkal szociális missziót vállalók, mint L. Ritók Nóra, Herczog Mária, Ferge Zsuzsa és a többiek. A jó javaslatok gyűjtésére akár internetes mozgalmat, szavazást is lehet szervezni, megfér a népszavazási aláírásgyűjtéssel.

Ebben is, másban is, akció kell. Látvány a politikai színpadon, érzelmek és mozgás a közönségben. Nem szeretném, ha a mi tehetséghiányunk miatt maradna Ellopi rendszere, rajtunk meg maradna a bélyeg: ezt elbaszi. Mert magyarul mást jelent, mint kazahul.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. január 8-án.

Címkép: A NERszultán és Nurszultán