Biden Csipkerózsika-története

Posted by

>Jó lenne, ha 2022 a demokrácia éve lehetne. A Grimm testvérek szépséges meséjét minden gyerek ismeri. A király az ország tizenhárom javasasszonya közül csak tizenkettőt hívott meg az ünnepi lakomára. Nem mintha szegény lett volna, csak nem volt tizenkettőnél több, megfelelően díszes aranytányérja. Ebből aztán nagy baj lett, mert a hiúságában megsértett tizenharmadik javasasszony súlyos átkokat szórt az egész udvarra.
Joe Bidennek a demokratikus országok összefogását célzó decemberi csúcstalálkozóját komoly várakozás előzte meg. Az online fórum ennek ellenére meglehetősen ellentmondásosra sikeredett. A világlapok fanyalgó szerzői szinte csak a meghívottak listájával foglalkoztak, s nem azzal, hogy az évek óta zajló digitális háborúban a liberális demokráciák akár vesztesek is lehetnek. Egyedül a New York Times publicistájának tűnt fel a Biden-csúcs és a számítógépes világuralomért vívott harc közvetlen összefüggése. Azt tudjuk, hogy a járvány ötödik – talán minden eddiginél súlyosabb – hulláma ránk törhet, de az elemi szabályozást is nélkülöző technológiai forradalomról még csak kevesen beszélnek. Christine Lagarde EKB-elnök szerint például a bankok elleni kibertámadások 2020-ban 2019-hez képest több mint 50 százalékkal nőttek. Ne zárjuk ki, hogy Biden a „demokrácia védelme” jelszavával éppen az ilyen és hasonló jelenségekre is fel akarta hívni a figyelmet. Az amerikai kormány és az Európai Unió 2021 őszén azért hozott létre egy közös Kereskedelmi és Technológiai Tanácsot (Trade and Technology Council – TTC), hogy a szabályozás koordinálásával megpróbálják elhárítani a civilizációt fenyegető veszélyeket.

Mesterséges intelligencia és kvantumszámítógép

A mesterséges intelligenciára (Artificial Intelligence – AI) szakosodott fiatal, frissen végzett diplomásoknak ma az amerikai piacon évi 300 és 500 ezer dollár körüli összeget fizetnek. Az adatot Yvonne Hofstetter jogász, AI-szakértő idézi, aki a Big Data katonai alkalmazásáról „Láthatatlan háború” címmel írt gyorsan bestsellerré váló könyvet. Megjegyzendő, hogy az amerikai elnöknek 400 ezer dollár az éves fizetése. Ehhez jön még egy 50 ezer dolláros reprezentációs keret, sőt a világ legbefolyásosabb embere utazásra és egyéb protokolláris kiadásaira további 100 ezer dollárt is elkölthet. Ilyen feltételek mellett azonban nehéz elképzelni, hogy bármilyen – a kiberbiztonsággal foglalkozó – állami cég, hivatal ajánlata egy programokat író, számítógépes zseni számára különösebben vonzó lehet.
Az AI katonai alkalmazása még csak a kezdeteknél tart, de a jövő meglehetősen aggasztónak tűnik. Azok az országok különösen nehéz tárgyalópartnerek, amelyek a liberális demokrácia alapértékeit nem fogadják el. A nemzetközi szabályozás azonban egyszerűen lehetetlen, ha abban sincs egyetértés, hogy mi minősülhet korlátozandó, esetleg jogszabállyal tiltott fegyvernek. Az AI-eszközök közös tulajdonsága, hogy bonyolult algoritmusok által vezéreltek, emberi beavatkozás nélkül érzékelik a környezetet és – a programozó szándékai szerint – akár önálló cselekvésre is képesek. Márpedig a világnak meg kell tanulnia, hogy egy vezető nélküli autó a terroristák kezében akár fegyverként is működhet. Az igazi veszélyt mégis a „rossz” robotok jelentik: ilyeneket az USA-ban, Oroszországban és Kínában is személyzet nélküli harci eszközként fejlesztenek. Hofstetter ijesztő példája szerint rovar nagyságú, szúnyoghoz hasonló „mikrodrónok” tömegei támadhatnak az ellenséges „élő erőkre”. Különleges veszélyforrás, hogy ezek a robotok a ma ismert felderítő módszerekkel (például a radaralapú légtérellenőrzéssel) nem fedezhetők fel. A katonai erőt ezért már régóta nem a fegyveresek számában mérik. Sokkal fontosabb a gépek által összegyűjtött környezeti adatok mennyisége (Big Data), de mindenekelőtt az adatok feldolgozásának a rendkívüli sebessége. Márpedig a korábbiaktól eltérő matematikai elvek alapján működő kvantumszámítógépek e két kulcsterületen még a legnagyobb hagyományos komputerek által sem legyőzhetőek. Úgy tűnik, hogy a világ egyelőre nem aggódik a katonai technológia új „csodái” miatt, pedig lenne rá oka. A genfi Állandó Leszerelési Értekezleten például az úgynevezett gyilkos robotok betiltását 2019-ben mindössze 28 állam támogatta.
A 2021 szeptemberében megalakult Kereskedelmi és Technológiai Tanács szerint az Európai Unió és az Egyesült Államok közös meggyőződése, hogy a mesterséges intelligencia segíti a társadalmi problémák megoldását, a gazdasági átalakítást és az életminőség javítását. Ugyanakkor abban is egyetértenek, hogy az AI jelentős katonai és civil kockázatok forrása lehet, ha a fejlesztés nem kellő felelősséggel történik, vagy eleve elfogadhatatlan célokra használják az „okos” eszközöket. Ezért kiállnak az általános emberi jogok és a demokratikus értékek mellett. A Biden-csúcsnak ugyanez volt a filozófiája, amelyet mindkét esemény állami, illetve uniós vezetői megerősítettek. A TTC pedig a békés és katonai célokra egyaránt felhasználható technológiák speciális veszélyeire is felhívja a figyelmet. Ellenzi az AI minden olyan felhasználását, amely a szólásszabadság elnyomására, a gyülekezési jog korlátozására, vagy a megfigyelésre alkalmas rendszerek jogsértő alkalmazására irányul. Országnevek említése nélkül, külön kiemeli az „autoriter” kormányok gyakorlatát, amelyek élen járnak a társadalmi pontrendszerek működtetésében. A TTC alapító dokumentuma szerint az EU és az USA egyaránt támogatja a másik fél eddigi jogi erőfeszítéseit. Az Egyesült Államok egyetért az Európai Bizottság mesterséges intelligenciával foglalkozó rendeletével és az amerikai kormánynak az AI-kockázatok mérséklésére irányuló szabályozási kerettervét az Unió is elismeri.

Zuzana Caputova háttal és Biden a demokrácia konferencián
Zuzana Caputova háttal és Biden a demokrácia konferencián Fotó: AFP

A demokráciaexport nehézségei

Alexis de Tocqueville híres könyve az amerikai demokráciáról 1835-ben jelent meg. Az USA több mint kétszáz éve a szabadság és a liberális demokrácia mintaállamának tekinti magát, bár a Trump éra alatt e szilárdnak hitt alapok alaposan megrendültek. Ennek végkifejlete volt 2021. január 6., amikor a tévécsatornák és a netes platformok élő adásban közvetítették, ahogy a washingtoni törvényhozás épületét elfoglalják az elnök által felheccelt tömegek. A szélsőséges nacionalizmus persze világszerte hódít, s a közelmúlt történelméből azt is tudjuk, hogy az egymásra torlódó válságok (összeomló pénzügyek, migráció, vírus) többnyire a populista diktátoroknak kedveznek.
Igaz, a demokrácia ismérveit évszázadok óta vitatják. A polgári forradalmat sikeresen megvívó Nyugaton azonban a hatalmi fékek és ellensúlyok meglétét, valamint a kormány leválthatóságát minden politikai rendszertől elvárják. A baj csak az, hogy Trump elnöksége óta a modell állítólagos „mintaállama” került talán a leginkább kényes helyzetbe. A Brennan Center for Justice a bíróságok elleni politikai támadások dokumentálására is szakosodott civil szervezet. Adatai szerint a helyi törvényalkotók 2021-ben több mint 150 olyan törvényjavaslatot tárgyaltak 35 amerikai államban, amelyek korlátozni kívánják a bíróságok szerepét a választásokkal, az abortusszal és a fegyvertartással kapcsolatban.
Vélhetően ez is közrejátszott abban, hogy Biden demokrácia-csúcsát az ötlet felmerülése óta rengetegen bírálták. Még a liberális Time magazin szerkesztői is képmutatásnak nevezték „a modell” – világtalálkozó formáját öltő – exportját. Ráadásul mindezt azzal egy időben, hogy az amerikai kormány képviselői (a demokrácia bajnokának éppen nem nevezhető) Szaúd-Arábiával egy 650 millió dolláros fegyverüzlet részleteit tárgyalták.
Tény, hogy éppen a demokrácia védelme érdekében lenne szükség filozófiaváltásra. Ma már tudjuk, hogy a Nyugat által támogatott „arab tavasz” is illúziónak bizonyult. A közösségi média kiváló eszköze volt a kormányellenes tömegtüntetések megszervezésének, de az elűzött diktátorokat többnyire az állam szétesése és törzsi háború követte. Sokak vélik úgy, hogy a demokráciaexport mindmáig leglátványosabb kudarca a tálibok martalékává lett Afganisztán története. Szakértők szerint a nyugati katonai jelenlét valóban tarthatatlanná vált, de a kivonulás káoszba hajló szervezetlensége Biden elnök személyes veresége. A szankciós politika talán még hatékony eszköz lehet a diktatúrákkal és a diktátorokkal szemben. Németország szerepe az Északi áramlat-2 vitájában azonban azt is jelzi, hogy a NATO és az uniós tagállamok – egyelőre nem létező – egysége a sikeres alkalmazáshoz elengedhetetlen lenne.

A példa ereje

A XX. században a fasizmus feletti győzelem csak széles körű nemzetközi összefogással volt lehetséges. Napjainkban a világnak a vírus, a klímaválság, az egyenlőtlenségek növekedése és a populisták mellett a digitalizáció veszélyeivel is meg kell küzdenie. Brüsszel történelmi kísérlete az idén kezdődik: az EU pénzügyi szankciókkal akarja a jogállamot szétverő diktátorokat megállítani. Biden elnök pedig – ahogy láttuk – a digitális anarchia terjedését próbálja vitatható politikai eszközökkel korlátozni. Január mindig a kívánságok hónapja: jó lenne, ha 2022 a demokrácia éve lehetne.

Megjelent a Népszava Szép Szó rovatában 2022. január 8-án. A szerző havonta jelentkezik a rovatban elemző írásaival, esszéivel.

Forgács Imre (Budapest, 1949. április 9. –) magyar közigazgatási szakember, a politikai tudományok kandidátusa, a Bajnai-kormányban 2009. december 15-étől 2010 áprilisáig az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) pártonkívüli vezetője.
1970-1974 között az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán (ÁJK), majd 1974-1977 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán (BTK) is diplomát szerzett. 1983-1984 között IREX-ösztöndíjjal tanult a bostoni Harvard Egyetemen.

Az Új Hét írása

Címkép: Kiberharc

%d bloggers like this: