A grazi beteg

Posted by

Fábián András
>Tegnap hozta le a Telex Márki-Zay Péter egy Facbookra feltöltött videoját,
amelyben a magyar egészségügyről mondta el néhány gondolatát. Éreztem
némi rosszallást a bevezetőben, amikor a cikk két szerzője azzal vezette fel az
írását, hogy MZP egy nyilvánvaló konteora erősít rá, amit még senki és semmi
nem támasztott alá. Jelesül, hogy a miniszterelnök Grazba jár kezeltetni súlyos
pszichés problémáit, ráadásul közpénzen.
Elgondolkodtam. Vajon mi lehet ebben a konteo? Az, hogy Orbán súlyos
pszichés problémákkal küzd? De hisz elég ránézni, több pszichológus hívta már
fel a figyelmet a számtalan, idegi alapú kényszer-mozgására (nyakkendő,
inggallér, zakó, inggallér, nyakkendő, szájnyalogatás, szemöldök emelés,
arcrángás, nyakkendő…végtelen sorozatban). Aztán emlékszem arra az esetre
is, amikor egy kiváló humoristánk arról értekezett nagy nyilvánosság előtt, de
nem viccesen, hanem halálos komolyan, hogy tudomása van arról, hogy a first
ladyt jól megverte az ura. Ennek nyomai amúgy máig megvannak és láthatóak.
A humorista viszont bocsánatkérésre kényszerült, mert hiszen honnan is
tudhatott volna ő erről, amikor orvosi titoktartás, meg mifene.
Vagy az lenne a konteo, hogy a miniszterelnök közpénzen kezelteti magát,
amikor szüksége van rá? De hiszen minden vagyona közpénzből van
kiprivatizálva (ez egy szép szó a lopásra). Miért pont az egészségére költene a
sajátjából, ami igazából a miénk?!
Az egyetlen kérdéses pont Graz, mert erre nézve valóban csak szóbeszéd
terjed. Eszerint egy külön lakosztályt tartanak fenn számára az ideg-elmén. Ha
netán beesne arra jártában, és ott éri az este, akkor legyen kényelmes szállása.
Közpénzen persze, hisz hivatalos úton jár.
Szóval legyen elég annyi, hogy sok sebből vérzik ez a konteo-dolog, de én nem
akarok még csak elnézést sem kérni az Orbán Viktor nevű betegtől, ha mégsem
lenne az. Ezért nem is kívánok ezekkel a buta feltételezésekkel foglalkozni,
hanem sokkal inkább azzal a tendenciával, amivel egy hétköznapi – és nem
miniszterelnök rangú – beteg szembesül amikor utoléri a balsors. Az ugyanis
régen tép, ha akarjuk, ha nem. A Himnuszban is benne van. Akkor aztán megy
az ember a háziorvosához, akiben még maximálisan meg lehet bízni. Ők ismerik
a betegeiket, ismerik a betegutakat, a szakembereket. Tudják, hogy hova
kell(ene) menni a begyulladt ízületekkel, a magát szolgálaton kívül helyező
emésztőrendszerrel.

Tudják, hogy mi az érdekes? Az, hogy a háziorvos tudomásom szerint még soha,
senkit nem utalt be Kóka János új kórházába, a Doktor 24-be (igen, ő az a Kóka,
aki a Gyurcsány kormány minisztereként vált híressé!). Pedig az állam Kókáék 3
milliárd forintos kórház-projektjéhez 287 millió forintos támogatást nyújtott
közpénzből. Csányi Sándor Budai Egészségközpontjában (BEK) sem tolonganak
a nyugdíjasok (leánykori nevén Honvéd Tiszti Kórház!). Igaz, ez utóbbi kivétel,
mert a BEK bizonyos gerincbántalmakkal fogad nem privát, vagyis nem fizetős
betegeket is, mert valamiféle megállapodást kötöttek az állammal. Éves
bevételük így is 19 milliárd forintra rúg. Szép kis summa ez. Különösen, ha azt
vesszük, hogy az év végén az állam 41 milliárd forinttal konszolidálta az összes
állami fenntartású kórházak adósságállományát.
Másrészt viszont akár ezekbe a magánkórházakba is járhatna a miniszterelnök
kezeltetni magát. Az viszont nem maradhatna titokban, amiről „csak konteok”
terjednek. Sőt! Nagyon is hirtelen elterjedne a hír, mint például amikor a kiváló
sportember sportsérülést szenvedett, és a lábát meg kellett műteni. És hol
történt a műtét? Na hol?! Nem ám Grazban, hanem a Sportkórházban!
Közkórházban, közpénzen!
De hagyjuk abba a poénkodást. Talán tegnap hallottam a rádióban egy
szakembert a magyar egészségügy állapotáról beszélgetni. Ő mondta, hogy
teljesen természetes, hogy a magánkórházak kitöltenek egy piaci hiányt a
magyar egészségügyben. Nagyon is nyilvánvaló ugyanis az állami egészségügyi
rendszer leterheltsége, nem is tud már megbirkózni vele. A várólisták végét a
Covid miatt nem is látni. Ezért aztán akinek sürgős, az megy a
magánkórházakba, magánrendelőkbe. Már persze, csak ha van rá pénze. Ott
várják őket a jobbnál jobb orvosok, akik nem a közkórházi fizetési plafonnal
végzik felelősségteljes munkájukat.
Eközben persze a magyar ember fizeti a TB-t, viszi a sebtében felírt gyógyszert
magával az orvoshoz, hogy az be tudja adni neki a szenvedéseit megrövidítő
injekciót. Már ha egyáltalán bejut ahhoz a szakorvoshoz. Tapasztalataim szerint
ugyanis előbb kap egy beteg helyet a kerület által üzemeltetetett
egészségházban, mint a neki kijelölt központi intézményben. Újabb időpont a
háziorvoshoz, újabb beutaló. A költség pedig ettől kezdve az egyébként is
kirabolt és kivéreztetett önkormányzatoké.
Magánkórházi ellátásról a nyugdíjasnak szó sem lehet. Holott a várólisták
megszüntetése érdekében a TB-nek kellene finanszíroznia a magánkórházi
betegellátást is. Nota bene, olyan biztosítási rendszer sincs, amely átvállalná a
beteg magánkórházi kezelések során keletkező költségeit. Nincs pénz, nincs
egészség!
MZP szavainak lényege éppen ez volt: „Az embereknek ne a saját zsebükből
kelljen kifizetni, hogy magánkórházba járnak, hanem a TB-járulékban már
befizetett pénzükért kapják meg, amit „a Fideszesek a magánkórházban, meg a
grazi magánklinikán megkapnak. (Közpénzen persze– a szerző megjegyzése)”