Stephen Hawking 80

Posted by

Simkó János

>„Üdvözlöm. Stephen Hawking vagyok: fizikus, kozmológus és álmodozó. Bár nem tudok mozogni, és számítógépen keresztül kell beszélnem, az elmém szabad.”
„Visszatekintve úgy tűnhet, hogy egy előre alaposan megtervezett menetrend szerint foglalkoztam a világegyetem eredetének és fejlődésének legjelentősebb problémáival. Ám valójában nem így történt. Nem volt előzetes tervem. Az a helyzet, hogy csak a saját orrom után mentem, és mindig azzal foglalkoztam, ami akkor éppen érdekesnek és megoldhatónak tűnt.”(Stephen Hawking)
1942. január 8-án született Oxfordban Stephen William Hawking vezető angol elméleti fizikus.
16 éves volt, amikor néhány barátjával kiselejtezett műszaki alkatrészekből egy számítógépet raktak össze, rá egy évre pedig már az oxfordi University College padjait koptatta.
Bár évfolyamának egyik legtehetségesebb fizikusaként tartották számon, nehezen illeszkedett be, mert fiatalabb volt iskolatársainál. Másodévben kezdett magára találni, ekkoriban már aktívabban bekapcsolódott a közösségi életbe: amellett, hogy szívesen táncolt, csatlakozott az egyetem evezős csapatához is.
A harmadik évben figyelt fel rá, hogy időnként ok nélkül megbotlik, elesik, de nem igazán törődött a betegségét jelző első figyelmeztető jelekkel. Miután summa cum laude graduált fizikából, 1962-től Cambridge-ben folytatta doktori tanulmányait. Ekkoriban már egyre erősödtek a kezdetben elbagatellizált tünetek, mozgáskoordinációja is jócskán romlott, végül anyja kérlelésére beleegyezett, hogy kivizsgáltatja magát. A kéthetes tesztsorozat eredménye pár nappal Stephen 21. születésnapja előtt érkezett meg, teljességgel sokkolva a családot:
kiderült, hogy Stephen amiotrófiás laterálszklerózisban, vagyis ALS-ben szenved. Az orvosok nem sok jóval biztatták őket, két és fél évet jósoltak az ifjú tudósnak, aki a hír hallatán teljesen magába zuhant.
Habár állapota ellenére magas kort ért meg, mozgás- és beszédképessége hamar gyengülni kezdett. Kezdetben bottal járt, de 1969 óta tolószékbe kényszerült. Folyamatos állapotromlása miatt 1974-ben már képtelen volt önállóan enni. 32 évesen, amikor a brit tudományos akadémia valaha volt legfiatalabb tagjának választották, már nem tudott egyedül felkelni az ágyból.
1985 fordulópontot jelentett életében és betegségtörténetében is. Egy genfi utazás alkalmával tüdőgyulladást kapott, a szövődmények miatt pedig életveszélyes állapotba került, szervezete összeomlott. Életmentő gégemetszést hajtottak rajta végre, de ez egyben azzal járt, hogy teljesen elveszítette beszédképességét. Ezután már csak gépek segítségével tudott kommunikálni, folyamatosan ápolók voltak mellette.
A 80-as évektől speciális kerekesszékbe került, ekkoriban már alig tudott mozdulni. Miután elveszítette maradék kézmozgását is, kívülről az arcához rögzítettek egy vezérlő szenzort, amit az arcizom mozgásával vezérelt.
Forrás: Stephen Hawking weboldala, Wikipédia
*
Stephen Hawking egyszer azt nyilatkozta: a világ egyik legnagyobb rejtélyének a nőket tartja – az univerzumot érti, de a nőket nem. A világhírű fizikus kétszer volt házas. Első szerelmével diákként ismerkedett meg; ő volt az a nő, aki súlyos betegségének teljes tudatában mondott igent a közös életükre, nevelte három gyermeküket és gondoskodott róla évtizedeken keresztül. Hawking neki ajánlotta bestsellerét, Az idő rövid történetét. Második felesége saját egykori ápolója lett, vele azonban már nem találhatta meg a boldogságot, sőt, kapcsolatukat botrányos mozzanatok, máig nem tisztázott történések árnyékolták be.
*
1973-ban kiadta első (szakmai) könyvét George F. R. Ellisszel közösen, a „The Large Scale Structure of Space-Time”-ot (A téridő nagyléptékű szerkezete)
Az idő rövid történetét (A Brief History of Time), amely laikusok számára magyarázza el a téridő elméletét, 1982-ben kezdte el írni. Az 1988-ban megjelent könyv kiemelkedő sikert ért el.
A művet több mint negyven nyelvre fordították le és világszerte harmincmillió példány kelt el belőle. E könyv révén vált a tömegek előtt is ismert tudóssá. Mivel sokan még ezt is nehezen érthető könyvnek találták, 2001-ben megírta a „Világegyetem dióhéjban” (The Universe in a Nutshell) című könyvét. Még közérthetőbb stílusban íródott a 2005-ben megjelent „Az idő még rövidebb története” (A Briefer History of Time). Ez a könyv „Az idő rövid története”-ének átdolgozott és kibővített változata.[2]
*
Stephen Hawking korunk egyik legfigyelemreméltóbb alakja. Cambridge-i géniusz, világszerte ünnepelt, ragyogó elméleti fizikus, aki ösztönzést és bátorítást jelent mindazok számára, akik szemtanúi lehettek annak, milyen nagyszerű diadalt aratott mozgatóideg-sorvadása felett.
(Kitty Ferguson: Stephen Hawking élete és halála; Kossuth Kiadó, 2012)
*
„A hétköznapi halandókon túlmutató ikonikus elme volt. Az emberek nem értették pontosan, hogy miről beszél, de tudták, hogy briliáns elme. Talán küzdelmének egy emberi tényezője késztette őket arra, hogy megálljanak és odafigyeljenek rá” – nyilatkozta Wendy Freeman, a Carnegie Obszervatórium igazgatója.
*
Michael Turner, a Chicagói Egyetem kozmológusa kiemelte, hogy Hawking az emberiség legnagyobb kérdéseire kereste a választ: a világegyetem születésére, a fekete lyukakra, az idő irányára. „Az ember figyelmét először a Hawkingot tolószékhez kötő betegsége ragadta meg, de aztán mindenkit lebilincselt a gondolkodása és az öröm, amit a tudományba vetett” – mondta a szakértő.
*
Andy Fabian, a Cambridge-i Egyetem csillagásza, a Királyi Csillagászati Társaság elnöke emlékeztetett rá, hogy Hawking rendre egy tréfával kezdte a fekete lyukakról szóló előadását. „Gondolom, hogy mindannyian olvasták Az idő rövid története című könyvet, és meg is értették” – mondogatta Hawking, mindig nagy derültséget váltva ki a hallgatóságból. Fabian szerint „egy átlagos csillagász” meg sem próbálja követni Hawking számos ezoterikus elméletét, amelyekkel az utóbbi 20 évében állt elő. „Én sem tudtam követni” – mondta a szakértő.
*
Neil deGrasse Tyson, a New York-i Hayden Planetárium igazgatója arról beszélt, hogy miközben Hawking a matematika tanszéket vezette Cambridge-ben, a fizikusok és az asztrofizikusok is maguk közé sorolták. Tyson szerint azonban ezek a címek nem relevánsak Hawking esetében, egyedül csodálatos elméje számít. „Asztrofizikusnak mondjuk, mivel az univerzum volt a laboratóriuma” – tette hozzá.
*
Hawking nagy formátumú elméletei kevéssé illettek személyiségéhez. Kollégái gyakran emlegették kitűnő humorát, széles mosolyát, elszánt makacsságát.
„Emberi arcot adott a tudománynak” – hangsúlyozta Turner. Az embereket magával ragadta ez a tolószékben ülő apró férfi, akinek egészségi állapota folyamatosan romlott. Hawking páratlan intellektusa lenyűgöző volt, mélyére csak kevesen tudtak lemerülni. „Kapcsolódtak az emberhez és sorsához” – fogalmazott Freedman.
*
Néhány remek Hawking-gondolat:
• „Az élet tragikus lenne, ha nem lenne vicces.”
• „Az elvárásaim 21 éves koromban nullára csökkentek. Azóta minden egy bónusz volt az életemben.”
• „Akik az IQ-hányadosukkal kérkednek, vesztesek.”
• „49 éve abban a tudatban élek, hogy idejekorán meg fogok halni. Nem félek a haláltól, de nem sietek a halálba. Még rengeteg dolgom van.”
• „Az emberiség évmilliókon át úgy élt, mint az állatok. Aztán történt valami, ami elszabadította a képzeletünk erejét. Megtanultunk beszélni és megtanultunk hallgatni. A beszéd lehetővé tette, hogy átadjuk egymásnak az ötleteinket, és lehetővé tette, hogy együtt dolgozzunk a lehetetlen kidolgozásán. Az emberiség legnagyobb eredményei beszélgetés útján születnek, a legnagyobb hibái pedig azáltal, ha nem beszélünk. Nem szabadna így lennie. A legnagyobb vágyaink is valósággá válhatnak a jövőben. A rendelkezésre álló technológiával a lehetőségeink határtalanok. Csak meg kell bizonyosodnunk róla, hogy beszélünk.”
• “Az emberi vonás, amin a leginkább változtatnék, az agresszió. A barlanglakó ősemberek korában ez előnyt adhatott a túléléshez, a több élelem, élettér vagy egy társ megszerzéséhez, akivel utódot lehetett nemzeni, de manapság félő, hogy mindannyiunkat elpusztít.”
• „Mindig a csillagokra nézz és soha ne a lábaidra. Próbáld megérteni, hogy mit látsz és csodálkozz el rajta, mi hozhatta létre a világegyetemet. Bármennyire is nehéznek tűnik az élet, mindig tehetsz valamit és mindig sikeres lehetsz valamiben. Fontos, hogy soha ne add fel.” (Stephen Hawking)