Kazah válság – magyar sumákolás

Posted by
Szent-Iványi István
>Kazahsztánban lassan már egy hete tart a válság. A népharag elkergette az országot 35 éve elnyomó teljhatalmú urát, Nurszultán Nazarbajevet. A heyzet kellőképpen zavaros, sok az ellentmondó információ, mert az országot hermetikusan lezárták. Azt azonban tudni lehet, hogy a hatalom brutális eszközökkel torolja meg a lázadást: több ezer embert letartóztattak, az erőszakos katonai és rendőri fellépésnek sok halottja, több száz sebesültje van, a katonák és rendőrök tűzparancsot kaptak, figyelmeztetés nélkül lőhetnek a fegyvertelen tiltakozókra. Tokajev elnök hatalmának megszilárdítására behívta az orosz és belarusz “békefenntartókat”, akik példás gyorsasággal meg is jelentek.
Az Egyesült Államok felszólította a kazah vezetést, hogy tartózkodjon az aránytalan erőszaktól, Németország fegyverembargót vezetett be, az EU francia elnöksége is figyelmeztette a kazah vezetőket a durva fellépés nemzetközi következményeire.
A magyar kormány válasza erre, hogy kedden a Türk Tanács külügyminisztereivel vitatja meg a helyzetet. Nem a szövetségeseinkkel, nem az EU és NATO tagországokkal kíván egyeztetni az ügyben, hanem azzal a Türk Tanáccsal, amelynek egyetlen tagállama sem minősül valódi demokráciának és jónéhány vezetőjük hasonló bűnöket követett el saját állampolgáraival szemben, mint a most elüldözött Nazarbajev. Ezen persze aligha csodálkozhatunk, hiszen Orbán Viktor Nazarbajevet a magyarországi kipcsak törzsek mindenkori elnökének nevezte, és akit 2019. áprilisában még kiemelkedő demokratikus teljesítménye és az ország stabilitása miatt dicsőitett.
Ennyi árulás után maradt-e még valami 1956 és 1989 örökségéből?

Címkép: Orbán és diktátor barátja Kazahsztánban