Mit szól a Türk tanács megfigyelője a mocskos kazah diktátorhoz?

Posted by
Gábor György
>Sajnálom, ha a kelleténél indulatosabb leszek (habár egyre kevésbé tudom, mi az a „kelleténél”), de tényleg okádhatnékom van az Orbán-rezsimtől és annak minden kiszolgálójától.
Most épp ettől a Szijjártó Péter nevű Druzsba-díjastól.
Egy tavalyi hágai képsorral – amelyet mostani amszterdami felvételeknek hazudott a luxusjachtján is valójában a Külügyminisztériumban robotoló, civilben futsal-virtuóz – igyekszik a mai holland kormányt diszkreditálni, alkalmatlanságát bizonygatni és az Orbán-rezsim morális magaslatait vele szemben hangsúlyozni.
A tavalyi képsorok persze cseppet sem szépek, de mi ez ahhoz képest, ami Kazahsztánban történik, ahol a legfrissebb jelentések szerint csak az elmúlt néhány órában „több tucat rendbontót” likvidáltak az egyik legmocskosabb diktatúra legpocsékabb diktátorát véres és gyilkos eszközökkel megvédeni igyekvő, tankokkal érkező fegyveres erők.
Orbánnak ezek a barátai, Orbán ezeknek az aljadék véreskezű diktátoroknak udvarol, ezekkel barátkozik, így például azzal a Nazarbajevvel, aki a Kazah Kommunista Párt első titkárából, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjából vedlett át „a kazah nemzet vezetőjévé”, az ő vállát lapogatta a magyar miniszterelnök, s neki jelentette be nagy reverenciával, hogy benne tisztelhetjük a magyar kipcsakok örökös elnökét.
Abban a szörnyetegben, aki a legkíméletlenebb eszközökkel üldözte, börtönözte be és tette el láb alól a neki nem konveniáló ellenzéki gondolkodókat, aktivistákat, újságírókat, aki az ország fegyveres erőit arra használta fel, hogy leradíroztassa velük a független médiát és ellehetetlenítse a szólásszabadságot, aki páros lábbal tiporta meg az emberi jogokat, fittyet hányva a legalapvetőbb emberi méltóságra, s akinek a börtöneiben naponta kínozták meg a politikai foglyokat, vagy erőszakolták meg az ellenzékinek kikiáltott nőket.
Magyarország 2018 óta megfigyelői státusszal rendelkezik a Türk Tanácsban, amelynek tagja Kazahsztán. Vajon az a Szijjártó, aki még az időpont és a helyszín meghamisítására is képes, azért, hogy legfőbb urának és parancsolójának a hollandokkal szembeni ócska és pitiáner politikai játszmáit maradéktalanul teljesítse, most miért fogja be a száját, s az emberi jogok mellett kiállva miért nem bődül el sztentori hangján a Türk Tanácsban, amelynek 2019 óta már irodája is van Budapesten, szép helyen, a Budakeszi úti Ybl-villában, személyzete diplomáciai mentességet élvez, s az iroda teljes költségvetését a magyar állam biztosítja. Szijjártó hatalmas rutinnal rendelkezik nagykövetek, diplomaták berendelését illetően, vajon most mitől és kitől fél és retteg ugyanezt megtenni?
És vajon Orbán Viktor mikor vonja meg a mocskos kazah diktátortól az önhatalmúlag neki ajándékozott „örökös elnöki” címet, amelyet az érintett magyar állampolgárok megkérdezése nélkül azóta is rendületlenül gyakorol fölöttük.
Szimbolikusan? Bizonyára! Csakhogy a politikai mezőben a szimbólumoknak sokszor nagyobb a szerepük és erejük, mint a valóságos politikai praxisnak.

Amúgy pedig én még szimbolikusan sem szeretném, hogy egy aljadék, véreskezű diktátor, bárki legyen is az, bármilyen szimbolikus funkcióhoz jusson az én hazámban. Nekem bőven elegendők azok az épp hatalmon lévők, akik valóságos funkciókkal rendelkeznek.

Címkép: A Türk tanács villája Budapesten