Mennyire volt tahó Toldi Miklós?

Posted by

Már az előszó mottója belopta magát a szívembe: Petőfi Sándor gatyába’ táncol, / Felesége bugyiba’, úgy mennek a moziba. Még az eredetet is pontosan megjelöli: 20. századi népköltészeti gyűjtés. Zseniális kezdés. Nemcsak a figyelmet kelti fel, hanem szelíd figyelmeztetés is az olvasónak: akinek sérti az ízlését az efféle „szobordöntögető” hangnem, még most leteheti a könyvet…

Én nem tettem le, hanem lázas érdeklődéssel kezdtem olvasni.

Nem hagyomány nélküli ez a műfaj: számomra a kezdetet Nyáry Krisztiánnak előbb a közösségi oldalon posztolt, majd kötetekbe rendezett, íróink-költőink szerelmeiről szóló írásai jelentették; némileg ide sorolható Háy János Kik vagytok ti? című könyve is. Megítélésem szerint ezt a sort folytatja a Legendahántás. (Nyáryhoz hasonlóan Milbacher Róbert is Facebook-oldalán tette közzé először e rövid eszmefuttatásokat.) Az irodalomtörténész szerző a pécsi egyetem oktatója, s ez érződik stílusán: közvetlen – a hallgatókat nem is lehet másképp megszólítani –, de nem olcsó, nem „jópofizó”. Kutatási területe a 19. század magyar irodalma, ennek megfelelően ebből a korból választja témáit. Az Arany-balladára rímelő kötetcím nem csupán nyelvi bravúr, de azonnal kíváncsivá teszi a pletykaéhes olvasókat. Ám itt nem üres szóbeszédekkel találkozunk, hanem tudományos, filológiai pontosságú, tényekkel alátámasztott állításokkal. Ha valami mégis megmarad a feltételezés szintjén, azt külön jelzi a szerző.

Milyen legendákról deríti hát ki az igazságot – vagy közelít az igazsághoz? Egyrészt olyan, valóban közérdeklődésre számot tartó, valóságként emlegetett történeteket vizsgál közelebbről, mint hogvalóban elmondta-e a Nemzeti dalt Petőfi azon a nevezetes napon, vagy mi a helyzet A walesi bárdok keletkezését illetően, egyáltalán köszöntötte-e Arany vagy másvalaki Ferenc József császárt azon a bizonyos magyarországi látogatáson. De ilyen meghökkentő kérdésekre is keresi a választ: Mennyire volt tahó Toldi Miklós? (És valóban meghökkenünk a válaszon!) Legendás Petőfi és Arany barátsága, legendás Jókai és Laborfalvi Róza megismerkedése, legenda az első kokárda kitűzése is. Van miről hántogatni tehát… A legismertebbek mellett persze felbukkannak az átlagos olvasó számára ismeretlen nevek is, valamint több pontban vissza-visszatér az irodalomtanításban méltatlanul mellőzött Tompa Mihály alakja is.

Többen is vannak irodalmáraink mértékadó véleménynyilvánítói között, akik ellenzik az ilyenfajta kutakodásokat, legalábbis egy határon túl. Hiszen mi köze Arany János hasfali, haláláig nyitott sebének vagy Tompa betegségeinek a halhatatlan versekhez? Valóban, nem közvetlenül az alkotásokhoz van köze ezeknek a „háttérismereteknek”. A válasz a szerző szavaiban olvasható: „…akiről vagy amiről beszélünk, az közöttünk van, és ahhoz nekünk is közünk lehet.” Ilyen egyszerű.

Vannak e könyvnek az érdekességeken túl egészen komoly, műértelmezésbeli újdonságai is, ilyen például Kölcsey Hymnusának újfajta megközelítése. Számomra ezek is lenyűgözőek voltak. De a nagy sikert – a posztok olvasottságát, pozitív fogadtatását – jórészt mégiscsak az az arány hozhatta meg, amely a tudományosság, az ismeretterjesztés és a legszélesebb olvasóközönséget is megszólító stílus imponáló egységét jellemzi. Kedvcsinálónak hadd idézzek néhány részletet – illusztrálva Milbacher remek humorát, szórakoztató előadói hangját: „Jókai időskorában némileg szarkasztikusan, amolyan magyar narancsként emlékezett vissza ifjúsága nagy napjára: egy kicsit sárgább, egy kicsit savanyúbb, de legalább az övék volt.” Miről is van szó? „Azt írja, hogy a nagy francia forradalom eseményeit akarták lépésről lépésre követni, de nem találtak sehol egy lerombolandó Bastille-t, se ellenálló karhatalmat stb., így csak az egy szem, egyébként mit sem sejtő Táncsics kiszabadítása jutott nekik…” Másutt: „Greguss egy kicsit túltolta Arany iránti rajongását…” Aranyról: „Gyulainak elmeséli a vándorszínészetet, kivéve azt a bénázó szerelmi epizódot egy Klárcsi nevű lánnyal…” Találó, friss ez a hasonlata is: „Lisznyaitól, mint Petőfi barátjától, […] pilvaxos forradalmártól […] senki sem várta, hogy kínzóját dicsőítse. (Ez olyan, mintha Ákos zenélne Gyurcsány Ferenc szülinapi buliján.)” Végül – bizonyítandó, hogy fikciók is fellelhetők a kötetben, de milyen felvezetéssel! –: „Előrebocsátom: ez a fejezet azt mutatja meg, hogy mi van akkor, amikor a pihent agyú filológusnak elgurul a gyógyszere, és őrültnek tetsző teóriákat kezd gyártani.”

Magyartanároknak kötelező, irodalombarátoknak erősen ajánlott, ínyenceknek letehetetlen olvasmány.

Milbacher Róbert: Legendahántás.
50+1 tévhit a magyar irodalomban

Magvető Kiadó, Budapest, 2021
336 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3999 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 144 1147 (papír)
ISBN 978 963 144 1529 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Vajon elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt 1848. március 15-én? Honnan származik az Arany Jánosnak tulajdonított mondás, hogy „gondolta a fene”? Milbacher Róbert új könyvének célja népszerűsíteni az irodalomtörténeti szakma megállapításait, legújabb eredményeit egy-egy rejtélyen keresztül.
Legendahántás leginkább a 19. század első fele szerzőinek (Kölcseytől Petőfin át Aranyig) jól ismert és a nemzeti kánonban (közoktatásban) szereplő műveinek újszerű értelmezési lehetőségeit mutatja be. Szó van benne a Hymnusról, a Szózatról, a Nemzeti dalról, a Toldiról, a magyarok istene képzetről stb. Általánosságban olyan megcsontosodott állításokat jár körbe, amelyeket mára a tudomány megcáfolt. Az egyes írások tudományos kutatási eredményekre építenek, de közérthetően és humorosan közvetítik azok főbb meglátásait.

A KULTÚRAKIRAKAT
%d bloggers like this: