Jog és politika, avagy kitört rajtuk a sikítófrász

Posted by

Fábián András
>Tágra nyílt szemekkel figyelem a diktatúra jogpolitikájának újabb és újabb megnyilatkozásait.
Jogpolitikát mondok, de ennek az egésznek lassan a joghoz van a legkevesebb köze, ámde
annál több benne a politika.
Ijesztő dolog ez, ha azt vesszük, hogy kormánytól és politikától független testületekről beszélünk. Az Alkotmánybíróságról és a Kúriáról. Nem vagyunkpersze naivak. Tudjuk, hogy ahol független magyar bíróságról és igazságszolgáltatásrólbeszélnénk, ott már régen sem, független sem igazságszolgáltatás nem létezik. A diktatórikus kormányzat mindkét intézményt lassan és módszeresen megszállta és uralja.
Petőfi Sándor már 1846-ban megmondta: “Haza csak ott van, hol jog is van”. 1989-90-ben, a
rendszerváltás évében nagy nekibuzdulással indult neki az ország, hogy a proletárdiktatúra
évei után megteremtsen egy valódi jogállamot, egy liberális országot, egy szekularizált
államot, egy alkotmányos demokratikus köztársaságot. Bocsánat a szájbarágós történelmi
visszatekintésért, de ez az ami mára már a múlté. A mai Magyarország nem jogállam,
illiberálisként determinálja önmagát, az egyház beleolvadt az állami hierarchiába és ezer
szállal szövi át a kormányzati politika mindennapjait, egy szűk politikai csoportosulás minden
társadalmi felhatalmazás nélkül “alkotmányozott” egyet 2010-ben és az ország nevéből is
eltávolították a köztársaság fogalmát. A tartalmáról szót se ejtsünk.
Mára már azt is elmondhatjuk, megintcsak Petőfi szavaival, hogy “a népnek nincs joga”.
Néhányaknak van, a népnek nincs. Az említett néhányaknak viszont lényegében bármihez
joga van. Gondoljunk csak a miniszterelnökre és leghűségesebb csatlósaira. Semjén
fővadászra és az ő kenettteljes szentségeire. A minden tendert csont nélkül nyerő
Mészárosra. A drogos Deutsch Tamásra. A bíróságról mosolyogva távozó pedofil
nagykövetre. A droggal a hátizsákjában menekülő alkotmányozó EP képviselőre, aki saját
meleg sorstársait is kriminalizálta. Gondoljunk a visszaosztást kikövetelő “Voldemort
Nagyúrra”, vagy a jogtalanul lehallgatásokat elrendelő, korrupt igazságügyi államtitkárra, aki
még mindig szabadlábon igyekszik eltüntetni a terhelő nyomokat maga után. És
mindeközben gondoljunk arra is, hogy ezek némelyike azért van szabadlábon, hogy további
olyan törvények megszavazása felett munkálkodjék, amely a korrupt kormányzat még
nagyobb visszaéléseit hivatott segíteni, vagy éppen elleplezni.
Mindez azonban, úgy tűnik, a választások közeledtével még mindig nem elég a nárcisztikus,
pszichopata magyar miniszterelnöknek. A már számára is egyre reálisabb bukás rémétől való
rettegés már olyan mértékben lett úrrá rajta, hogy jóelőre be akarja biztosítani magát a
bírósági felelősségre vonás lehetősége ellen is.
Előbb az Alkotmánybíróság elnöke, Sulyok Tamás tett hűségnyilatkozatot a kormánynak és
Áder Jánosnak a MOHOSZ (Magyar Országos Horgász Szövetség) elnökének (nem írhatok
mégsem Köztársasági Elnököt, mert az nagyon röhejes lenne!), meg persze a házmesternek,
az arrogáns és diktatórikus Kövér úrnak. Már ez kiverte sokunknál a biztosítékot, hiszen nyílt
politikai állásfoglalás történt. Ráadásul egy pártok és politikai irányultságoktól elvártan
független testület elnöke tette ezt a hűségnyilatkozatot. Sulyok úr azonban nem sokáig
maradt egyedül. Alig egy-két nappal később sietett csatlakozni hozzá az ugyancsak
“független” magyar ügyészi testület, élén a mindenkor intakt, megvesztegethetetlen és
pártatlan legfőbb ügyésszel:„…a legfőbb ügyész és az ügyészség minden körülmények között
teljesíti az Alaptörvényben és más jogszabályokban rárótt kötelezettségeit. Megvédi az
alkotmányos rendet, a polgárok jogait és biztonságát.”
No itt már felröhögtem! Pedig még nem volt vége a sornak. Következett volna a Kúria Polt
hajdani vazallusának irányítása alatt. Varga Zs. András a Kúria elnöke ugyancsak megkísérelte
az Országos Bírói Tanácsot rábírni egy efféle nyilatkozat kiadására, azonban az OBT ettől
elzárkózott. Könny szökött a szemembe.
De ezzel még nem ért véget a jogászok támadása az állampolgári jogok ellen. Mert azt ugye
mondanom sem kell, hogy mindez a nyilatkozat-dömping egyetlen célt szolgált: a
demokratikus választásokon győztes pártok jogainak korlátozását, az állampolgárok többségi
akaratának érvényesítését. Mondom, még nem volt vége, mert most a jó nevű Pokol Béla
érezte úgy, hogy elérkezett az idő, az ő ideje, amikor be kell mondani a redurchmarsot. Nem
hogy a kormány leváltása nem engedélyezett, de minden olyan pártot, amely meg akarja
változtatni a Fidesz és Orbán Viktor gránitszilárdságú alkotmányát, be kell tiltani.
2006-ban ezek a jogász urak és hölgyek mind – már bocsánat a kifejezésért – kussoltak,
amikor a mai nobilitások puccsal akarták megdönteni a törvényes magyar kormányt.
Kussoltak, amikor, mint azt a bevezetőben említettem alkotmányt írtak egy tableten a
magyar népnek. Kussoltak akkor is, amikor megszűnt a Magyar Köztársaság és a szekularizált
állam. Most, amikor nagyon úgy fest, hogy lefőtt nekik a kávé, akkor kitör rajtuk a sikítófrász.
E helyről üzenem az uraknak, hogy most és itt van az a pillanat, amikor nekik hallgatniuk kell.
Egyetlen dolguk lehet: őrködni a demokratikus választások tisztasága felett. Egy jogállamban,
amire ők oly büszkén hivatkoznak lépten-nyomon, nem is lehet szebb feladata egy
jogtudósnak.

Címkép: Sulyos Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke