Az emberek végtelen vágya a szabadságra

Posted by

Dobozi István, a Világbank korábbi vezető elemzője és – mint az alábbi írásból kiderül – Tóalmás díszpolgára. Most arról írt, hogy a polgármester kérte, járuljon hozzá, hogy a Tóalmási Figyelő karácsonyi számában közzé tegyék azt a visszaemlékezését, amelyet 2021. október 24én a floridai Sarasotában megrendezett Magyar Fesztiválon mondott el.
Dobozi kommentárja:
ennek  jobban orulok, mint barmelyik irasomnak a Washington Postban vagy a Financial Timesban.

Itt az írás: 1956 GYEREKSZEMMEL 

Hétéves voltam Tóalmáson négyezer lelket számláló Pestmegyei falu Budapesttől 45 kilométerre keletre. 1956. október 23. keddi napra esett. Miért érdekes ez? Tóalmásról a felnőtt lakosság java része édesapám is Budapestre járt dolgozni. Hétfőn kora reggel busszal és vonattal mentek a fővárosba és pénteken vagy szombaton tértek vissza. Október 23án már megindultak a harcok Budapesten, a közlekedés gyorsan megbénult. A falunkban mindenki a rádiót hallgatta és amiatt aggódott, hogy mi lesz a fővárosban tartózkodó szeretteikkel. Bajuk esik az utcai harcokban? Haza tudnak jönni

Közeledett a tél. Mivel fűtünk? Senki nem bízott abban, hogy szenet lehet majd kapni, így az egész falu a közeli erdőbe ment fákat kivágni. Én is édesanyámmal, aki a nagyobb akácfát, én a kisebbet húztam magam után két kilométeren keresztül, többször is a nap folyamán. Különösen dombra felfelé volt nehéz a cipekedés, de anyukám biztatott: Mindjárt hazaérünk, Pityukám.Törvénytelen volt, amit csináltunk, de a félig polgárháborús helyzetben az emberek túlélési ösztönei felülírták a jogot

A falu két boltja előtt már kora hajnalban hosszú sorok álltak. Anyukám az egyikbe ment, én a másikba  kenyérért, lisztért, cukorért, sóért. Álmos voltam és nagyon fáztam, ráadásul többször üres kézzel tértem haza, mert nem kaptam semmit. Az egyik nap dél tájban az általános iskolánkkal szembeni kisbolt előtt álltam sorban, amikor a szomszéd falu, Zsámbok irányából teherautó tűnt fel, kétlábú álványra felszerelt, könnyen mozgathagéppuskával, amilyet korábban csak filmekben láttam. Félelmemet csak fokozta, hogy az autó sokáig állt a falu legfontosabb kereszteződésében, olykor jobbrabalra forgatva a géppuskát. Halálfélelmemben az iskolánk pincéjében kötöttem ki, s órákig nem mertem onnan kijönni. Nemzetőrök járták a falut, barátaimmal többször követtük őket. Izgalmas volt, soha nem láttam olyan közelről igazi puskát

November 4én a Szovjetunió hadüzenet nélkül megtámadta Magyarországot. A szovjet csapatok egy része a falunkon haladt a főváros felé éjjelnappal. Olyan sok, katonákkal megrakott szállító jármű és tank volt, hogy még a sáros, földes utcánkat is igénybe vették, ahol lovas és tehenes kocsik szoktak járni. Mi, gyerekek a házak kapuiból kiabáltunk a szovjet katonáknak nem éppen előkelő társaságba illő szavakat. Szemkontaktusom volt több, a teherkocsik ponyvája alatt ülő katonával, néhányuk mosolygott vagy integetett. Budapest mindig nagyon távolinak tűnt Tóalmástól. De nem november 4e után. Az ágyuk hangjai még most is tompán a fülemben zúgnak

Néhány héttel ezelőtt halt meg Colin Powell, Amerika vietnami háború utáni korszakának legismertebb ka tonai vezetője. Világszerte neki tulajdonítják az elsöprő túlerőkatonai doktrinájának kidolgozását. Az első sorban a koreai és a vietnámi háború tapasztalataira és tanulságaira támaszkodó Powelldoktrinát a túlzottan fokozatosságra épülő és az elhúzódó háborúkból való amerikai kiábrándulás szülte. Tévedés azonban az elsöp túlerő elvét Powellnek tulajdonítani. Ezt az elvet az 56os magyar forradalom gyors leverése okán inkább Hruscsovdoktrínának kellene hívni. 1956 novemberében a Szovjetunió világháborús dimenziókat idéző túlerőt alkalmazott Magyarországon: 32 ezer szovjet katona, 1100 tank. Nem tudom, hogy ezek közül hány ment át a szülőfalumon, de gyerekszemmel még ennél is többnek tűnt. Dávid és Góliát harca volt. Nem csoda, hogy egy hét alatt sikerült leverni a magyar forradalmat és szovjetellenes felkelést. A Perzsaöbölháborúban 1991ben a közel egymilliós amerikai és koalíciós haderő Powell parancsnoksága alatt csak másfél hónap alatt tudott győzni a Kuvaitot annektáló iraki csapatokkal szemben. A szovjetek számára az óriási túlerő ellenére sem volt játszi könnyed a katonai győzelem. A hősies magyar ellenállás 700 szovjet katona halálát eredményezte. Ők is a kegyetlen, szovjet rendszer áldozatai voltak. Dávid és Góliát harca volt, ahogy erre emelkedetten utalt John Kennedy amerikai elnök: Nem volt még egy az 1956. október 23ához hasonlatos nap a nemzetek születése óta, amikor ennyire jól látszott volna az emberek végtelen vágya a szabadságra, függetlenül attól, hogy mekkora az esély a sikerre és hogy mekkora áldozatot kell hozni érte.»

Címkép: Dobozi István beszél a floridai Sarasotában a Magyar Fesztiválon