Pokolfajzat

Posted by

Lana Meséi

>Van úgy, hogy a királyba rendszeresen belebújik az ördög. Szegény pára ilyenkor elkezd rángatózni, kénytelen kinyújtani a nyelvét, ráadásul olyankor, amikor annak cseppet sincs ideje. A kezét önkéntelenül a nyakkendőjéhez kell érintenie, meg kell igazítani a zakóját, vagy éppen be kell tűrni a nadrágból kilógó ingét. De olyan is van, amikor össze-vissza kell mindenfélét mondania. Minél zavarosabbakat mond, annál jobban csiklandozza az ördög, s ő annál gyorsabban rángatózik. Ezek a királyhoz cseppet sem illő tettek pedig nevetség tárgyává teszik.
Előfordul, hogy a sátánfajzat dühkitöréseket produkáltat vele, vagy arra kényszeríti, teljes erejéből csapjon rá tenyérrel az ajtófélfára, meg a csizmaszárra. Az is megtörténik, hogy leüvölti a legjobb szolgák fejét, leharapja a pecsétnyomót, földhöz vágja a lencsés tányért. Olyan is volt, hogy nagyot rúgott egy kutyába. Hogy ezt a cselekedetét elfeledjék, vitt is a koszos ebeknek jó sok ennivalót, meg az alattvalóknak is egy kis krumplit.
El is határozta a király, hogy véget vet ezeknek az áldatlan állapotoknak, beperli az ördögöt.
Hívta izibe a legjobb ügyvédet, sőt, a biztonság kedvéért magához rendelte a legfőbb bírát is. Bízott benne, ő tud neki segíteni. Bizony bizony, ki, ha ő nem!
Kit fogunk perelni édes uram, kérdezte a lapostekintetű.
Magát az ördögöt, vágta rá a szerencsétlen király, s megint összerázkódott, mert már közeledett az idő, az ajtónál topogott a sátán.
Az ördög, aki ugye nem is ördög, hanem valójában angyal, arkangyal, jót nevetett a király szándékán. Csak állt az ajtó mögött és hallgatózott.
S mivel fogjuk vádolni a pokolfajzatot, kérdezték a beidézett szolgák.
A kérdés jogos, mindegy mit találtok ki, csak egy a lényeg, távolságtartási végzést akarok.
Ahhoz nem kell tárgyalás jó uram, hajolt meg a földig a lapostekintetű, majd bíró uram megfogalmazza a papírt és postázzuk neki. Ebből is látszott, nem nagyon akarózott neki beidézni az ördögöt, csak félt a hatalmától.
A bíró már vette is elő a pennáját, s letépett egy papírt a királyi íróasztalról.
Kétszáz méter elég lesz-e jó uram, kérdezte félénken.
Hétszáz is kevés, toporzékolt a király.
Akkor legyen ezer méter sugarú kör, s már írta is a végzést.
Ám ebben a pillanatban kivágódott az ajtó és megjelent ott az ördög ügyvédje.
Üzenetet hoztam az uramtól, mondta, s dobbantott egyet a botjával. De akkorát, hogy a vadonatúj parkettán fél méteres lyuk keletkezett.
Az üzeni a Poklok atyja, a világ leghatalmasabb uralkodója, hogy a király költözzön ki a palotából, adja vissza a lopott vagyont, szabadítsa fel a rabszolgákat, semmisítse meg gaz törvényeit, mert ha nem teszi, a pokol tüze fogja elemészteni és soha nem szabadul meg tőle.
A király már reszketett, mint a nyárfalevél, de nem adta meg magát.
Az urad annyira gyáva, hogy mindezt nem meri saját maga a szemembe mondani? Képes az ördög az ügyvédjét küldeni maga helyett?
Ám ekkor az ördög ügyvédje fordult egyet, körötte szélvész kerekedett és ott állt a világ legfélelmetesebb ura, patásan, huncutul kunkorodó farkincával. Hosszú karmaival megragadta az uralkodót és bepasszírozta a parkett mélyedésbe, majd belefújt a lyukba, ahonnan tűz csapott ki.
Na urak, fordult a bírához és a lapos tekintetűhöz. Mennek az uruk után, vagy megvárják még a nagysasszonyokat?