Adjatok, adjatok!

Posted by
Iván Gizella
„Áldozatunk fogadjátok,
Amit kérünk, megadjátok!
Előttetek fejet hajtunk,
Fogadjátok hódolatunk!” (István a király)
Drága Miniszterelnök úr! Köszönöm, hogy ötleteivel, cselekedeteivel példát mutat nekem, mert mint tudjuk, a példamutatás a legjobb nevelési módszer a családban. S hát ugye, mi itt e kis hazában egy nagy család vagyunk. Igaz ugyan, hogy mi nem vagyunk a nemzet része, de egye fene, nem olyan nagy baj az. Mert mi az a nemzet? Kitalált szó. A lényeg a magyarságunk. Meg hogy legyen összetartás, kapaszkodjunk össze jó sokan. S menjünk előre. Mint ahogy Tony Blair angol miniszterelnök kampányában lehetett hallani: Britannia előre megy, nem hátra. A jótól érdemes tanulni.
De ahogy látom ez sem mindenkinek megy. Nagyon fáj ez nekem, higgye el drága miniszterelnök úr. A magyarok, akik mi vagyunk, nem szeretnek összefogni.
Talán ezért halt meg Jézus is, aki, mint tudjuk szintén magyar volt. Legalább érte ki kellene állnunk, a pártus vér kötelez. Mert ugye tetszik tudni, hogy Jézus nem is zsidó volt, hanem pártus herceg? A magyarok meg a sumérokkal, a szkítákkal, és a pártusokkal állnak rokonságban. Szóval ennek a keresztény kis nemzetnek, csak össze kellene fogni. A fene egye meg, azonban nem megy, látja az ellenzék most is milyen kínkeservvel, fogcsikorgatva próbálkozik. Na de mit várhatunk tőlük, mikor tele vannak árulóval? Nemzetellenesek, hazaárulók. Persze van nekik a kapitányuk, akiben még lehet reménykedni. Ő virtigli nemzeti, jobboldali ember. S még angolul is szépen tud beszélni. Már meg ne sértődjön elnök uram, de öntől is szebben. Ha magyarul is olyan szépeket mondana, nem lenne ám semmi baj. Csak meghatja ez a sok tudás, kiállás – mármint a csapatból -, a jobboldali nemzetieket. S látják majd, nincs itt ellenzék, mindenki egy irányba húz.
Szóval kedves elnök uram, nagyon jó, hogy a szánkba tetszik rágni, hogy mi egy keresztény ország vagyunk, mert a buta birkák még képesek elfelejteni és majd a békemeneten is csak a gyűlöletet szítják, szidják jó magyar testvéreiket. Tudom én, hogy nem ön a gyűlölet forrása, megvannak erre a megfelelő emberei, akik a harmincas, negyvenes évek leirataiból szépen ki tudják másolni a feladatokat.
Na de elnök uram, mindjárt itt a választás a nyakunkon. Fogy az ország pénze, mert ugye kell a boszniai szerbeknek, az erdélyieknek, s más határon túliaknak, de még a távol keleti haveroknak is. Apropó, miből élnek az ide menekült politikai üldözöttek, mondjuk Macedóniából? Remélem, csak kapnak szegények valami kormányzati segítséget, hogy cégeket tudjanak alapítani, s majd közbeszerzéseken indulhassanak.
S itt vannak a nyugdíjasok. Nekik is számolatlanul tetszik szórni a pénzt. Mert megérdemlik. A miniszterelnök úr jó ember, mindenkire gondol, nagyon nagy szíve van. Még a kutyamenhelyeket is meglátogatja, tehát vésse mindenki az eszébe, ön egy állatbarát. Emlékszem, milyen szépen mondta, helló röfi. A disznókat is szereti, meg a teheneket is, akik szegények krotáliával, vagyis számmal a fülükben mászkálnak a nagy magyar legelőn. Meg kell hagyni csinos jószágok és rájuk igazán illik az a szó, hogy haszonállat.
Szóval drága elnök uram, maga egy példakép, s ezért arra kérek én is mindenkit, támogassa a választási kampányát, ha már olyan sok pénzt kiosztott, csak illik visszaadni belőle valamit. Mert ezt már a legkisebbek is tudják. Nem korrupció ez, nehogy félre értse bárki, ez színtiszta szeretet.
Na akkor hajrá határon túliak, hajrá kínaiak, oroszok, macedónok, ukránok, szerbek, tajvaniak, ugandaiak, amerikás magyarok, kérjétek el az elnök úr számlaszámát és ne legyetek szűkmarkúak.