Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi!

Posted by

A Rómában elhunyt író könyvéről
>Netra K.
>Sosem olvastam, még csak hasonló könyvet sem, mielőtt Zsebi felhívta volna a figyelmem Homonnay Gergely regényére. Először kicsit szkeptikus voltam, de miután jobban utánajártam, lényegében miről is szól a történet, úgy döntöttem, annyira csak nem lehet rossz, ha ennyien odavannak érte, miért ne adjak neki én is egy esélyt?

>Erzsébet Fenevadova minden idők legnagyobb celebritása. Egy igazi bundás királynő, szőrös fülű, bajszos díva, szupermodell, politikai szakkommentátor asszony Sokoldalúsága szinte felsorolhatatlan, bölcsessége káprázatos  többek között ezért is teljesen jogos várományosa az elnök asszonyi posztnak.

Hívei tudják, hogy életük Erzsébet útmutatásai nélkül mit sem érne. Nagyságát gyakorta versben is megéneklik, az írástudatlanok pedig Erzsébet kifinomult ízlésének eleget téve tonhalban fejezik ki mélységes tiszteletüket.

Erzsébet jelenleg Budán, a Hotel Wardrobe Wellness Superior***** Elnöki Lakosztályában él. Sajnos szingli. Pillanatnyilag csak egyetlen, hozzá méltatlan udvari szolgálója, Gergely, próbálja megteremteni a kivételes nagyságához illő körülményeket.

“A szépség nem az arcodon van, nem is a mosolyodban, de még csak nem is a szívedben. A szépség a bundádban van, a tappancsod párnácskáiban és a bajszod végében, ahogy pöndörödik, és ami csiklandozza a másikat – akár egy életen át.

Pápai Gábor rajza Népszavában

Mielőtt bármihez is hozzákezdenénk, le kell szögeznem, hogy imádom a borítót. Igen, egyrészt, mert lány vagyok, és egy dagi cica csücsül a könyv elején. De! Ezen kívül az is közrejátszik a dologban, hogy szerény véleményem szerint nagyon jól eltalálták, hogyan tükrözzék magát Erzsi személyiségét és a történetét is. Elvégre a maga világában, és úgy tűnik, nem is olyan lassan a miénkben is, olyan sztár, aki megérdemli, hogy vörösszőnyegen tálalják neki a tonhalat.
Amin a legjobban meglepődtem, és ami miatt hatalmas kedvencemmé vált a könyv, az a sajátos, kicsit ironikus humora volt. Emlékszem, éppen csak két oldalt olvashattam el az első fejezetből, amikor már furcsán néztek rám a többiek a kocsiban, mert a letörölhetetlen vigyor mellett néhány hangosabb nevetést sem tudtam magamban tartani. Szavamat adom, hogy ha vidám, nevetésre késztető olvasmányt keresel, Homonnay és Erzsi párosa lesz a legjobb választás, ami csak szóba jöhet.
Bevallom őszintén, sosem voltam egy macskás ember, bőven elég volt számomra az a két nap egy egész életre, amikor a szomszéd két cicáját pesztrálhattam. Meg kell mondjam, nem szereztem túl jó emlékeket a jelenlétükben. Ennek ellenére, ha felajánlanák, hogy Erzsit fogadjam örökbe, gondolkodás nélkül vágnám rá az igent, és már rendelném is a kartonnyi tonhalat, miközben a másik kezemmel az úriasszony fekhelyéül szolgáló paplant vasalnám.
Annyira ötletesnek találtam, ahogy egyszerű, mindennapi dolgokat, amiket akármelyik macska csinál egyedülállónak, és emberszerűnek tudott feltüntetni az író. A könyv végén már teljesen olyan érzés fogott el, hogy nem is egy állat a narrátor, hanem egyenesen Erzsébet királynő kicsit pesszimistább, törpe verziója.

Ami szintén újdonságként hatott rám olvasás közben, az a fejezetek voltak. Megszoktam, hogy ha regényről van szó, akkor egy, összefüggő sztorit mesél el, ezzel szemben a Puszi, Erzsi! Rövidebb, különböző, mégis egy kalap alá tartozó epizódokat mesélt el királynői életéből. És talán pont ez volt, ami miatt sosem tudtam letenni, kíváncsi voltam, mi más történhet még önkényes főszereplőnkkel, amit még nem láttam. Mert bizony, ha azt hitted, hogy egy macska élete unalmas, óriásit tévedtél. Az alatt a néhány év alatt, amit elmesél az első részben, több dolgot vitt véghez, mint én a 17 éves fejemmel.

Egy szó, mint száz, fülig beleszerelmesedtem Erzsibe, és a könyv egyedi, kacagtató stílusába. Életkortól függetlenül tudom ajánlani bármilyen vidámságra vágyó egyénnek, aki nem riad vissza egy kis macska-diktatúrától.

Könyvek szárnyán blog