Ha a patás ördög, akkor a patás ördög!

Posted by

Juhász Zoltán

>Értsük meg! Elfogyott az idő.
Eddig elmondtuk a véleményünket, rugdostuk az eredményt, vázoltuk a kétségeinket és nevesítettük a panaszainkat!
EDDIG!
DE!
Értsük meg! Elfogyott az idő.
Mától hallgatunk és dolgozunk az összefogás sikeréért, mert nincs hova hátrálni, nincs hova lépni, nincs lehetőségünk kitérni, elkerülni azt, ami most jön. Félre fogjuk dobni az ellenérzéseinket, félre az önérzetünket.
Mától megyünk előre, mert nincs esély megváltoztatni azt, amit már korábban megtettünk, vagy amit nem tettünk meg, és nincs módunk saját utat, saját eszmét, saját koncepciót építeni. Nem lehet ezt a csatateret újra rajzolni, ezt a háborút újra tervezni, ezt a küzdelmet újra-játszani.
Értsük meg! Elfogyott az idő.
Ha Márki Zay, akkor Márki-Zay! Mert nincs lehetőség ezt felülbírálni, megnyirbálni, átírni, újra rajzolni. Elfogytak az érvek, a lehetőségek, a kifogások. Nincs tér, koncepció, vagy új modell. Nincsenek új esélyek, új tervek, vagy új elképzelések! Eddig ér a takaró!
Ha a patás ördög, akkor a patás ördög! Lényegtelen mit mondott, gondolt, intrikált, vagy sejtetett Márki-Zay. Lényegtelen mit mond, vagy mondott Dobrev Klára, Jakab Péter, vagy bármelyik ellenzéki vezető. Lényegtelen a tegnap, a múlt hét, a múlt év. Mert a jelenben vagyunk!
Értsük meg! Elfogyott az idő.
A beszéd már kevés. Tettek kellenek. Nem váltunk le senkit, nem alakítjuk át a hadrendet, nem nevezünk ki új vezetőt, nem szervezzük újra önmagunkat, mert mindenhonnan lőnek ránk, rengeteg az ellenség, és nem gyengíthetjük tovább a sorainkat.
Lényegtelen, ha fáj, ha rosszul esik, ha kellemetlen. Lényegtelen minden korábbi panasz, minden célzás, minden jelző, minden sértés. Elmúlt! Mert ha a sebeinket nyalogatva meghunyászkodunk, ha gyengének mutatkozunk vélt, vagy valós sérelmek okán: ELVÉSZ A LEHETŐSÉG.
Ha most elbukunk mindenki felelős lesz. Nem egy vádlott lesz a jövő ítélőszéke előtt, hanem egy nemzedék, egy generáció, egy felfogás, egy korszellem. Ha most engedünk, nincs visszaút, nincs új lehetőség, nincs fellebbezés, nincs felmentés. A saját gyerekeink előtt fogunk kudarcot vallani, mert a saját gyermekeink jövőjét fogjuk porrá égetni!
Értsük meg! Elfogyott az idő.
Ez már nem a felkészülés! Véget ért a tréning, befejeződött a kiképzés. Benn állunk a lövészárokban előttünk a kihívás, hátunk mögött a családunk, a szeretteink, az életünk. Itt már nincsenek kérdések, nincsenek ellenvetések és nincsenek személyes ambíciók. Egy közös cél van.
Ha ezt nem értjük meg, ha nem fogadjuk el, ha továbbra is azon merengünk, mi volt tegnap, mit kellett volna tenni egy hete, egy hónapja, vagy egy éve, akkor a holnap el fog veszni. Eltűnik, feloldódik, szublimál… És vele pusztul minden, ami számunkra fontos.
Ha most elbukunk, mert képtelenek voltunk felülemelkedni a tegnapon, ha nem tudunk megbocsátani azoknak, akik mellettünk és velünk vannak, ha nem látjuk be, hogy elfogyott az idő, akkor lehet, hogy nem lesz több esély.
…El kell fogadnunk.
Meg kell értenünk!
Elfogyott az idő.