2021 utolsó napjairól szubjektíven

Posted by

Moskovits Péter
> A Medián tavaly december 29-én hozta nyilvánosságra a legfrissebb adatait, amelyek közül kettőt
emelek ki. A „teljes szavazókorú népesség” 52 %-a szerint „rossz irányba mennek a dolgok”, és mégis
ugyan ennek a csoportnak csak a 23%-a valószínűsít ellenzéki győzelmet.
Történik ez mindössze kicsivel több mint 3 hónappal a várható és bizton állítom súlyosan sorsdöntő
országgyűlési választások előtt. Olyan helyzetben amikor tragikusan elhibázott a járványkezelés,
összeomlás szélén az egészségügy és az oktatás, egekben az üzemanyagok árai, folyamatosan
emelkednek a kamatok, de ennek ellenére romlik a forint.
Tudom, egy mérés nem mérés és egy kutató cég egyszeri jelentése nem ad biztos képet. Csakhogy az
utóbbi hetekben valamennyi nem kormánypárti közvéleménykutató a néhány hónappal ezelőtti – a
hibahatárt némileg meghaladó – ellenzéki fölény csökkenését jelezte. Így mindezt együtt szemlélve
már súlyos az üzenet az ellenzéki pártelit felé nagy baj lehet, ha így folytatják.
Magyary Zoltán professzor a „Magyar közigazgatás” című könyvében, Platon Protagoras című művét
idézve hívja fel a figyelmet, hogy a demokrácia nemcsak szavazás, legalább ennyire fontos a
szakértelem és a széleskörű részvétel.
Sajnos ezeknek nyomát sem látni, ha az utóbbi napokban kapunk is valamiféle laza szakpolitikai
tájékoztatást néhány témában.
Az előválasztás nemrég– amikor nagyszerű mozgósítása révén a részvétel minden előző várakozást
felülmúlt – új rétegeket és korosztályokat, főleg fiatalokat is meg tudott mozgatni! Erre pedig a
nevezetes internet adó miatti tűntetések óta nem volt példa.
Nagyon méltatlan most, a suttogó propaganda útján azt terjeszteni, hogy ezek a fiatal srácok a Fidesz
aknamunkájaként álltak be a szavazó sátrak előtt kígyózó sorokba! Különösen annak fényében, hogy
ilyen hivatalos kifogás, bejelentés azóta sem történt az előválasztást lebonyolítók felé. Az önmagukat
demokratának tartó pártvezetőknek kutyakötelességük lenne tagságukat, szimpatizánsaikat és
facebook huszárjaikat minden létező módon és eszközzel felvilágosítani arról a nyilvánvaló igazságról,
hogy sem politikai, sem jogi hiba, csalás stb. nem történt, így mielőbb megállítva a kialakuló és egyre
több kárt okozó gyűlöletcunamit.
Ezzel párhuzamosan egyeseknek rá kellett jönni Zuglóban, Terézvárosban, Székesfehérváron vagy
éppen Borsod6-ban, hogy így nem működhetnek tovább. Igen, valamennyit tisztult a kép és ezt
fontosnak tartom még akkor is, ha ebbe bezavarnak néhányan, akik sajátos külügyi és kínai
kapcsolatokkal, vagy éppen önkormányzati ügyletekkel rontják a politikai tisztesség levegőjét.
Vereséget szenvedtek ekkor a választóközönség szemében megkopott és/vagy hiteltelen, de
párttisztségük okán még az elithez tartozó egyes jelöltek is, nem annyira váratlanul. Ezeket
megemészteni és feldolgozni nehéz a vesztes jelölteknek is és a közösségüknek is. De az előválasztás
könyörtelen tükörként tudja megmutatni a valós helyzetet, hitelességet és szimpátiát.
Persze ugyanakkor elhangzanak rossz megfogalmazások, tévedések vagy akár kellően át nem gondolt
ötletek is. Kinek nem volt ilyenje? Ki meri azt mondani, hogy mindig nyomdakészen és
tévedhetetlenül nyilatkozott mindenről? Korosztályom még emlékszik a mai „veteránok”
tévedéseire… mert voltak ilyenek!
Márky – Zay Péter meggyőző fölénnyel és megkérdőjelezhetetlen körülmények között – ám az is igaz,
hogy váratlanul nyert. Ezzel többféle párt és egyéni érdeket, stratégiát döntött romba, aminek a
megemésztése sajnos még most sem zárult le. Meggyőződésem, hogy ha az egyes pártok vezetői
által nem csitított (azonban remélem nem is gerjesztett!) hisztériának engedve az ellenzék bármilyen

politikai okra hivatkozva, bármi módon miniszterelnök jelöltet vált, akkor nemcsak a sikeres
kormányváltást kockáztatja meg ésszerűtlen mértékben. Az előválasztás intézményét tenné ezzel
hiteltelenné és így az eddigi egyetlen valódi és sikeres ellenzéki innovációt „küldheti a lecsóba” …
pestiesen szólva és hosszú évekre!
Anno Szapolyai János serege sem ért oda a mohácsi csatába ezzel is egyengetve a saját útját a királyi
címhez vezető úton.
A magyar történelemnek ez a sorsfordító pillanata ismétlődik meg amikor a legitim módon választott
miniszterelnök-jelölthöz, a „tréfásan” Kapitánynak titulált Márky -Zay Péterhez induló anyagi és
személyi erőforrások a hírek szerint „Szeged mellett” ragadnak.
Azért emlékeztetek erre a sorsrontó történelmi pillanatra, mert a késlekedés, a kivárás hozhat
egymás ellen pillanatnyi „sikert” a pártoknak, mint Szapolyainak I. Jánosként. Ez lehetséges, de ha ez
igaz akkor az országra nézve, ugyanúgy, mint egykoron, tragikus következményei lehetnek! Az 52%
elégedetlen viszont gondolom változást akar!
– Ehhez azonban véget kell vetni a gyűlöletgerjesztő, stupid pártpolitizálásnak!
– Ehhez a vétójoggal élni és nem visszaélni kell, minden résztvevőnek!
– Ehhez a politikai összefogás megkopott szlogenjét valódi tartalommal és egymást segítő
együttműködéssel kell felváltani, véget vetve az alibizésnek!
– Ehhez engedni kell, hogy megtalálja a helyét és feladatát a politikában a civil szféra felől jövő
minden közéleti személyiség, legyen az ápolónő, tanár vagy polgármester… akár önálló
frakcióban is!
– Ehhez tudatosabb és vonzóbb programok kellenek!
– Ehhez nyitni kell egymás felé a pártoknak ugyanúgy, mint a különböző társadalmi
csoportoknak és nem elzárkózni a saját buborékjaikba/bunkerjaikba!
– Ehhez vissza kell szerezni, sőt meg kell haladni az előválasztáskori bizalmat és
támogatottságot… és akkor, de csak akkor lesz 2022 hosszú idő után újra békességes és
boldog év!
(A szerző blogger, http://www.kerekasztal-mp.hu)