A Liliána ügyről az úszó-szakújságíró

Posted by
Serényi Péter
>Két okom is van arra, hogy véget vessek az 1-2 napos hallgatásomnak abban az ügyben, amelyik mostanában tematizálja a honi sportéletet, főleg az uszodáink világát, de úgy általában a komplett sajtót is, mégpedig:
1. Vége a vigasságoknak, holnap virradunk az új esztendő első, gyakorlati szempontból is hétköznapinak tekinthető napjára, ideje megtenni az eddig vétkesen elmulasztott, praktikus lépéseket!,
2. Sok mindenkivel nagyon sokat beszélgettem, többen privát, néhányan nyilvános facebook-üzenetben írtak nekem álláspontom nyílt megfogalmazására kapacitálva, akadt aki a „bennfentesség magabiztos fölényével” ruházott fel (dicséretnek vettem!), s 30 évvel ezelőttről előásott sztorit olvasott a történtekkel összefüggésben az ősz fejemre!
Nos, ezek után…
A magam rendszerint földhözragadt stílusában a lehető leghatározottabban kérem, sőt, követelem az összes illetékest (kezdve azzal, hogy az úszószövetség ne játsszon bizottságosdit és amatőr nyomozóhatóságot, a sportállamtitkárság tekintse magára nézve kötelezőnek a nevéből is fakadó abszolút hivatalos és azonnali beavatkozást, s persze gondolok a rendőrségre, az ügyészségre, meg bármilyen, minden rendű és rangú gyermek- és ifjúságvédelmi szervezetre): villámgyorsan tegyék meg a szükséges lépéseket a szörnyű helyzet tisztázására, ennek az egész történetnek, a tarthatatlan állapotoknak azonnali, megnyugtató lezárása érdekében!
Laikusként is hiszem, hogy egyértelműen állíthatom: a szakértőknek(!!!) gyerekjáték megoldani azt, ami a társadalom jelentős részét pró és kontra intenzíven foglalkoztatja! Sorakoztassák fel az ilyen és hasonló esetekben óriási tapasztalattal rendelkező pszichológusokat, pszichiátereket, kerüljön sor rigorózus meg- és kihallgatásokra, s ha netán más már nincs kéznél, akkor gondolkodás nélkül vegyék le a polcról az ott porosodó hazugságvizsgáló készüléket is!
Egyéb ötlet most hirtelenjében nem jut eszembe…