Pokol Béla száz évig szeretne élni

Posted by

Pokol Béla

>A kibertéri mesterséges intelligencia társadalmának elemzései
(MIT VÁRHATUNK, MITŐL FÉLHETÜNK)
Életmeghosszabbítás
Sokan aggódnak amiatt, hogy mi lesz, ha az emberek 150 évig vagy tovább élhetnek. Vajon ez komoly hatással lesz-e mindenre, az élelmiszertermeléstől kezdve a lakhatáson át a munkaerőpiacig? Mielőtt ebbe belemerülnénk, helyezzük a dolgokat perspektívába: Negyvennégy éves korig a balesetek és az erőszak, nem pedig az életkorral összefüggő betegségek a vezető halálokok. Ezt követően a rák vezeti a listát, hatvanöt éves korban pedig a szívbetegségek. Még ha meg is találnánk a rák ellenszerét, az emberek átlagos élettartama csak 3,3 évvel nőne. A szívbetegség gyógyítása négy évvel több időt biztosítana. Ha minden betegséget ki tudnánk küszöbölni, az átlagéletkor a kilencvenes évekbe nyúlna, de ahhoz, hogy ezt meghaladjuk, lassítanunk vagy visszafordítanunk kell az öregedést. Más út nincs előre. Az viszont világos, hogy minden melléfogás és bonyodalom ellenére a kutatók haladnak előre, és talán közelebb vagyunk az áttöréshez, mint azt egyesek gondolják. Mennyire vagyunk közel? Senki sem tudja. De elég jó esély van arra, hogy a következő évtizedekben számos betegség, például a rák, életveszélyesből kezelhető állapotba kerül. Ugyanakkor a várható élettartamunk tovább fog nőni, különösen azok számára, akiknek van elég jövedelmük és képzettségük ahhoz, hogy kihasználják a legmodernebb kezelések előnyeit. Képesek leszünk örökké élni? Nyilvánvalóan nem. Semmi sem tart örökké, még az univerzumunk sem. De az biztos, hogy képesek leszünk jelentősen meghosszabbítani az életünket. Az igazi kérdés tehát nem az, hogy lesz-e, hanem az, hogy mikor. És ha ez megtörténik, mit jelent ez számunkra? Hogyan kezeljük azt a világot, ahol az emberek több száz évig élhetnek? Túlnépesedik a bolygónk? Kénytelenek leszünk majd embereket a Marsra és más bolygókra szállítani, hogy helyet csináljunk a Földön? Talán nem. Mint láttuk, a népességszám stabilizálódik, sőt, az életszínvonal emelkedésével csökken. Nézzük csak meg Japánt. A belátható jövőben minden évben egy közepes méretű városnak megfelelő számú lakost fog elveszíteni. Hasonló tendenciákat látunk Koreában, Kínában és Európában. Az a gondolat, hogy az emberek hosszabb, egészségesebb életet élhetnek a nyolcvanas éveikben és azon túl, jó dolog lehet.
A jövőben az iparosodott országokban a hosszú életet biztosító kezelésekhez hozzáférő emberek többsége talán csak egy vagy két gyermeket vállal a meghosszabbított életében. És bármennyire is fejlett a technológiánk, az emberek továbbra is meghalnak majd autóbalesetekben, természeti katasztrófákban és betegségekben, így a dolgok egy bizonyos ponton kiegyenlítődhetnek. Ha a világ népessége tovább növekszik, ez nem jelenthet problémát. Még mindig rengeteg kapacitásunk van arra, hogy több embert vegyünk fel. Az élelmiszertermelés, a lakhatás, az orvosi ellátás, a megújuló energiaforrások és a közlekedés terén elért fejlődéssel az emberiség meg fogja találni a módját, hogy boldoguljon. Rendkívül leleményes és alkalmazkodó faj vagyunk. Másrészt, ha a világ népessége követi Japánét, és túl gyorsan csökken, akkor lehet, hogy fel kell hagynunk a természetes szüléssel, és mesterséges méhekkel kell elkezdenünk kémcsöves babákat gyártani – és ha ez nem működik, a klónozás mindig egy lehetőség. Akárhogy is, én nem aggódom túlságosan, és alig várom, hogy százéves koromig éljek.