Kapás Boglárka: A legnagyobb teher

Posted by
Pályafutásom során nagyon sokszor tették már fel nekem azt a kérdést, hogy miért legyen valaki úszó, élsportoló. Mindig elmondtam a szokásos választ, hogy azért, mert egy egészséges életmódot fog folytatni, mert megtanulja beosztani az idejét, meg persze azért, mert a versenyeken megtanulja kezelni azt is ha nyer, illetve ha veszít. Továbbra is azt tartom, ezek nagy erények.
Idén viszont megtanultam még egy fontos dolgot magamról, amit úgy gondolom részben a neveltetésemnek, részben pedig annak köszönhetek, hogy 5 éves korom óta küzdök egy álomért, megállás nélkül, minden nap. Ez pedig az a tény, hogy bármilyen akadályt is vet elém az élet, kepes vagyok legyőzni. Idén februárban eddigi életem legnagyobb terhével kellett megküzdenem: meghalt a kishúgom. Feladhattam volna, rámehetett volna az olimpia is, de nem hagytam. Mert megtanultam felállni és nem feladni. Az Ő emlékéért és magamért. Mert 23 éve küzdök az álmomért és azt sem adtam fel. Mert ennél sokkal erősebbnek neveltek a mindennapok.
Azt kívánom mindenkinek az új évre, hogy soha ne adjátok fel, mert a legnehezebb helyzetek után válunk igazán erőssé. És sose felejtsetek el hálát adni azért, amitek van.