A vidék embere le akar ülni egy asztalhoz a fiával-lányával, a menyével, a vejével meg az öreganyjával is

Posted by
Nyílt levél Vásárhelyi Máriához, Bojár Gáborhoz, és minden kritikus értelmiségihez

>Kőrössi P. József

>Városi ember vagyok – falun élek!
Rég meg akarom írni nektek – bátor, harcos, lázítani képes és okos, felkészült ellenzéki embereknek (ahová, az okosságot leszámítva talán magamat is sorolhatnám) – hogy van egy, talán csak egyetlen dolog, amiben súlyosan tévedtek.
Ami miatt most döntöttem úgy, hogy ezt megírom, az Bojár Gábor minap megjelent interjúja a Narancsban. Okos, jó (úgy tűnik fizetett) beszélgetés, értelmes, bátor kiállás, ami eddig hiányzott, jó lenne, hasznos is, ha abból a gazdag vállalkozói rétegből mások is, többen előlépnének. Hasonlóképpen történt 1988-89-90-ben, és megvolt a hatása: vállalkozók, a szabad gazdasági kihívásokra nyitott vállalkozók, társaságok komoly összegekkel tudták támogatni az akkori ellenzék törekvéseit – azon túl, hogy meg is mutatták magukat, amivel akaratlanul is tábort hoztak létre főleg az SzDSz és az MDF mellett – ami a gazdaságot (!) illeti, a rendszert is lebontották.
Minden tiszteletem és nagyrabecsülésem mellett (nem udvarlás ez!) idézhetném Bojár Gábor egész interjúját, de minek, bárki megtalálja. Az alábbi téves üzenetet hordozó pár mondatot azonban, a közlendőm hangsúlyozására fontosnak tartom: „Ahhoz nem értek, hogyan kell választókat mozgósítani, de létezik három olyan téma, amelyeknek jelentőségük lehet e téren. Az első, a korrupció. Nem szereti a magyar nép. Még akkor sem, ha azt mondják róla, mint Lánczi András, hogy ez nem is korrupció, hanem >a Fidesz legfőbb politikája<. A második, amire érzékenyek lesznek a választók, a koronavírus-járvány nagyon rossz kezelése. Újra világelsők vagyunk az egymillió főre jutó halálozások számában. (…) A harmadik mozgósító erejű téma pedig az infláció lehet.”
Hol a probléma?
Elsősorban ott, hogy nem vesszük tudomásul: egy bizánci értékrendet hordozó és továbbra is feudális rendszerben élünk. Orbán ezt tudja! Aztán:
1.Ott – nem sértésnek szánom! -, hogy nem veszünk erről tudomást: a magyar társadalom, a mai is, a magyar ember – történelmi tény, „török átok”, feudalista örökség – korrupcióban konszolidálódott. Orbán (nem sértésnek szánom!) paraszti gondolkodása és rendszere erre épít – legfőképpen vidéken (pálinkázás, kolbászozás), ahol ezzel rendszeresen megnyeri a választásokat.
2. Ott, hogy évtizedek óta ugyanabban a nagyon zárt (értelmiségi) körben mozgunk mindannyian – nem csak te, meg ő, meg én – hanem mind, akik nem vagyunk képesek megszólítani a vidéki embert. Vidéken az értelmiségit sem! Az orvost, a tanárt, az állatorvost, a kisvállalkozót, a – netalán tán másképpen gondolkodót! Az ilyen tartalmú szövegelés, mi szerint, azt gondoljuk: tudjuk mi a dolgunk! Sehova nem vezet. Nem tudjuk!
A vidéki ember nem tudja, mi az infláció, nem is hallott arról, hogy a kormány rosszul, betegesen rosszul kezeli a járványt, és az öreganyját emiatt veszítette el idő előtt, és a beoltatlan a szomszédja abba halt bele, amibe nem kellett volna. Nem köti össze a járványkezeléssel! A vidéken, kisvárosban, falvakban élő ember semmiről sem tud. Az, hogy drágább lett a liszt meg a benzin, számára nem infláció, azt a szót ő nem ismeri: adott Orbán – Orbán adta! – a kisnyugdíjához 800 forintot. Ez számít! Föl sem merül, hogy azt az aprópénzt is az aktív emberek, a fia, a lánya, a menye stb. termelte ki számra. Ha egyáltalán kitermelte. Orbán adta és kész.
Emiatt írok. Az értelmiségiek butasága ma is az értelmiségiek tudatlanságából ered. Jó, finomítok: nem is tudatlanság ez, mégsem vonom vissza, hanem az élet tapasztalatlansága. Ugyanolyanok kezdünk lenni ezen a téren, mint Orbán emberei, mint az Orbán slpeje: mintha nem lennének – nincsenek! – vidéki tapasztalataink! Mintha nem is akarnánk, hogy legyenek! Az rendben, hogy Orbánék félnek ezektől a tapasztalatoktól, de mi, miért félünk? Mi nem vagyunk slep!
Tizenkét éve falun élek, abban a faluban, amit több mint harminc éve választottam magamnak, nem is olyan messzire, száz kilométerre a fővárostól. Rendszeresen bejárok a két közeli kisvárosba, piacon, kisboltokban vásárolok. Halom az emberek hangját. Heti két három nap „bent vagyok” a fővárosban is, intézem az online nem mozgatható ügyeket és nem csak ott, hanem itt, választott falumban is „kibaszott” értelmiségi vagyok! Felelős értelmiségi, ami az én értékrendem szerint a mindenkor – mindenkor! – kritikus magatartást jelenti. De nem jelenti a megosztó értelmiségi elfogadását! Ezúttal is erre törekszem.
Ti – te, Marcsi, én, mi, Bojár Gábor is – abban bízunk, hogy a kormánypárt(ok)hoz közeli korrupció majd kiborítja a bilit, és ez a választások során az ellenzéki összefogás malmára hajtja a vizet, ezzel a korrupció ellenes kampánnyal majd nyerni lehet. Nem igaz, csak ezzel nem lehet nyerni! Nem szabad ebben az utcában maradni! A nagyvárosokban talán, pár százalékkal, de nem a kisvárosokban, és nem falun. Ahol élek, ami akár száz kilométeres körzetet is jelent, itt napi tapasztalataim vannak: korrupcióval vásárolják meg az embereket nap mint nap, megveszik alamizsnával a szavazataikat is – vidéken nem lehet nyerni, mert a vidék, a kisváros, a falu embere: korrupció párti! (Lásd feudalizmus, Mikszáth, Móricz stb.) A megengedett korrupció pártiak az emberek! Azt követik, amit látnak. Most azt látják, hogy megvásárolhatónak lenni jó! Ha nem vagy olyan (korrupt, megvásárolható, engedékeny, szemethunyó stb), mint én, akkor elmész a francba, nem kapsz közmunkát, télen szociális tüzelőt. Ő is abból él, hogy korrupt az általa megválasztott és megvásárolható vezetés, akárcsak a szomszéd. A nyomorgó közmunkás, függetlenül attól, hogy cigány vagy nem, azt mondja: Gyurcsány nem adott, Orbán legalább (ha kevesebbet is, mint amennyit érdemelnék!) ad. Nem foglalkozik azzal, hogy földig van tiporva, röghöz kötötték, naponta többször megalázzák, de szemet hunynak afölött, hogy októbertől februárig írtja a mások erdejét, derékba vágja láncfűrésszel a fát – ami nem az államé, magántulajdon, de nem jön ki az erdész, a rendőr. És ezt ő tudja! Azt, hogy ő ezt megteheti a televíziókban látja. Vagyis nem látja, hogy büntethető, ami törvényellenes, tehát az is szabad, ami korábban nem volt. Ő a szabad ember. Szabad ember az – vidéken, kisvárosban, falun – aki a korrupt rendszert támogatja alamizsnáért. És semmi más nem érdekli, nem is jut el hozzá semmi más. Nem azt a televíziót nézi, ami nincs…
Nincs országos hírmondó. Vidékre, a kisvárosokba, a falvakba semmi nem jut el abból, amit ők, Orbánék nem akarnak. Amíg ki nem találjuk, hogy jusson el, nem nyerhető egy másik oldalról – hangsúlyozom: egy másik oldalról! – választás, nem csak ’22-ben, soha, Magyarországon. Addig értelmiségi alamizsnán leszünk tartva. Értelmiségi alamizsnán tart mindannyiunkat Orbán rendszere. A maffiarendszer bukása után is!
Na, ez az, amire nem gondoltok, a vidéken élő emberre, aki lehet, hogy elégedetlen, sőt, de nincs megszólítva, mert olyan gondolat és nyelv sincs, amivel meg lehetne őt szólítani. Hangsúlyozom: a saját nyelvükön!
Mit akarok mondani? Csak korrupciót emlegető, értelmiségi dumával – nem okoskodást mondok – nem lehet megdönteni Orbán rendszerét! Ő tudja ezt a legjobban! Észre se vesszük, terel bennünket errefelé: legyen a mienk az értelmiségi duma, ő meg tölti a kolbászt, meg a pálinkát…
A vidéken, kisvárosokban, falvakban élő emberekhez el sem jut, hogy korrupt lenne a rendszer, élősködő rendszert támogatnak, netán ők is korruptak, élősködök, de ezt nem tudják, nem akarják tudni, amikor rá, a Fideszre szavaznak, aki eddig a legtöbbet adta neki. Most az önkormányzatokat lopják meg, azelőtt a tanácsot – közös megegyezéssel. Vajon kire szavaz (százával, ezrével) a tolvaj, és kire az, akinek engednie kellett, hogy meglopják? Na kire?! Nem csak az önkormányzati választások idején igaz: ha hagysz lopni, rád szavazok. A falvakban, a kisvárosokban ez mozgatja a választásokat, csalni sem kell.
Ezen kellene túllépni, és nem abban gondolkodni, hogy az embereknek elegük van a korrupcióból! Nincs elegük, abból élnek (jól, vagy szegényen), hogy korrupt a rendszer, a helyi vezetés. Vannak sértett emberek, ők sem biztos, hogy százszázalékig tisztességesek, de elégedetlenek, mert kimaradtak a buliból. Őket kellene elérni. Nem azt mondtam, hogy megvásárolni, hanem elérni, azaz felébreszteni őket! Mint ahogy a megvásárolhatókat is. A rossz emberek sem szeretnek rossznak lenni!
Az idősebbek online felületekhez nem jutnak, a fiatalok leszarják: csak én éljek jól – ha holnapig, akkor addig. Nem számít, hogyan jutok hozzá, szerezhessek!
Mit akarok (mondani) ezzel, ezzel a karácsony utáni, és már újévi, téged, titeket és nem csak téged, nem csak titeket, hanem a tábort, hozzá-közel táborunkat megszólító levéllel?
Ezt: Amíg az ellenzék, legyen az akár az „összefogás”, nem találja meg a módját és a hangját annak, hogy a vidéket megszólíthassa, a kizárólag értelmiségiek megszólításával a saját vesztére játszik. Az értelmiségiek megtalálása és netán megszólítása nem elég! Mert az értelmiségi azzal, hogy meg lehetett őt szólítani, azt gondolja, hogy a maga részéről elvégezte a dolgát. Amint az is ugyanezt gondolja, aki őt megszólította – ha megszólította. Pedig semmit sem végeztt el! Egy tapodtat sem lép, vidéken nem csak hogy nem lázít nem is kommunikál a környezetével! Semmit nem tettünk, amíg a vidéki embereket, akik úgyszintén elégedetlenek, de nem tudnak arról, hogy vajon miért is azok, tehát amíg ők nincsenek megszólítva, amíg nem tudjuk őket utcára vinni, amíg őket – Orbán rendszerének kivételével – senki meg nem szólította a saját vesztésünkre játszunk.
A saját vesztünkre, de inkább mondanám, hogy az ilyen felfogású ellenzékiség, legyen akár összefogás is a tartalma – a saját vesztére játszik. Nincs, nem lesz még egy lehetőség a túlélésre sem.
És amennyiben ez a kritikus, a minden tekintetben, agyban és pénzben tehetős, humán és vállalkozói értelmiség azt gondolja magáról, hogy mindent megtett – a jelenlegi hatalom malmára hajtja a vizet, és rendszeráltásra szánt pénzt dob ki az ablakon, amit az orbánisták, fideszisták raknak majd zsebre a vidéki „magyar ember” örömre.
Elő kell lépniük a másképpen gondolkodó gazdag embereknek, nagyvállalkozóknak is! Úgy, ahogy Bojár Gábor tette!
Vissza kell hozni azt az elszántságot, amely 1988-89-90-ben a vidéki vállalkozókat és lendületbe hozta, és tartotta. Képesek voltak, és tudtak áldozni saját vagyonukból is.
Az első generációs maffiózó, de főleg a leszármazottaik előbb és utóbb a törvényességért hoznak majd áldozatot. De csak az után, ha már ők meg a családjaik meggazdagodtak. Európában nincs idő erre, nekünk magyaroknak, itt Európa szélén különösen nincs időnk arra, hogy kivárjuk: a maffiának is elege van a rendszerszerű maffiózásból!

Végül. Mit akar a vidék embere, miben közösek az érzelmeik ( az érzelmeik!) ? Egységet akar, a kettészakított nemzet helyett, egységes nemzetet. Hogy leülhessen egyasztalhoz nem csak a fiával-lányával, hanem a menyével, és a vejével is. Na, meg az öreganyjával.

Címkép: Nagy család Nők Lapja