Fekete ország

Posted by
Bojár Iván András
>Számomra az idei év egyik legmeghatározóbb szemléletátformáló adaléka, köszönhetően Sarkadi László 444-en publikált tanulmányának és Ács Dani filmjének, Endre László, hajdani belügyi államtitkár szerepének tisztázása. Mintha fölszállt volna valami köd, amit a “történelem”, mint óhatatlanul manipulált kusza képzetrendszer von a köznapi tények köré. Noha adatszerűen tudtam, valóságossá sosem vált, hisz soha nem fogtam fel, hogy lehet, hogy ez a máig jólismerten slampos, nyegle magyar közigazgatás hogyan volt képes ’44 nyarán olyan kiemelkedően magas szinvonalú logisztikai műveletet megszervezi, lebonyolítani, hogy negyven nap alatt 437.402 magyar honpolgárt összeszedjenek és életük rutinnal bélelt mindennapjaitól a megsemmisítésükig juttassanak el.
Keserű megértés: kellett hozzá egy javíthatatlanul, nagyon mélyen gyökerezően, több nemzedéknyi felmenővel a háta mögött elfajzott ember, akinek nem pusztán eszméje volt, de össze volt nőve, eggyévált azzal, és kellett egy megbetegített társadalom, amelyben Endre László infernális ajánlata nem az extremitást, hanem a megoldást képviselte milliónyi magyar számára.
Hasonló élmény ez, ahogy egy évvel korábban a 12. kerületi nyilascsoport, Kun Páter, Megadja és iszonytató társaik működéséről született film, szintén Ács Dani munkája, nyitotta rá a szememet az addig is orrom előtt lógó nyilvánvaló tényekre. Amannak alapját Zoltán Gábor Orgia című könyve biztosította, Sarkadi kétrészes monstre írása pedig Kádár Gábor és Vági Zoltán kutatásokra építkező feltáró kötetére támaszkodik.
Családom évtizedekig a Városmajor utcában élt, rendszeresen jártunk a Maros étterembe, a kerthelyiségbe, méterekre onnan, ahol a frissen lelőtt 150 embert a nyilasok elföldelték, ettük a sztrapacskát, a halászlevet. Anyámnak a hírt, hogy unokája érkezik is ott, az egyik kedélyes éttermi boxban adtuk át majdani gyermekem anyjával. Orvoshoz gyerekkoromtól a szomszédos rendelőintézetbe jártam. Álltam sorba langyos pisáspohárral az emlékező márványtábla tövében. Számszakilag tudtam tehát a történteket, de nem volt megélés, nem volt berántva a jelenbe. Az Orgiát képtelen voltam elolvasni, bennem úgylátszik nincs akkora lelkierő. De Ács Dani azután született filmje, a beszélgetések a szerzővel, kézzelfoghatóvá tették mindazt, ami történt, s ami lappangva ma is velünk él.
Lórugásszerű ébresztők ezek. Téboly és hatalmas tanulság a jelenre. Ahol penészspórák kavarognak sűrűn a levegőben, ott csekély számú körülmény egybeállása kell, hogy mocskos fekete lepedék terítse be újra az otthont. Márpedig, legfájdalmasabb tapasztalásom: Magyarország maradt az, ami volt. S ha lehetett is esélye kinőni, meghaladni korábbi társadalmi beidegződéseit, azok ma mégis erősebbek, mint életem korábbi évtizedeiben bármikor.
Címkép: Endre László letartóztatása