Értékrendek válságában

Posted by

Fábián András
>Közeleg az új év. Ebből az alkalomból is le kell szögeznem, hogy semmi problémám nincs senki nemi
önazosságával, mindaddig, amíg az az ő magánügye és nem akar azzal engem (vagy másokat)
terhelni. Másszóval, ahogyan azt a kiváló ókori római vígjátékíró, Terentius, megfogalmazta: „Ember
vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi”.
Nincs is semmi baj az emberi hajlamokkal, szokásokkal, viselkedéssel mindaddig, amíg az adott
példány, csoport vagy tömeg túlzásokba nem esik. Amíg abszolút elvárásokká nem próbál tenni olyan
„értékeket”, amelyek az adott hitben leledző eltévelyedett számára úgymond elválaszthatatlanok a
(szerinte) normális emberi élettől. Amíg a zöldevők elvannak a saját retekjükkel, tofujukkal, bogyóikkal
és magvaikkal, és nem akarják kiirtani az összes tehenet, disznót és pulykát az én étlapomról, addig
én azt mondom, hogy egyenek és tegyenek, ahogy azt jónak látják. Eközben persze tudom, hogy a
tehén által termelt metán mennyiség terheli a légkört. Azt viszont nem tudom, hogy mennyivel lenne
jobb nekünk, ha a húsevésről leszokó, zöldevő emberek fingják teli a világot a tehén helyett. Őszintén
tisztelem mindenki meggyőződését, hitét és vallását, amíg az a magánügye. Azt is tudom azonban,
hogy a bigott, ortodox, fundamentalista hit, a hamis és hazug, antihumánus meggyőződés nevében a
hitetlenek ellen elkövetett gyilkosság is gyilkosság. A háború rossz, akkor is, ha a kereszt, a
horogkereszt, a félhold, és akkor is, ha a vörös csillag vagy a győzedelmes hódító nemzeti trikolór
alatt vonulnak a katonák.
Az emberek nem véletlenül találták ki a szekularizált államot. Rájöttek ugyanis, hogy amikor az
egyház beleavatkozik a politikába és a társadalmi folyamatokba, abból előbb-utóbb baj lesz.
Számtalan példa volt és van erre, a jelenkor történései teljes mértékben igazolják ezt a tételt.
Igy a XXI. század hajnalán például roppant ijesztő az, ami Lengyelországban a nők jogaihoz és az
abortusz tilalmához fűződő „törvénykezés” kapcsán történik. Pár hete, novemberben, egy 30 éves
lengyel kismama meghalt. A 22 hónapos terhes nőnek annak ellenére nem engedélyezték a terhesség
megszüntetését, hogy a gyermeknél már sokkal korábban fejlődési rendellenességeket állapítottak
meg. Az anya testében az elhalt magzat szeptikus sokkot okozott. A hatalmas közfelháborodás
hatására gyorsan kiadtak egy miniszteri utasítást, hogy az anya élete a fontos stb., stb., stb… A
törvény azonban maradt. Most éppen azon ügyködnek, hogy központi nyilvántartást kell vezetni a
terhes nőkről és a szülésekről, megelőzendő az illegális és külföldön történő
terhességmegszakításokat. Sok lesz a halott magzat és sok lesz a halott nő. Megjósolható. Történik
mindez a katolikus keresztény hit nevében. A kormányzati érdek az (!), hogy a Lengyelországban a
politikai többségi hatalmat birtokló katolikus hívők elégedetten bólogassanak és támogassák a
kormányt. Az „ő kormányukat”.
Egyetlen percig ne gondoljuk, hogy a magyar kormány nem valami hasonló megfontolásból, aljas
politikai érdekből alkotta meg a „gyermekvédelminek” elnevezett homofób törvényt. Az egész
törvénykezésnek valójában semmi köze a gyerekekhez. Annál több a politikai hangulatkeltéshez.
Mint ahogy a homoszexualitásnak sincs semmi köze a pedofíliához. Mint ahogy az LMBTQI
„lobbynak” a civilekhez, meg az óvodások nemváltó műtéteihez. Utóbbinak a társadalombiztosító
által történő finanszírozását már ugyanez a kormány korábban megtiltotta. Ennek az egész
katyvasznak pedig végső soron nincs semmi köze a valósághoz. Mikor a politikai hasznot remélő
kormány álszent módon arról zsolozsmázik, hogy a szülők dolga a gyermek nevelése, akkor semmi
egyebet nem tesz, mint illetéktelenül beavatkozik a családok és a gyermekek legbensőbb
magánéletébe. Mindeközben az emberek alsóneműjében matat, ahol a világon semmi dolga nincsen.
Zsigeri indulatkeltés és aljas indokból elkövetett manipuláció a politikai cél. Arról már nem is
beszélek, hogy volt idő, amikor ez a jelenlegi miniszterelnök üvöltözte felháborodottan ahangszórókból, hogy el a kezekkel a családoktól. Annak ugyanis soha nincs és nem is volt semmi jelentősége, hogy mit mondott ez az ember, mert soha nem állt a szavának.
Akkor támad nagy zavar az erőben, amikor kiderül, hogy ezek a fenenagy erkölcsi magaslatok,
jogalkotók és alkotmányozók remegve lógnak alsógatyában az ereszen, drogokkal a hátizsákjukban.
Vagy éppen kisgyermekek megrontásának alapos gyanúja miatt hazaparancsolják őket a nagyköveti
székekből. Van, aki éppen most lesi remegve, hogy az Ördög Ügyvédje nevű illető milyen leszbikus
videókat tálal a nyálát csorgatva várakozó nagyérdemű publikum elé. Vannak persze még
minisztériumokban rejtegetett pedofilok szép számmal. Egyes miniszterek beteges és büntetendő
hajlamaik ismeretében tartják a markukban ezeket a deform embereket. Nyílt titok, hogy a
kormányban is és a kormányzó pártban is vannak meleg miniszterek és államtitkárok. Akadnak
közöttük csinos leányokat kényeztető úrinők is. Ezek azonban úgy gondolják, hogy ők, mint
törvényalkotók érinthetetlenek. Amikor viszont kiderülni látszik, hogy nem azok, akkor perrel
fenyegetőznek, rágalmazást kiáltanak. Csak csendben szólok az (i)gazságügyi miniszter asszonynak,
hogy korábban nem volt becsületsértés, ha valakire azt mondták, hogy meleg. Ők tették törvényileg
jogfosztottakká ezeket az embereket – köztük tehát törvényalkotó önmagukat is.
Engem – mint említettem – nem zavar semmi, ami emberi. Engem az embertelenség zavar. Ezért
teszek szigorú különbséget a pedofilok és a saját nemük iránt érdeklődők között. Előbbit valóban
üldözendőnek, büntetendőnek tartom. Utóbbiakkal semmi dolgom. Ámde nem így a társadalomnak.
Amióta ugyanis az úgynevezett „gyermekvédelmi” törvény megszületett, azok a gyerekek, akik már
felismerték magukban, hogy nem úgy gondolkodnak önmagukról és/vagy az embertársaikról, ahogy a
többiek, életveszélyben vannak. Többen közülük már öngyilkosságot is elkövettek azért, mert nem
láttak megoldást a saját életükre, a saját világukra a saját emberi problémájukra. Azért, mert úgy
indultak neki a saját életüknek egy gyorsan homofóbbá váló társadalomban, hogy ott ab start nem
volt hely a számukra.
Summa summárum, kedves igazságügy miniszter asszony, önnek nem a fantomot kellene perelnie,
hanem a saját kormányát, amely Önt ilyen helyzetbe hozta. Egy társadalmilag jelenleg vállalhatatlan
és szégyenteljes helyzetbe. Akár igaz, amit az arctalan illető állít, akár nem, ezen a helyzeten jelenleg
magyar bíróság (majdnem azt írtam, hogy a független magyar bíróság!) nem változtathat. Ami
egyébként az arc nélküli ördögi ügyvédeket meg a maszkos anonym vádaskodókat illet, ha nem
akarunk egy végtelen morális káosz zsákutcájába jutni, leginkább Esterházy Péter maximáját mormolhatjuk az orrunk alatt. “Bizonyos szint felett nem megyünk bizonyos szint alá.”

Címkép: Lengyel tüntetés a meghalt kismama képével