Egy nagyon nagy szerb Magyarországon

Posted by

Magyarszerb tetralógia – Milosevits Péter: Szentendrei kvartett

kistibi 

Tragikus aktualitása van ennek az írásnak. 2021. november 19-én Szentendrén váratlanul elhunyt Milosevits Péter, aki a magyarországi szerb kisebbség egyik legnagyobb, legsokoldalúbb alakja volt. Író, egyetemi tanár, költő, műfordító, szerkesztő, irodalomtörténész. A szerb irodalom története című átfogó munkája 1998-ban jelent meg. December 1-jére még írói estet tervezett…

Szentendrei kvartett az egyik legkülönösebb regényforma, amivel valaha is találkoztam. A cím jelzi, hogy négy önálló részből, négy önállóan is élvezhető, de összefüggő regényből áll. A kvartett nem csak zenei kifejezés. Kártyajáték is van ilyen. Ha ezt tekintem a cím tartalmának, akkor az lesz az érdekes, hogy milyen viszonyt alakítanak ki egymással a történetek. Négy játékos, négy önálló akarat, négy különböző célú és stílusú egység ül az asztal körül, figyelik, fürkészik a másikat. Legyőzni, kiegészíteni, segíteni, értelmezni (?) akarják egymást. Szövevényes a viszony, és az önálló regények teljesen más szerkesztést és szerkezetet mutatnak, melyből kialakul a nagy egység, a szentendrei szerb nemzetiség élete. Lawrence Durrell klasszikus Alexandriai négyese sem minta, hiszen abban az esetben az első rész története más-más szemszögből ismétlődik a második és harmadik részben, és csak a negyedik regény viszi az olvasót időben tovább.

A központi figura Icsvics, aki megjelenik mind a négy kisregényben. Gyanús volt nekem ez a névadás. Vajdaságban, kisebbségben élő magyarok használják ezt a nevet nem igazán pozitív tartalommal, ha szerb ajkúról beszélnek, és nem tudják vagy nem akarják megnevezni: „Valami Icsvics lett az új igazgató!” Jellegzetes névvégződésekből rakta össze a nyelvszokás. A mi Icsvicsünk operatőr. A Szerb panoráma nemzetiségi csatornának dolgozik. Pomázon él. Az első kisregény, a London, Pomáz tulajdonképpen egy szerelmi történet. A délszláv háború (1991–2001) idejében vagyunk, Icsvics Londonba utazott, hogy szerelmével találkozhasson. Aztán párhuzamosan pereg a jelen és a múlt, visszaidéződik az a pillanat, amikor először látták meg egymást a Tátrában (a meglátni és megszeretni pillanata), és kiesik (az életükből, a szerelmükből) tizenhét év, mert Icsvics a kádári Magyarországon nem kaphat útlevelet. London és a szerelem kihagyott lehetőség marad.

„Tizenhét évet élt le egy nő perspektívájában, aki nem létezett; nem tudta róla, hol van, s egyáltalán él-e még. De Icsvics tizenhét éven át mindent úgy csinált, mintha a nő minduntalan a háta mögött állna és nézné őt, vagy bármely pillanatban, bármely sarkon elébe toppanhatna.”

Abszolút romantikus alaphelyzet, s hogy ez így is maradjon, Icsvics elutazik Velencébe, és betér a Canal Grande torkolata mellett álló Santa Maria della Salute fogadalmi templomába. Egy történet vezérelte ide. Láza Koszticsé, akit haláláig emésztett a szerelem egy nála fiatalabb hölgy iránt, és nem mert hozzá közeledni a korkülönbség miatt. Kosztics kiváló költő, és ő írta a templom nevével azonos című művet, melyet az irodalomtörténet a szerb romantika legjelesebb verseként tart számon. Ebben a templomban ül Ivcsics, igyekszik megérezni a hely szellemét, és itt találkozik újra a szerelmével, tizenhét év után. Mi ez, ha nem színtiszta romantika? És az a nagyszerű, hogy maga a történet, ezt az epizódot leszámítva nem romantikus, sőt, gunyoros, ironikus, néhol cinikusnak is mondhatnám. (Történeten kívüli csavar ugyan, de érdemes lejegyezni: Kosztics Santa Maria della Salute című versét Milosevits Péter fordította magyarra.)

A romantikus jelmez alatt pedig felvillannak a kilencvenes évek jellegzetes történetei, érzései, miközben megismerkedünk Icsvics életével. Mindent a fanyar humor fénytörésében látunk, nyilván a háborút is. „Icsvicsnek egy belgrádi vicc jutott eszébe, amelyben a szerb elnök közli a horvát elnökkel: »Én nem veszek részt a köztünk dúló háborúban.« Twistné [A Tátrában megismert lány, már férjezett. KT] nem tudta pontosan, kik ezek a krapekok, tehát szórakozottan elmosolyodott; reméli, a két tréfamester nem Pomáz környékén poénkodik egymással.” Vagy egy felirat a belgrádi tüntetésen: „Apa, tán elessek a fronton, hogy te észhez térj?” Az első regény Csuri úr, a zenész szürreális temetési szertartásával zárul. A szerző az első résznek a következő alcímet adta: (Poszt) szerelmes regény.

A mű második kötete Az utolsó szentendrei szerb címet viseli, Családi rükvercregény alcímmel. A kortárs magyar irodalomban Kerékgyártó Istvánnak van egy hasonló technikájú regénye, Rükverc, ahol visszafelé halad az idő. Itt is ez történik, csak Milosevits tetralógiájában nagyon pontosan indokolt az idő fordított használata. A második kötet Nagyfejű Natasa és családjának története. Natasa öregasszonyként a szentendrei múzeumban dolgozik, ismeri Icsvicset, világa sok szállal kötődik a férfi világához: pontos a kötés. És ahogy haladunk az időben visszafelé, úgy nyílik rálátásunk arra a korszakra, amikor a szerb nemzetiség virágkorát élte Szentendrén, s olvashatunk arról is, amikor 1690-ben Csarnojevics pátriárka vezetésével mintegy negyvenezer szerb menekült jött északra, és Buda környékén szóródtak szét, telepedtek le. Csak kis telkeket vettek, mert nem végleges szándékkal akartak itt letelepedni, de aztán a karlócai béke megpecsételte sorsukat, maradtak Magyarországon.

A kétezres évekből haladunk visszafelé, és meg kell állnunk az ötveneseknél. Ilyen szellemes és virtuóz anyagot, melyet itt találunk a Rákosi-éráról! Pártüdülő épül Dobogókőn. Az eszme által átitatott vidám munkával telik a nap, az éj viszont sikongatásokkal teli. „Alszik a tábor; sátorok mélyén zizzen a sodrony, nyikkan az ágy, horkoló ifjat ritka esetben hallani csak, ám lihegése pártbeli lánynak pártölelésben olvadozón, az bizony hallik, s ebben az éjben kéjillatú az összbenyomás.” Időmértékes prózaversként lehetne talán meghatározni a műfajt. A tartalom és a forma ilyen végletekig húzott szellemes ellentétével ritkán lehet találkozni, számomra ez az egyik legigényesebb humor forrása. Még egy picit ebből: „Ám a sötétben benn a bozótban s fűben a fák közt néha sikoly! Ottan a pártlány helyzete kényes, mert fenekét a tüske böki. Ruszki Ivánnak élt a gyanúja, hogy fari tüske és a sikongás burzsuji kéjnek volna jele.” A regény szerkesztése nem csak a fordított idő technikája miatt izgalmas. Az első jelenetben Az utolsó szentendrei szerb című előadást játsszák, ami aztán a történet különböző helyein bukkan fel, különböző aspektusokban. Időnként továbbgondolva, hiszen ha ilyen súlyos a helyzet, akkor bizottságot kell alakítani, és meg kell szavazni, hogy ki kapja az utolsó szentendrei szerb után járó kárpótlást. Ha mindenki kihalt már, akkor a halottakat is be kell választani a bizottságba. „A kihalás dátumának kérdésében az élő szerbek nem tudtak megegyezni a halottakkal, fúrták egymást a földön és az égen, feledve az ügyet, amelyért harcoltak. A kárpótlást sohasem kapták meg, s kihalásuk mindenféle rendszer és szerződés nélkül folyt le, ki tudja, hogyan és mikor.”

A névadás ebben a részben is beszédes. Nagyfejű Natasa férje Ruszki Iván, lánya Csokoládé, veje Kuplung. Kuplung minden hájjal megkent vállalkozó. Kezdő tőkéjét így szerzi: „Egy alkalommal a Mindenható ikonjának ezüstkeretéből kioperálta a drágakövet, s piros banánégőt szerelt a helyére, majd áram alá helyezte a képet. Azóta a szentendrei Mindenható zümmög. Nagyfejű Natasa szerint csodatevően.” A drágakő árából vásárol egy mikrobuszt és egy kamiont, így alapozza meg vállalkozását. (Piszkos Fred karrierjében is volt egy ihlető erejű, hasonló eset.)

A tetralógia harmadik része A szulejmanováci csata, a műfaji megjelölése szerint háborús fantasztikus regény. Idő: a szovjet csapatok kivonulása Magyarországról, rendszerváltás. (1990/91) „A pánikszerűen félbehagyott szocialista építés romjainak porában nem termeltek semmit. Kiégett gyárkémények, düledező kohók és becsődölt üzemek süllyedtek a tönkrement termelőszövetkezetek latyakos, műveletlen földjébe. (…) Dögkeselyűk köröztek a romok fölött, hiénák csellengtek a szemétdombokon, a ragadozók széthordtak minden mozdítható értéket és kacatot, s amikor a földön már nem maradt semmi, a kétségbeesett népek kifosztották az elemeket is: ellopták az évszakokat, elsikkasztották az esőt és a hótakarót.”

Azt hiszem, aki felnőtt fejjel megélte a rendszerváltást Magyarországon, nem nagyon talál az eseményről ennél pontosabb leírást. Milosevits Péter regényének ez a legnagyobb erénye. Érdekes képet mutat a magyarországi szerb nemzetiség életéről, de ebben a tükörben benne van a magyar történelem, a magyar politika, a 20. század rögvalósága – s emellett formai, stílusbeli bravúrok halmaza. Maga a történet, a csata, az oroszok által tankitatónak nevezett gázolaj-lelőhelye körül zajlik. Ez a gázolaj fenil-etil-amint (szerelemhormon) tartalmaz, és aki a kipufogógázt beszívja, azonnal szeretkezni akar. Ez robbantja ki a háborút az alföldi kéjzsarnok és a dunántúli szexdiktátor között, és az egész világ a Pannon-sivatag ellen fordult.

A negyedik rész már nem történetet mesél. Címe Honlap-sztori, műfaji önbesorolása: internetregény, papíron. Nem visz tovább, inkább lezárja a történetet. Formailag talán a szótárregényhez közelít. Elolvashatjuk itt Kosztics költeményét, belekukkanthatunk Icsvics készülő filmjének kulisszatitkaiba, visszatérünk Velencébe, és együtt bolyongunk a szerelmesekkel…

Milosevits Péter rendkívül izgalmas író, a Szentendrei kvartett pedig nagyon különös szellemi kaland. Sajátos íz, sajátos látásmód: rendkívüli ereje a humorában rejlik, abban a módban, ahogy egy helyzetből, akár egy szóból nem csupán viccet, hanem teljes fanyar világot tud faragni. Csak egy példa, melyhez sok-sok hasonló olvasható: „Bizonyára a londoniak is ámulnak, mi lett a városukból Icsvics tizenhét évnyi sóvárgása nyomán; ahogyan Párizs is megváltozott, mióta Szent Mihály útján magyarok ezrei suhannak nesztelen.”

Milosevits Péter

Milosevits Péter: Szentendrei kvartett. Regénytetralógia
Milosevits Péter életműkiadás
Szentendrei Könyvklub, Szentendre, 2021
400 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3390 Ft
ISBN 978 963 872 1754

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„– Hé, várjatok! – érkezett lihegve Icsvics a kamerával, de már csak azt sikerült felvennie, ahogy a színészek eltűnnek az egyik szentendrei sikátorban…”
A kötet négy, önállóan is olvasható kisregényt tartalmaz. Ami összeköti őket: a helyszínek és a főhős azonossága. Icsvics (a szerb vezetéknevek jellegzetes végződéséből kreált nevű figura) történetei a szentendrei és környékbeli jelenben, múltban és örökkévalóban.

A KULTÚRAKIRAKAT

Címkép: Milosevits Péter a “kalázi” Schieszl vendéglőnél

%d bloggers like this: