Pandémia és politika

Posted by

Dérer Miklós
A globalizáció összeadódó kedvező hatásai folytán – amelyek mindenki számára látszólag
egyértelműnek mutatkoztak az ezredfordulót megelőző és követő két évtizedben –
általánosságban csökkent a világban a szegénység. Ugyanakkor ugyanennek a
globalizációnak más, kedvezőtlenebb és nem kezelt hatásai miatt az egyenlőtlenségek
például mind országokon belül, mind az országok között növekedtek. (Egy 2020-as adat
szerint a világ 2153 leggazdagabb milliárdosa nagyobb vagyonnal rendelkezett, mint a világ
népességének 60 százaléka, 4,6 milliárd ember.) A történelmi előnyök és hátrányok, a
válságok tovagyűrűző hatásai, a demográfiai robbanás, valamint a jó kormányzás és a
megállapodott politikai struktúrák hiánya – különösen egyes fejlődő országokban – mind
ludas az állapotok ilyetén alakulásában. A koronavírus-járvány – amely világjárvánnyá
nőtte ki magát – egyenlőtlen és megkülönböztető nemzetközi kezelése tovább erősítette az
egyenlőtlenségeket, és nyomában a politikai összeütközések lehetőségeit. Egyúttal újra
felhívta a figyelmet a globális kormányzás és regulációk fájdalmas hiányaira az egyre
inkább egymásra utalt államok és egyéb közösségek világában. A kívánatos minőségű
nemzetközi regulációk zavarait jól mutatják azok a politikai összeütközések, amelyek a
Covid-járvány kezelése körül figyelhetők meg. A globalizáció jelenlegi válságjelenségeit, és
esetenként deglobalizációs tendenciákat tapasztalhatunk.
Ami a liberális demokrácia és a Covidra adott politikai válaszok összefüggéseit illet, azt
mindenesetre le kell szögezni, hogy annak attraktivitása még előtte, az erőszakos
demokráciaterjesztés és a menekültválság idején ugyancsak megcsappant. A Fukuyama-féle
triumfalista hangok szégyenlősen elhalkultak, elbizonytalanodás lett jellemző a liberális
térfélen. A reakció nem késlekedett: az autoriter tendenciák világméretű erősödése
következett, ami jelenleg is megfigyelhető. A reakció elérte a hagyományos régi
demokráciák országait is. Az élesedő viták, a kulturális-etnikai fellazulástól való félelem,
mint a migrációs nyomás következményei, valamint a biztonságpolitikai megfontolások
előtérbe kerülése nem csupán a nemzeti bezárkózások – akár ideiglenesnek is felfogható –
elszaporodását hozta magával. A leállások és az ellátási láncolatok (supply chains)
megszakadásai és az ezt követő ellátási és anyagbeszerzési nehézségek, a kialakuló
munkanélküliség réme a (világ)gazdaság szövetének felfeslésével fenyegetett. (Egyúttal újra
figyelmeztetett bennünket a jelenlegi globális piaci viszonyok sérülékenységére.) Nemcsak
egyes könnyen marginalizálható társadalmi csoportokat, hanem a szegényebb országok
nagyobb csoportját is negatívan érintették az események, valamint az ezek hatásait kivédeni
hivatott, esetenként túlzottnak minősített kényszerintézkedések, amelyek mindezek mellett
az emberi és polgári jogok adott vagy kívánatos színvonalát is jócskán befolyásolták. A
nacionalizmusok újraéledése csak hab volt a tortán: a globális kormányzás kezdetlegességeit
juttatta eszünkbe, és megoldásokért kiáltott.
A nemzeti bezárkózások, a versenyfutás az eleinte nehezen elérhető, vagy annak gondolt
gyógyeszközökért és vakcinákért, a vakcina-nacionalizmus (csak az én országom érdekel!)
és a versengő vakcina-diplomáciák (amerikai, kínai, orosz stb.) komoly zavarokat okoztak
az Európai Unió tagállamaiban, és akadályozták az eleinte kétségtelenül akadályokkal és
gyakorlatlansággal megáldott közös cselekvést, erősítették a már a menekültválság idején is
megmutatkozó
szolidaritáshiányt. Sőt, a liberális demokrácia presztízsének meggyengülése, az illúziók
elvesztése, a hiányzó vagy akadályozott társadalmi vita külső hatalmak dezinformációs kampányairól, a „fake news” és az összeesküvés-elméletek akadálytalan terjedése egyes
országokban a vakcinákkal szembeni bizalmatlanságot, az általánosító oltásellenességet is
erősítették, és tág teret nyújtottak az Unió egységes hozzáállását, összetartását megzavaró
ellenséges befolyásolási törekvéseknek.
Pedig az országokon belüli politikai viták ettől függetlenül is élesedtek. A nyilván racionális
érvekkel is alátámasztható állami törekvések a centralizációra, valamint a rendkívüli
intézkedéseket és állapotot bevezető törvénykezésre, általánosságban is a különleges
jogrend és eszközök igénybevételének kiterjesztése, a határok lezárása az utazási és egyéb
korlátozások, a maszkviselés, a karanténok elrendelése nem ment, nem megy viták és
kölcsönös vádaskodások nélkül. Nyilvánvalóan ez emberi jogi és polgárjogi kérdéseket is
érint, és erősíti a gyanakvást az állam növekvő szerepével és a mindennapi életbe való
beavatkozásával szemben. Érinti a hatalmon lévők és az ellenzék pozícióit, különösen egy
időben közeli választás kimenetele tekintetében.
A végletesen megosztott Egyesült Államokban pedig az eddigi faji, kulturális és
identitásbeli, földrajzi, pártpolitikai, klímaügyi és egyéb megosztottságokat most még
überelni látszik a szakadék a beoltott és beoltatlan polgárok között – hívja fel a figyelmet a
Politico publicistája. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy a kötelező oltások esetleg szükségessé
váló állami elrendelése más országokban is zavarokat okozhat, komolyabb társadalmi
nyugtalanságot is eredményezhet.

Címkép: Gödényék tüntetése a Hősök terén