Róbert bácsi karácsonyi „kampánya”

Posted by

Politzer Tamás
>Nem, nem elírás, hogy a címben kampány szerepel és nem a konyhája. A kampány mibenléte
kiderül az alábbi sorok elolvasása után.
Az egykori Egyenlőség c. hetilap kíváncsi riportere elment 1929-ben a Wesselényi utcai baptista
imaházba, ahol akkoriban Róbert bácsiként emlegetett, szegényeket szolgáló népkonyhát, lelki
segélyszolgálatot működtető Feinsilber Róbert bibliamagyarázatát hirdették. A zsidó lap riportere
már előre tamáskodott: ”mi szükség volna arra, hogy egy kis bibliamagyarázatért éppen Róbert
bácsihoz zarándokoljunk ? „
A helyszínt és a közönséget így írta le: „Jól be van fűtve és ezért melegedő otthonul is szolgál az
Almásy tér és környékének hajléktalanjai számára. Róbert bácsi prédikációját ők hallgatták, amíg el
nem bóbiskoltak…” A cikkíró szerint ugyanis „abból egy betű sem érdekli őket”.
A tudósító szerint a szónok „láthatóan gyönge lábon áll a héber tudományával.” A kis létszámú zsidó
közönség egyike ezért az „első sorból többször polémiába bocsátkozik” a kitért zsidó Róbert bácsival.
Felrója a riport a szónoknak, hogy a prédikátor héber kiejtése csapnivalóan rossz, „sem a szefard,
sem az askenáz idiomához” nem passzol. És az sem tetszett, hogy Róbert bácsi „fel s alá járt a
pódiumon, miközben népies modorban fejtegette a felolvasott bibliai szakasz erkölcsi tanulságait.”
Tudatja a sajtós, miszerint a prédikátor nem az ételosztáskor szokásos fehér ancúgban hirdette az
igét, hanem „nyakig begombolt papos mellényt és öltönyt” viselt.
A riporter úgy értékelte, hogy nem is volt ez beszéd, inkább „laikus biblia magyarázat, ami sehogy
sem illett a templomba, no meg különösen a karácsonyfa alá.” A szónok egyébként – talán éppen a
karácsonyfa szomszédsága miatt -, „párhuzamba állította a karácsonyt a chanukával…”
A tudósító, mai szóhasználattal élve, nagyon ütősnek tartotta a prédikátor azon kijelentését ( és
nevezzük ezt talán slusszpoénnak ), miszerint „a világ még nincs egészen rendben és nem is lesz
mindaddig, amíg „wir jiden” valamennyien szintén meg nem térünk.”
E zárszóhoz illeszkedik Feinsilber Róbert bácsi önéletrajzából ( megjelent a Magyarság 1929 júliusi
számában ) egy mondat: „ Nem röstellem, hogy zsidó voltam. Elvégre a tizenkét apostol is zsidó volt.”
Bizonyára mindezeket olvasta anno Szilágyi György író, humorista is, amikor a Reményben azt a költői
kérdést tette fel a kalandos életű, az ötvenes években Ausztriában ( ha minden igaz, elmeintézetben )
elhunyt, egykoron és időnként dúsgazdag népkonyhásról, lelki istápolóról, hogy: „Apostol volt,
szélhámos, vagy bolond ? „