Fékek és ellensúlyok

Posted by

Fábián András
>Kaltenbach Jenő, a kiváló jogtudós, kis idővel ezelőtt az alábbiakat írta Facebook oldalán.
„Az Alkotmánybíróság Elnöke és az Alapjogi Biztos létének egyetlen értelme az abszolút politikai
függetlenség. Méghozzá az ismert bon mot értelmében: nemcsak függetlennek kell lenni, hanem
annak is kell látszani. Ez, az alkotmányjogin kívül, a társadalmi legitimációjuk feltétele is.
Függetlenségükkel kapcsolatban már eddig is merültek fel súlyos kétségek, de most avval, hogy
mindketten nyilvánosan beleavatkoztak az alkotmányozás körül folyó politikai vitába, maguk
rombolták le a hitelességük maradékát is.
Kétlem, hogy ezt tudatlanságból tették volna, bár már ez is diszkvalifikálná őket, de sokkal
valószínűbb, hogy a hatalom kedvébe akartak járni, ami, ha lehet még tragikusabb.”
Mivel azt hiszem, hogy nem vagyok egyedül e kicsiny hazában, aki nem ismerem az alkotmánybírák
etikai kódexét, ezért nagyon fontosnak tartom a professzor úr észrevételeit. Milyen magatartást vár
el egy alkotmánybírótól a társadalom? Szinte egészen biztos voltam abban, hogy a politikai
nyilatkozatok közzététele nem szerepel ezek között az elvárások között. Ha egy katona, vagy egy
rendőr politizálni kezd szakmája nevében, azonnal kirúgják. A járványhelyzet okán elrendelt
leszerelési tilalom során sokan éppen ezt a tilalmat „kihasználva” léptek le a testülettől. Beléptek egy
pártba, oszt jónapot!
Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke nem lépett be „a” pártba, hanem elment hozzá
panaszkodni az ellenzékre. Mint ismeretes, december 14-én nyílt levelet küldött Ádernek, Orbánnak
és Kövérnek, amelyben felháborítónak nevezte, hogy a hatalomra ácsingózó ellenzéki pártok azzal
riogatják őt és társait, hogy el lesznek csapva. Sulyok elnök úr nem habozott kvázi megfenyegetni a
címzetteket, hogy erre nem kerülhet sor, mert az az alkotmányos demokrácia végét jelentené
Magyarországon. „A magyar Alkotmánybíróság más európai alkotmánybíróságokhoz hasonlóan olyan
testület, amely a jogállami és demokratikus működésnek az európai alkotmányos demokráciákban
általánosan elfogadott garanciája.” Így a politikai nyilatkozat, amelyre visszhangként felelt az ellenzék
által ugyancsak lapátra tenni szándékozott legfőbb ügyész másnapi válasza. Polt Péter és hivatala
sietett leszögezni, hogy „a legfőbb ügyész és az ügyészség minden körülmények között teljesíti az
Alaptörvényben és más jogszabályokban rárótt kötelezettségeit. Megvédi az alkotmányos rendet, a
polgárok jogait és biztonságát. A jogállam védelme során e tevékenységét az Alkotmánybírósággal és
más alkotmányos szervekkel együttműködve végzi.” Sulyok vasárnap reggel még a Kossuth rádióban
is hangot adott annak az ő nagy bánatának és sértettségének.
Ha nem lett volna kedvem a két levél olvasásakor kardomba dőlni, hát bizony mondom, hangosan
felröhögök. Lényegében két hűségnyilatkozatot olvashattunk itten. Hűség a vezérhez, a vezérkarhoz
és a párthoz. A legabszurdabb, hogy az Alkotmányra hivatkozva teszik ezt a diktatúra
jogrendszerének legfőbb őrei – egy választási kampány kezdetén az. Arra az Alkotmányra, amely nem
létezik immár több mint tíz éve. Helyette egy vonaton összeeszkábált Alaptörvény vonult be a
köztudatba, amelyet felruháztak az alkotmány funkcióival. Valójában nem egyéb, mint az állampárt
2/3-os, korlátozhatatlan parlamenti hatalmának jelképe. Alkotmányellenesen lecseréltek egy valódi,
európai Alkotmányt egy „sziklaszilárdságú alaptörvény”-nek elkeresztelt izére. Szilárdságát mi sem
bizonyítja jobban, mint hogy kilenc év alatt kilencszer módosította a 2/3. Olyan dolgokat írtak bele a
sziklaszilárdságúba, amelyek az éppen aktuális kampány programját voltak hivatva szolgálni.

Ennek az iratnak a „legfőbb őrei” most bajt szimatolnak. Leginkább a vesztüket érzik. Ezért fordulnak
a politikai hatalom birtokosaihoz, hogy védjék meg őket, mert a gonosz politikai ellenzék feni rájuk a
fogát. Ha azonban el merik őket mozdítani, az a jogállamiság végét fogja jelenteni. Majd meglátják!
Kedves uraim. Van egy rossz hírem. Önök a legelső pillanattól, amióta hivatalukat betöltik,
lényegében alkalmatlanok és méltatlanok arra a címre, amelyet viselnek. Kishíján azt írtam: Isten
kegyelméből. Egyrészt ugyanis egy olyan alaptörvény beiktatásához és működéséhez asszisztáltak,
amely mind létrejöttében, mind tartalmában születése pillanatától kezdve ellentmond az
alkotmányos alapelveknek. Ám ha mégis elfogadnánk, hogy ez az Alaptörvény egy legitim
„Alkotmány”, akkor is súlyos felelősség terheli mind az Alkotmánybíróságot, mind a legfőbb ügyészt
és testületét az abban foglaltak szándékos és bűnös megsértésében. Mert ugye, hogyan is szól az a C)
cikk (2) bekezdés?! „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére
vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton
mindenki jogosult és köteles fellépni.”
Sem Polt Péter úr és a Legfőbb Ügyészség, sem Sulyok Tamás úr és az Alkotmánybíróság nem tette
meg azt, amire levelükben oly fennkölten hivatkoznak: „védik az alkotmányos rendet, a polgárok
jogait és biztonságát”. Egyetlen szóval, pláne tettel nem tiltakoztak az orbáni egyeduralmi rendszer
kiépítése, a Fidesz, mint politikai párt hatalmának bebetonozása ellen. Nem fékei és ellensúlyai voltak
ennek a törekvésnek, hanem elősegítői és emeltyűi. Vagyis bűnrészesek abban, hogy egy szűk kör
kizárólagosan birtokolhassa a hatalmat. Ennek bizonyítéka az a segélykiáltás a politikai hatalomhoz,
amely az önök által közzétett levelekből is kitetszik. A fentiekből következően „Alaptörvény-ellenes”
jogtiprást és kötelezettségszegést követtek el, vagyis minimum méltatlanná váltak arra, hogy magas
pozíciójukat a továbbiakban betöltsék. Hogy egyéb bűncselekmény elkövetésében megállapítható-e a
felelősségük, azt természetesen a független magyar bíróságnak kell majd megállapítania.