Navalnij vásárolni megy a börtönben

Posted by
– Anyácskám, micsoda árak! – suttogom, és ugyanolyan kétségbeesett rémülettel meredek a pultra, mint amilyet bármelyik nyugdíjas érezhet most egy boltban. Végül is havonta kétszer nyugdíjas vagyok.
Hadd magyarázzam el: havonta kétszer a telepen élő rabokat elviszik a bódéhoz. Ez szó szerint egy bódé – egy aprócska bolt, mint egy kis faluban vagy egy nyaralóhelyen, nagyon szűk termékválasztékkal.
Egy elítélt havonta 9000 rubelt költhet. Ennél többet nem. Az átlagnyugdíj Oroszországban 15 800 rubel. Viszont nekem adnak, ha rosszat is, de ingyen ételt. Egy cellában lakom – nincs szükségem ruhára vagy cipőre. Nem költök lakhatásra és közüzemi szolgáltatásokra, mobiltelefonra, internetre, közlekedésre vagy gyógyszerekre. Nem kell ajándékokat vennem haszontalan, de imádott unokáimnak. És így tovább. Ha az átlagnyugdíjból levonjuk a kötelező (nem élelemre fordított) kiadásokat, akkor kiderül, hogy az én havi 9000 rubelem pont annyi, mint amennyit egy átlagnyugdíjas költhet élelmiszerre.
Gazdasági értelemben tehát én is nyugdíjas vagyok.
Őszintém mondom, egyszerűen MEGŐRÜLÖK ezektől az áraktól. És még inkább, amikor tovább emelkednek.
10 hónapja jöttem ide, és a szemem előtt játszódott le a nyugdíjasok nagy inflációs tragédiája.
Először is, a pörkölt luxuscikké vált, mivel az ára 140 rubelről 250-re emelkedett (79%). Már régóta nem veszek, és biztosra vehetitek, hogy egy nyugdíjas legfeljebb havonta egyszer ehet pörköltet.
Amikor a halkonzervekről kérdezem, az eladólány felsóhajt, tudva, hogy az elítéltek már nem veszik, mert az ára átlagosan 110 rubelről 170 rubelre (55%) ugrott.
Bódés csemegéim legfontosabbjai, a szent három konzerv – bab, zöldborsó és kukorica – ára 56-70 rubelről 80-85 rubelre (30%) nőtt.
Az orosz sajt most 237 rubelbe kerül, erre csak rápillantok, és arra gondolok: ez az oligarchák eledele.
Az olcsó kalóriák utolsó bástyája a tengeri moszat volt, de ez is 65 rubelre emelkedett 45-ről (44%).
Na, meg a tej. Régebben 68 rubelbe került egy csomag, de most 86-ért árulják. Megvettem, aztán láttam: a zacskón nem is volt rajta a “tej” szó. “Növényi zsírokból készült tejital.”
A napraforgóolaj ára már 90 rubel, és nagy aggodalommal várom az újabb áremelkedést.
Tudom, hogy a bódénkban ugyanazok az árak vannak, mint az utcán. Ezért bátran kijelenthetem: az átlagos orosz nyugdíjas – koldus, aki ha nem is éhezik, de a rendes ételt olcsó tésztás levessel kell helyettesítenie.
A gyümölcs teljesen megfizethetetlen. Zöldség – legfeljebb a saját kertedből.
Természetesen mindez már korábban is világos volt számomra. De most egy olyan ember bőrében lenni, aki bevásárláskor kétségbeesetten oszt-szoroz fejben, míg végül arra jut, hogy „azt hiszem, nem veszek makrélát” – mellbevágó.
Kiszámoltam: az én személyes élelmiszer-inflációm nem kevesebb, mint 40%.

Nagyon szeretném, ha Nabiullina, a Központi Bank vezetője részt venne egy “nyugdíjas élet” kísérletben, mivel nemrég arról számolt be, hogy Oroszországban 8%-os az infláció. És Putyin, aki nemrég jóváhagyta a 13 890 rubeles minimálbért. Akinek ennyiből kell megélnie, annak még a műtej is luxusnak számít.

Navalnij levele 2021. december 14-én. Közzétette Lovass Katalin