Diszkréten elmereng a haza mai bölcse

Posted by
Háttérben, sejtelmes félhomályban az elmosódó feszület, minden kontúros matériától mentesen, inkább csak gondolat, érinthetetlen, megfoghatatlan lelkiség, tiszta spiritualitás, a megtestesülésnek, az áldozatnak és a feltámadásnak a misztikája, anyagtalanság, noli me tangere (ne érints engem – János 20,17).
Csakhogy van itt egy kis gond! Ha a roppant puritánra szimplifikált környezetben a „hivatali előd”, a kolléga lett megidézve, épp a feszület előtt merengve, akkor segítenék Varga Juditnak, s magam is megidézném a „hivatali elődöt”, mit is mondott az állam és az egyház közti viszony szabályozásáról az 1873. június 28-i nagy egyházpolitikai beszédében, amit politikai végrendeleteként tartanak számon, s amelyben világossá tette, mit gondol vallási és lelkiismereti szabadságról. A kolléga a separatióról beszélt, állam és egyház elválasztásáról, s egyebek között a következőket mondotta volt: az állam és az egyház viszonyát illetően „két egymástól nevezetesen eltérő rendszer uralkodik: az egyik az amerikai, a másik az európai. Az északamerikai államok törvényhozása… azon elvből indult ki, hogy az állam a kultuszok dolgába minél kevesebbet avatkozzék… Európában… a kereszténységnek vagy a vallásnak érdekeit összeszőtték a státus (állam) minden intézményével, és annak gyökerei minden intézménnyel összenőttek…. Az én nézetem… az, hogy a két rendszer közt jobbnak, észszerűbbnek és czélszerűbbnek tekintem az amerikait, amely rendszernek alapja az, hogy az állam ne, vagy minél kevesebbet avatkozzék a kultuszok ügyeibe, és csak akkor és csak annyiban, amennyiben a státus föntartása a beavatkozást szükségessé teszi. De ha ezt egyszerre el nem érhetem, azt a czélt mindig szem előtt tartom és minden lépést, mely afelé vezet, pártolok; de nem pártolok semmi oly lépést, mely attól eltávolít.” (Zeller Árpád: A magyar egyházpolitika 1847-1894. II. kötet, Budapest, Boruth E. Könyvnyomdája, 1894. 181-182.)
S még azt is elárulom a hivatali utódnak, a XXI. századi haza bölcsének, hogy mindezt azért vallotta oly erővel Deák Ferenc, a „hivatali előd”, mert elhíresült jelszava imigyen hangzott: „szabad egyház szabad államban…”
Nem pedig úgy, hogy „szolga egyház rab államban”.
Nos, a hivatali utódnak ezen tényleg érdemes még merengeni egy kicsinyt.