A valódi rendszerváltás, politikai kultúraváltás lenne

Posted by

Tömpe István
>Levegő a szóban
Annak idején, amikor még az aluljárókban is lehetett izgalmas dolgokat venni, volt egy
sajátosan hősi szó, a felvállalás. Elesett, vérzik, de feláll, viszi a keresztet végzete felé. Persze,
akikkel ez megesett, a legkevésbé sem keresztény mártírok voltak. Az átalakulás
lendületében csak úgy áramlottak a régi-új szavak. Később a felvállalás kiszorított minden
más, szokásos formulát, olyanná vált, mint mai politikusnál az „egyébként”, eltűnt az
elvállalás, az átvállalás. Kicsit szemforgató, pöffeszkedő tartalma is eltűnt, már csak azt
jelentette a felvállalás, hogy vállal valamit. Illetve, hogy mondja. Az pedig, hogy megígéri,
teljesíti, nem fordulhat elő.
A 30 évvel ezelőtti rendszerváltás előtt és alatt is kedvelt volt a „strukturális” változás.
Főként abban az értelemben, hogy vannak reformok, amelyek persze nem elég mélyek, nem
is alaposak, tehát: strukturális átalakításokra van szükség. A reform semmi, pótcselekvés, a
strukturális átalakulás az új világ. Az ellenzék strukturális reformokat akar. A kifejezés fő
érdeme a helyettesítő tartalmak könnyed beemelése. Pótolta a „mi ez, kérem, ez magának
változás?” formulát, és megbízhatóan jelezte, kimondója kívül- és felüláll azokhoz képest,
akik nem képesek struktúrális változásokban gondolkodni. Itt is felfigyelhetünk a helyettesítő
alkalmazásra, mert a valódi változásokat követően a „strukturális” inkább elégedetlenséget
fejezett ki, olyasfajta értelmiségi morrantást, aminek közelebbi tartalma ritkán
megismerhető.
És újra itt a valódi rendszerváltás, kifejezésként, követelésként.
Leggyakrabban kétféle jelentést érzékelünk. Az egyik: politikusunk végzett a világgal, amelyben ő ellenzéki életre kényszerült, és új világot, új rendszert, következésképpen új rendszerváltást jövendöl,
amelyben ő a tömeg előtt áll. Az ígéretek nyelvében igen divatos a kifejezés. A másik
értelemben a kritikus a valódi rendszerváltást, mint a korábban említett „strukturális’
változás modernizált formáját használja, még pedig abban az értelemben, hogy ami folyik itt,
kérem, ez nem elegendő, ami folyik, az csak a csomós fécesz krémesre kavarása, tehát
valódi, betűzöm, v-a-l-ó-d-i rendszerváltás kell. A rendszerváltás követelése jelezhet,
tartalommal és javaslatokkal felszerelt elgondolást, de gyakrabb a különállás, az
elégedetlenség prezentálása. Ők vacakolnak, ahelyett, hogy valódi rendszerváltáshoz
fognának. Ezek a kis lépések csak arra jók, hogy magukat újra pozicionálják, pedig valódi
rendszerváltásra lenne szükség, da capo al fine. Csavarozgatod az alkotmányt, ahelyett, hogy
újra írnád? Szomorúan állapítom meg, hogy a kifejezést a helyes értelemben használó
értelmiségi ritka, mint a fehér holló. Sokkal inkább a kivülállás miatti keserűséget, a felszínes
tudást kifejező szópöffetegről beszélhetünk. Igazi rendszerváltáshoz az kellene, hogy mi
sokan megállapodjunk, dolgozzunk, aztán megokosodva újra megállapodjunk, és újra
dolgozzunk a jó kormányzáson, a helyes állami működésen, az alkotmányosságon, és még
sokféle ügyön. Elhatározás, munka, döntés, cselekvés, újabb fázis. Ami valódi rendszerváltás,
politikai kultúraváltás lenne.

Címkép: Soltész Bence grafikája. Sopronkőhidai piknik