Szolzsenyicin napja

Posted by
Pintér Dezső
>”Életfogytiglani munkára ítélte magát, kimenő nélkül, és a legfőbb munkaeszköze – teljes és hermetikus magánya volt” – ezt Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicinről írta Ligyija Csukovszkaja irodalomtörténész. A 20. század egyik legjelentősebb orosz írója ma 103 éve született az észak-kaukázusi Kiszlovodszk városában.
Remeteéletet választott és a hatóságokban ebben készséges segítőtársa talált. A II. világháború parancsnoki rangú frontharcosát egy barátjának ír levele miatt – Sztálint bírálta benne – 1945-ben letartóztatták, 11 évre börtönbe, munkatáborba és száműzetésbe küldték.
A GULAG-beli élményei nyomán írt Ivan Gyenyiszovics egy napja rövid időn belül ismertté tette a nevét, a hatóságok veszélyesnek ítélték, műveinek kiadását beszüntették. Szolzsenyicin Nyugaton publikáló író lett, akinek 1970-ben irodalmi Nobel-díjat ítéltek. Szolzsenyicin nem utazott ki a díjátadásra, attól tartott, hogy nem engedik vissza. Nem alaptalanul, mert A GULAG szigetvilág című dokumentumregényét, a külföldön megjelent Rákosztályt, A pokol tornácán című regényét és más műveit Brezsnyev cenzorai szovjetellenesnek minősítették. “Én – nem én vagyok, irodalmi sorsom – nem az én sorsom, hanem azoké a millióké, akik nem tudták már papírra kaparni, elsuttogni, elhörögni azt, ami a börtönben, lágerekben történt velük.”
Állampolgárságától megfosztották és kiutasították hazájából.
Egy világtól távol eső erdei házban élt 1994-ig az USA-ban, Vermont államban. Abban a hitben tért haza Oroszországba, hogy részt vehet a szellemi újjáépítésben. Visszaadták az állampolgárságát, megkövette az orosz Írószövetség, az Orosz Tudományos Akadémia tagjává választotta, megkapta az orosz Lomonoszov Aranyérmet, a francia Erkölcs- és Politikatudományi Akadémia nagydíját, tudományos és irodalmi társaságok tagságát, de megszólalásaira Oroszországban valójában már nem figyeltek.
89 éves korában, Moszkvában halt meg, sírhelye az Új Donszkoj temetőben van.
xxx
“De mi a demokrácia? Kedvezés a durva többségnek. A többségnek kedvezni pedig azt jelenti, hogy a középszerhez igazodunk, egy alacsonyabb szinthez, , a magasba szökő törékeny szálakat pedig levágjuk. Száz vagy ezer tökfilkó jelöli ki az utat szavazatával a világos elméknek.”
xxx
“A nyulaknak joguk van meghalni, de nincs joguk harcolni.”
xxx
“Az emberi természet olyan – és ezt ügyesen kihasználták a zsarnokok és fogdmegek -, hogy amíg le tudná leplezni az árulókat, vagy lázadást szíthatna a tömegben, vagy saját halálával megmenthetné mások életét, él benne a remény, még hisz a szerencsés végben, még belekapaszkodik a javak szánalmas maradékaiba, ezért hallgat és alázatos. Amikor elkapják és sarokba szorítják, amikor nincs több veszítenivalója, és képes volna hőstettre, elkésett dühét csak a magánzárka kőkalickáján töltheti ki. Vagy a halálos ítélet közömbössé teszi minden földi dolgokkal szemben.”
xxx
“Ha az embert mindenétől megfosztod, többé már nincs a hatalmadban. Ismét szabad.”
xxx
“Ne feledd, hogy két titok van a világon: hogyan jöttem – nem emlékszem, hogyan megyek – nem tudhatom.”
xxx
“Mint egy bicikli vagy egy kerék, amely ha elkezd gurulni, csak mozgás közben őrzi meg egyensúlyát, mihelyt megáll, eldől – a férfi és nő között elkezdődött játék is csak fejlődésben létezhet. Ha ma egy lépéssel sem jutott tovább, mint tegnap, akkor oda a játék.”
xxx
“Ha nem tudod kihasználni a percet, hiábavalósággal töltöd az órát és a napot, majd az egész életedet.”
xxx
“A föld csodálatos, áldott képessége, hogy termést hoz. És jaj azoknak a közösségeknek, amelyek nem tudnak élni e képességével.”
xxx
“Minél többet olvas az ember történelmet, annál inkább kedvet kap arra, hogy maga is gazemberré váljék, sokkal előnyösebb dolog! A nagy Hannibált, aki nélkül Karthágót nem is ismernénk, ez a semmi kis Karthágó száműzte, vagyonát elkobozta, lakóházát lerombolta! Semmi sem új…Gnaeus Naeviust már akkor kalodába zárták, hogy ne írjon merész darabokat. Az aetoóliaiak, sokkal a mi korunk előtt, hamis amnesztiát hirdettek, hogy hazacsalogassák az emigránsokat és kivégezték őket. Már Rómában felfedezték azt az igazságot, amelyről a gulag megfeledkezik: nem gazdaságos éhesen hagyni a rabszolgát, etetni kell! Az egész történelem merő…falás. ki kit elkap, be is kapja.”