Csúcs ez a demokrácia

Posted by

Fábián András
>Erős és alig leplezett sértődöttség uralkodik kormányzati körökben amiatt, hogy az amerikai elnök
nem hívta meg Orbán Viktort a tegnap kezdődött „Demokrácia Csúcs”-nak nevezett online
nemzetközi konferenciára. Bár a kormányzati propaganda szerint Magyarország az, „akit” nem hívtak
meg, nem tévedhetünk. Ezen az értekezleten a magyar autokrácia despotáját nem látták szívesen.
Orbán ezúttal a nagy nyilvánosság előtt is egy gyékényre került Erdogannal, Putyinnal, Hszi Csin-
ping pártfőtitkárral és Szalman ibn Abdul-Aziz királlyal. Miért, miért nem, ez nem igazán van ínyére
gömbölyded miniszterelnökünknek. Gyorsan tegyük hozzá, külön-külön semmi kifogása ezek ellen az
urak ellen, hiszen kormányzati stílusuk nagyon is fekszik neki. Boldogan fényképezkedik, üzletel,
kvaterkázik velük. Mi több, maga is szívesen követi ezek „szakmai” tanácsait.
Orbán Viktort az bántja, hogy az Ő Magyarországát (!) nem tartják demokráciának. Vannak persze
neki olyan emberei, akik tüstént készek a magyarázattal: Magyarország (értsd: Orbán) azért nem
lehet ott a demokratikus megbeszélésen, mert Magyarország (értsd: Orbán) Trumpot támogatta az
amerikai elnökválasztáson Biden (és korábban Hillary Clinton) ellenében. Ebből az következik, hogy
Biden nem is igazi demokrata, mert képtelen elviselni, hogy Trump idejében a magyar amerikai
kapcsolatok a csúcson voltak, most pedig már valahol a béka ülepe alatt keresendők. Vagyis a
kapcsolatok romlásáért a felelősség természetesen az amerikai felet terheli.
Mármost, ami nevezett amerikai felet illeti, az USA Külügyminisztériuma által a konferenciáról
előzetesen közzétett nyilatkozat leszögezi: „A (meghívott) vezetőket arra biztatjuk, hogy olyan hazai
és nemzetközi kezdeményezéseket jelentsenek be, amelyek ellensúlyozzák a tekintélyelvűséget,
küzdenek a korrupció ellen és előmozdítják az emberi jogok tiszteletben tartását.”
Szíjjártó szerint ennek Magyarország (Orbán Magyarországa) természetesen megfelel. Nézzük akkor,
hogy hogyan is állunk az említett kezdeményezések vonatkozásában. Itt és most csupán a legutóbbi
néhány hét (mondhatnánk a felkészülési időszak) példáit említem.
1.Tekintélyelvűség ellensúlyozása:
Orbán a hatalomadta lehetőségei folytán gyakorlatilag a működőképesség határára kényszerítette
azokat az önkormányzatokat, amely a helyi lakosság demokratikus választáson hozott döntése
alapján (!) ellenzéki vezetés alá kerültek. Tegnap viccesen még olyan törvényjavaslat is az asztalra
került, amely gyakorlatilag kötelezővé teszi a polgármesterek fizetésének emelését. Hadd érezzék a
pozíciójuk miatt érdemtelenül gazdagodó polgik a választópolgári kritikát a saját bőrükön. A
társadalmi hangulat felpörgetésére természetesen rövidesen beindul a megfelelő propaganda-
hadjárat is. Napokig sorolhatnánk a példákat, hogy Orbán Viktor döntései nyomán hogyan fosztják ki
módszeresen az államkincstárt, hogyan játsszák át a közvagyont magánalapítványi kezekbe, hogyan
srófolják mind magasabbra a költségvetési hiányt és hogyan alakítják ki egy lehetséges választási
vereség esetére a párhuzamos, stabil gazdasági alapokon álló árnyék-államot. Orbán Viktor
eurómilliárdokról mond le azért, mert az Európai Unió többszörösen bebizonyította ugyan, hogy az Ő
Magyarországa nem jogállam, ez azonban így kedvére való. Bolond lenne tehát változtatni rajta. Az
említett a milliárdok egyébként azoknak a magyar állampolgároknak járnának, akiket a járvány
nehézségei létükben veszélyeztetnek. Ami tehát ma Magyarországon van az egy intézményesített,
egyszemélyi autokrácia – látszatdemokráciának álcázva.
2. Küzdelem a korrupció ellen
Völner Pál (volt) igazságügyi államtitkár, és a végrehajtók bandája. Ehhez szerintem nem kell többet
hozzátenni. Az Orbán-Mészáros tandem szemérmetlen gazdagodása ugyancsak tény, éppúgy, mint a magyar oligarchák pártalapon és az Orbánhoz való hűség mentén történő feltőkésítése – kolosszális
építkezéseknek álcázott felesleges beruházások és az ezekhez társult EU támogatások formájában.
Lélegeztető gépek, vakcina és tesztbeszerzések szédítő mennyiségben és áron, megbízható fürkészek
és portyázók révén, akik persze tudták, hogy hová és kinek kell a csillagászati haszon egy részét
visszacsorgatni. Ki emlékszik már Kósa Lajos nagymamájának disznófarmjára, és az ugyancsak az ő
tulajdonában lévő drága motorbiciklire? Ezek már csak megmosolyogni való tételek azokhoz a
pénzekhez képest, amelyek számolatlanul dőlnek a megbízható zsebekbe. Évek óta százmilliárdokért
vásárol a kormánypárt az adófizetők pénzén szavazatokat és pártokat a határon túl, Romániában,
Ukrajnában, a Délvidéken és Szlovákiában önnön hatalmának megtatására. A fociultrák sem
maradnak ki, persze, hiszen ők fognak majd zavargásokat kelteni kormányváltás esetén. Az ő részük
azonban az említettekhez képest csupán aprópénz. Azt gondolom, hogy ízelítőnek Orbán korrupció
elleni harcából ennyi bőven több, mint elég. És még korántsem ért véget ez a küzdelem.
3. Az emberi jogok tiszteletben tartása
Csupán futólag említsünk néhány szembeötlő tényt. Olyanokat, mint a sajtószabadság felszámolása
és a totális tájékoztatási monopólium működtetése. Húsba vágó jogsérelem az egészséghez való jog
semmibe vétele. Szó bennszakad, amikor a kormányzati intézkedések hiányosságaiért, elmaradásáért
és a járványkezelés hibáiért (amelyeket a szakemberek tanácsai ellenére követnek el!) az egyszemélyi
hatalmat kikövetelő és birtokló miniszterelnök az orvosokra és ápolókra igyekszik hárítani a
felelősséget. („Ha valaki a járványkezelést kritizálja, azzal az egészségügyi dolgozókat sértik meg.”)
Mindeközben a legutóbbi jelentések szerint elvesztettünk több mint 36 000 (harminchatezer) életet,
csak a járvány következtében. Azt ugyanis továbbra sem tudjuk, hogy hány áldozata van a kórházi
ágyak „felszabadításának”. Nem mellesleg jelenleg 50 360 beteg vár valamilyen műtéti beavatkozásra
és a számuk folyamatosan növekszik. Egy demokráciára általában nem jellemző az sem, hogy visszaél
a demokrácia által neki juttatott jogkörökkel, mint azt a magyar kormány tette számos esetben,
amikor egyedüliként megvétózta az Európa Tanács határozatait. Legutóbb éppen azt, hogy az Európai
Unió közös állásfoglalást fogalmazzon meg a Demokrácia csúcsra! De ha már az emberi jogoknál és a
demokráciánál tartunk emlékezzünk meg a demokráciák legdemokratikusabb képviseletéről, az
országgyűlésről is. Abban az országban, amelyben a Parlament elnöke, háta mögött 133 bátor
emberrel, akik már régen nem képviselnek önmagukon kívül senkit sem, a parlamenti ellenzéket en
bloc hazaárulónak bélyegezheti egy állambiztonsági értekezleten, ott a másként gondolkodóknak
nincsenek tovább emberi jogai. Ott Pegasus van, ott rendőrállam van, ott diktatúra van.
A magyar politikában egy választási vereségtől rettegő diktátor és követői rúgják éppen az utolsókat.
Velük tehát nincs miről tárgyalni egy olyan konferencián, amelyet az amerikai elnök hívott össze
azért, hogy áttekintsék a demokratikus országok további fejlődése előtt álló feladatokat.

Címkép: Biden elnök és Blinken külügyminiszter a “meghívottakkal”