A rajongó

Posted by
Föld S. Péter
>Ha én a közszolgálatinak nevezett állami rádióban dolgoznék és Nagy Katalinnak hívnának, akkor rajongásig szeretném Orbán Viktort. Péntek reggelenként ünneplőbe öltöztetném a lelkem, de lehet, hogy már előtte való este is, alig várnám, hogy imádott riportalanyommal szemben ülhessek, kérdezhessek tőle, vigyázva persze, nehogy valami félreértés folytán megbántsam ezt a szent embert.
Óvakodnék a rögtönzéstől, a sehová se vezető parttalan hebehurgyaságtól, nem gyávaságból persze, vagy teszem azt, megfelelési kényszerből, még kevésbé szolgalelkűségből, hanem azon egyszerű okból kifolyólag, hogy őszintén imádnám Orbánt.
Csakis olyat kérdeznék tőle, amiről biztosan tudom, hogy jól tud rá válaszolni, a világért sem hoznám zavarba, nem kellemetlenkednék neki visszakérdezéssel, felhúzott szemöldökkel, kételyt sugalló arcmimikával. Igyekeznék biztosra menni, ezért a kérdéseimet előre egyeztetném a sajtósával, bár ez fölösleges elővigyázatosság volna, régóta ismerném már Orbánt, megbízható vagyok, fegyelmezett és leinformálható, tudom, mi az, amiről szívesen beszél, és mi az, amiről nem illik kérdezni őt.
Ha én Nagy Katalin volnék, és volna férjem (élettársam, párom, szerelmem), féltékeny lenne Orbánra. Látná szememben a rajongást, a feltétel néküli odaadást, amit úgy hívnak, hogy szeretet. Szakmailag csodálnám a miniszterelnök urat, egyben hálás volnék neki, amiért egyedül ő képes kihozni belőlem a képességeimben rejlő maximumot, azt, amire minden újságíró vágyik: hogy hétről hétre tökéletes interjúkat készítsen, amelyekben a riportalany kiteljesedhet, s miközben szakszerűen, ugyanakkor előremutató helyzetértékeléssel, a hivatalától elvárt komolysággal, de egyben emberi miheztartását, valamint mibenlétét is megcsillogtatva válaszol a kérdéseimre, magát adhatja, ami a lényege.
Ha én Nagy Katalin néven a közszolgálati rádió riportere volnék, amikor csak tehetném, mosolyt varázsolnék a hallgatók arcára, bearanyoznám a mindennapjaikat, mert azt szeretném, hogy ők is tudják, amiben én már 2010 óta permanensen biztos vagyok: hogy Magyarország előre megy, nem hátra.