Párhuzamos életek

Posted by

Somogyi András |

>Rögtön az elején leszögezem: remek könyvet olvastam. Nem szoktam halmozni a dicsérő jelzőket ajánlóimban, de ez alkalommal kivételt teszek. Jolsvai András pontos és érzékletes tükröt tart a huszadik század első harmadának kispolgári, „többnek látszani akarás” szülte, ostoba konvenciói, a hazug prüdéria elé – és ezt elragadóan teszi.

Kitűnőek a jellemrajzok, a három különböző sorsú és egyéniségű nő párhuzamos, váltogatott fejezetekben megismert alakja olyan eleven, mintha közöttünk élnének. Külön érdekessége a könyvnek, hogy a történetben – olykor szereplőként is – felbukkannak a kor hírességei: Márai Sándor, Szabó Dezső, Herczeg Ferenc, Incze Sándor, Zágon István, Kellér Andor, Weiner Leó és mások.

E néhány sorban nem lehetséges végigkövetni a három párhuzamosan futó, de egymással össze nem fonódó történetet, de azért egyenként szemezgethetek a nők jellemrajzaiból, életük fontosabb fordulataiból.

A kötet címadója, Márton Irma történetünk elején harminckét éves, kiváló szülésznő, főnővér a Női Klinikán. Magánélete gyakorlatilag nincs, se párja, se barátai. Életét kitölti a hivatása, kényszeresen pontos, napi- és heti rendje mintha kőbe lenne vésve. Kolozsváron született, apja vegyészprofesszor volt, Irma már gyermekkorában segédkezett neki a kutatásaiban, és legszívesebben ezt a pályát választotta volna. Nem úgy sikerült. Meglehetősen jó alakú, ám reménytelenül csúnya arcú lány volt, soha nem érett igazi nővé. Az 1918-as spanyolnáthán átesett, de elvesztette szeretteit. Egy ízben olyan szülésnél segédkezett, melyben az anya meghalt, a koraszülött kisfiút, Istvánkát a nővérek gondoskodása tartotta életben. Lelencházba került, Irma örökbe fogadta volna, de hajadonként nem tehette meg. Egy este hazakísérte egy udvarias villamoskalauz, akit sikerült rábeszélnie a házasságra, de a nászéjszaka elől Navratil Ignác már megszökött. Viszont Irma örökbe fogadhatta Istvánkát, és fel is nevelte.

A másik hősnő Singer Bözsi, húszéves, egy Váci utcai szalonban dolgozik varrónőként. Tehetséges, kedves, jószívű lány. Apja hivatásos katonatiszt, a hadbíróságon dolgozott. Ám a levegőben már érződött az erkölcstelen törvények előszele, és 45 évesen válaszút elé állították: vagy elhagyja zsidó hitét, vagy megválik a hadseregtől. Singer Endre az utóbbit választotta, ám ettől mogorva és tüskés ember lett, a családján kényúrként uralkodott. Bözsi életét a kispolgári erkölcs tilalomfái korlátozták, csak „illendő körülmények között” találkozhatott szintén zsidó szerelmével, a műszerész Tatár Tiborral. A két szegény szerelmes – követve a korszak, a húszas évek prűd normáit – nem is álmodott házasságkötés előtti nászról. De Tibor hiába kéri meg Bözsi kezét, az apa elkergeti, mert ilyen vagyontalan vőről szó sem lehet. Némi (ám esetünkben elnézhető) csalással a Színházi Élet szegény lányokat kiházasító pályázata révén végül mégis létre jön a Singer (azaz kényszerűen Suhajda) Bözsi és a Tatár fiú házassága.

A harmadik nő a huszonkét éves Madarász Henrietta. Apja még Vogel volt, de katolizált és magyarosított. Heni öntörvényű, sok mindenben tehetséges, de szertelen lány, próbálkozott festőiskolával, színi tanodával, tánccal – végül, kontraalt lévén, az éneknél kötött ki, csak éppen a sugárzása nincs a színpadon. Apja halála után anyjával együtt szegénysorba kerültek, a Baross utca külvárosi végébe kellett költözniük. Heni utálta ezt a világot, fiúit sűrűn váltogatta, aztán hosszú, kellemes viszony kötötte össze a fiatal, kedves, jó humorú Dégner szerkesztő úrral. A sokat mókázó, parodizáló Dégnerről nehezen lehetett eldönteni, mikor és mi vehető komolyan tőle. (Viszont később, a nyilasok uralma alatt a tehetségét embermentésre használta, SS egyenruhában járta Budapest utcáit és akit csak tudott, beszerzett a Női Klinikára, betegnek, segédápolónak, munkásnak – Márton Irma segítségével.) Henivel jó pajtások voltak, még a kezét is megkérte (ha nem is igazán komolyan). De Heni rajtaütésszerűen és (majdnem) végzetesen beleszeretett Dégner egyik fotós barátjába. Terhesség lett belőle, s az egyébként nős fotós, mihelyt tisztába jött a következményekkel, azonnal le is lépett. Ekkor Heni gyorsan elcsábított egy fiatal zongoristát, és elhitette, hogy az ő gyerekével várandós, mire az elvette feleségül.

A fenti vázlatos életutak, mint sejthető, még jobban és fondorlatosabban szövődnek össze. A bevezetőben ígértem, hogy számos dicsérő jelzővel illetem a művet: tehát Jolsvai András története olvasmányos, fordulatos és nagyon szerethető. Még a drámai részleteket is kedves humorral képes feloldani – többnyire zárójeles, az olvasónak szánt, de a kontextusba ágyazott kommentekkel. A három nagyon különböző női karakter további sorsát és a végső poént – megbocsájtják, ugye – meghagyom az olvasónak.

És amint eddig látható volt, ez a kiemelkedően jó könyv egyebek között a szerelemről szól. Hadd idézzem végezetül Jolsvai egyik gondolatát, éppen a szerelemről. „A szerelemnek nincs története. És hagyományos időkezelése sincsen. A szerelemnek halmazállapota van, kiterjedése, színe és illata. A szerelmet nem lehet elbeszélni, ahogy megérteni sem. Csak megélni lehet.”

Jolsvai András (2020)

Jolsvai András: Márton Irma tévedése
Kalligram Kiadó, Budapest, 2021
368 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3192 Ft
ISBN 978 963 468 2486

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Márton Irma, mióta az eszét tudta, vegyész akart lenni. Nem az lett, hanem szülésznő, nem is akármilyen, a város legjobb szülésznője.
Singer Erzsébet rendes lány volt, nagyon egészséges, kissé ódivatú, külalakilag érdektelen, aki makacsul ellene feszült a kor divatáramlatainak.
Madarász Henrietta életének legsötétebb napja volt, amikor apja halála után, lovas kocsin, vájdlingok és üstök közé préselődve el kellett hagynia gyermekkora birodalmát. Az új ház minden szeglete taszította, félálomban kóvályogva tiltakozott a harsány és durva világ ellen, amely magába szippantva meg akarta őt semmisíteni.
Jolsvai András a párhuzamosan futó, múlt és jelen között vibráló személyes sorsok mellett remekül festi meg a miliőt is: az elhallgatások és színlelések világát, ahol mindenki mindent tudott a másikról, erős atmoszférával hozza testközelbe a talajvesztett kispolgárságot, a hajszálvékony zsúrkenyér, a hígított málnaszörp és a horgolt terítőkkel eltakart szegénység mindent átható szégyenét. Teszi mindezt azzal a finom humorral és együttérző iróniával, amely a Márton Irma tévedése című regénynek utánozhatatlan ízt és hangulatot kölcsönöz.

A KULTÚRAKIRAKAT
%d bloggers like this: