Hajduk, Batura és Macjas

Posted by

Bárász Péter
Belaruszban eléggé elterjedt név a Hajduk – nem nehéz felfedezni, hogy a ’hajdú’
szóból ered. Egy másik, sokkal gyakoribb név, a Batura ad támpontot a kíváncsiaknak, hogy
miképp is került ez a név a belaruszba. Utóbbi Báthory István nevéből belaruszosult, aki két
nap híján 11 évig volt litván nagyfejedelem 1575. és 1586. között, itt is halt meg Grodnóban
– ezt a várost inkább tekintette fővárosának, mint a hivatalost, Vilnót. A Litván
Nagyfejedelemség egyik legjelentősebb uralkodója volt, mindmáig nagy tisztelet övezi nevét,
nem utolsó sorban azért is, mert ő szabadította fel a belaruszok szent városát, Polackot,
jórészt magyar csapatok élén (megvan, hogy honnan a ’Гайдук’ vezetéknév?). És az megvan,
hogy kinek a seregétől szabadította fel? Hát IV. (Rettegett) Ivánétól…
A Macjas névvel, ami sokkal ritkább (no nem annyira, mint Magyarországon pl. a
Bárász :), jóval bonyolultabb a helyzet, bár meg kell mondani, hogy magyar fül számára ez is
gyanús. Nos ennek a kérdésnek próbált Amjalcsuk barátom utánajárni…

Hunyadi Mátyás és Nyina Macjas

(Amjalcsuk barátom misztikumoktól sem mentes teóriája, dióhéjban)
1983. május 30-án, édesanyja halálának éjszakáján valami nagyon furcsát álmodott
Nyina Macjas. Az alábbi versben írta meg ezt az álmát:
Sötét tömlöccé vált a tisztaszoba…
Alvilági homály van álmomban a ház, s a
kert fölött –
Mintha nap nem létezne e világon már…
Baljós villámok ott, a láthatár mögött,
Még sűrűbbre szövik a sötétség hálóját.
Valami boltív alatt bolyongok csendben –
Ágyak, hordágyak, betegek, rokkantak között.
Szótlanul kutatok. Anyámat keresem.
A terem közepén egy asztalon valami
Listák. Azokat sorolják hosszan, kik elestek;
Kik eltűntek nyomtalan; s kik életben maradtak.
Amott még egy névsor egy száraz gally alatt:
„ERETEK”… „ERETEK”…
Nem hagy nyugodnom
E furcsa lista: „ERETEK”…
Nem tudom, mit jelent e szó.
Nem ismerem. Hangtalan zokogok,
hogy kiráz a hideg:
E kódolt lista szörnyűbb
a halottakénál!…
Ököllel, már nem szótlanul, de kiabálva
Rontok egy árnynak,
valami lidérc alaknak,
aki anyámat is –
a MAMÁMAT! –
Listázni szeretné…
Kit meg kell semmisíteni, őket írják ide –
Kik élnek még, de ennek nincs jelentősége…
Engem pedig egy más terembe vezetnek be.

Ott megyek én, gyönyörű, ifjú leány.
És az a szellem, talányos mosollyal
Azt mondta nékem, hogy nem bántja anyám…
Gyönyörű, fiatal leányt, kétségek közben
Vezet kimondhatatlan bánatom tovább,
Kimerült szívem meg-megáll e csöndben
Belenézni mélyen az emberek szemébe.
Be sokan vannak – gyönyörűek, fiatalok!
Nevetnek, játszanak,
de én elszörnyedve
Állok meg, mert már tudom, igen, jól tudom,
Óh, Istenem, mind halottak ők!…
És már magam is –
És ezt is tudom –
Én is élettelenül
Járkálok közöttük…
A hirtelen támadt vak, pokoli tűzben
Hamuvá lett már minden barát és rokon…
Csak fivérem, s nővérem él még valahol:
Hogy éljék túl, van élet ILY veszteség után?!
Csupa seb és fekély gyerekeken, szörnyű rüh…
Vajh, MIT
gondolnak ott a gyermekek
Rólunk, kik felnőttünk?…
…Kinyitom a szemem.
Napsugarak kergetőznek
Gyűrött párnámon.
Hangok jönnek át a falon.
Rosszul vagyok. Szívem kalapál. Levegőm kevés.
Az ablakban fentről a kékség mosolyog.
Lázas vagyok, az örök földre fektetnek.
Koponyámban ez kopog:
„ERETEK!…”
„ERETNEK!…”
A fordító egy kicsikét csalt: az utolsó szóba becsempészte a titok nyitját: az ERETEK
(ЭРЭТЭК – a vers legvégén is ebben a formában szerepel) szó jelentését. A valóságban ez úgy
derült ki, hogy a Komszomolszkaja Pravda akkori, belarusz származású budapesti
tudósítójának nagyon megtetszett a vers és levelet írt (külföldről!) a költőnőnek. Megírta,
hogy a magyaroknak volt egy Mátyás nevű királyuk, de azt is „megfejtette”, hogy Macjas
abban az álmában hibásan silabizálta ki az ominózus szót, kifelejtett egy ’N’ betűt, amely
betűvel viszont nem csak a szó, de az egész álom értelme áll helyre.
Szjarhej barátom sok évvel később kezdett el foglalkozni az említett levélben Nyinával
közölt két magyar vonatkozású információval és próbálta ezeket további összefüggésekkel
kiegészíteni. Ez még a költőnő életében történt, de mikor Szjarhej beszámolt neki kutatásai
eredményeiről, Nyina Macjas, úgy tűnt, nem tanúsított különösebb érdeklődést. Addigra már el is felejtették, hogy milyen betű és honnan maradt ki – én pedig ezt a dolgot csak még
jó egy évtizeddel később tettem helyre. Addigra Szjarhej már egy nyarát avval töltötte, hogy
körbejárta a mi Mátyásunk nyomában Budapestet, Prágát és Bécset…
Úgy gondolja, hogy Korvin János és/vagy Kristóf fia nem is haltak talán meg 1504-1505-
ben. Szjarhej tudja, hogy Mátyás királyt megmérgezték, és szerinte ez lehetett az (egyik) oka,
hogy miért félt és féltette kisfiát Korvin János. El is menekültek Szjarhej elmélete szerint, arra
pedig, hogy errefelé jutottak, többek között Nyina Macjas neve és versei utalnak. [Nem a
Korvinok lennének az egyetlenek a történelemben, akik vagy meghaltak, vagy nem. Ál-
Dmitrijek pl. legalább négyen, de inkább öten voltak, I. Ál-Dmitrij egyébként, az egyetlen
közülük, aki ténylegesen uralkodott, számos kutató szerint Báthory István fia volt Rettegett
Iván unokahúgától.] De vissza a versekhez!
CSALÓDÁS
Csalódás – mint földomlás.
Láthatod-é előre e szörnyet?
Elgurul lábad alól egy kavics,
Majd, hirtelen utána, egy másik,
Negyedik, nyolcadik… Egy pillanat,
És zúdul már le a meredeken
A hang- és kőlavina!
Visszhangzik lenn a mélyben,
Majd elhal a sziklákon,
És hirtelen mély csönd lesz…
Csalódás – mint földomlás.
Szjarhej szerint itt Korvin János és/vagy fia Horvátországból Belaruszba vezető
menekülési útvonaláról van szó. Belaruszban nincsenek hegyek: tökéletesen sík vidék…
BALLADA EGY ÁLOMRÓL
Különös tollakkal játszik egy madár.
Bizony belefájdul, meg-megáll a szíved
Izgatott, de boldog kétkedésben,
Míg közelről láthatod e ragyogást.
Kezed magától emelkedik felé,
Ujjad érzi már kis testét, remegőt!
De míly
csillogón,
szinte félénken repül
Tova a madár,
és elolvad az égen…
Ingadozik, árván maradt a trón –
Örökzöld cserjét hintáztat a csoda.
Szivárványszínű volt az a madár –
Hogy került kezedbe egy fekete toll?

Itt, gondolom, nem is kell magyarázni, hogy az a fekete toll (holló? = corvin) a kulcsszereplő

Amjalcsuk teóriájában, de nem az egyedüli. Már az örökzöld cserje is fura dolog belarusz
éghajlat alatt, no de a trón! Pláne, hogy elárvult és ingadozik… ez is Mátyásra utalás.
Belarusznak (akkori nevén Litvániának) egyetlenegy királya volt csak, Mindoug (~1195 –
1263, 1253-tól 1260-ig király, amikor is visszatért a katolicizmusról a pogányságra, evvel megis szűnt a királyság, egyszer s mindenkorra). Őrá és trónjára ez a verssor sehogy sem illik.
Előző, szintén Nyina Macjasról szóló írásomban bemutattam AMO TE című versét, és
felhívtam az olvasó figyelmét arra, hogy elég különleges dolog az akkori Szovjetunióban a
latinos műveltség. Amjalcsuk Mátyás–Macjas elméletében a költőnőnek ez a katolikus
jegyesek kapcsolatáról szóló verse is szerepet játszik: csak nem gurulhat az a jegygyűrű
Rómából egy pravoszláv párhoz! Szjarhej szerint itt is Korvin Jánosról van szó.
Amjalcsuknak erről az elméletéről (amelynek csak egy részét vázoltam itt fel) tartott
több előadásán is részt vettem néhány magyar mondat erejéig. Ha kellett, annyit mondtam
csak róla, hogy érdekes.
Közpénzből rendkívül jóltartott Tudományos Mátyásságkutató Intézet felállítása nélkül,
teljesen egyedül épített fel egy kerek egész elméletet, melynek központi eredménye – a
Macjas név magyar eredete – akár úgy is mondhatnám: vitathatatlan.

Nyina Macjasnak még a sírkeresztjén is ott egy madár. Nem, nem holló, hanem a verséből
való. (Fényképezte Szjarhej Amjalcsuk)