Ha lesz háború Ukrajnában, milyen lesz?

Posted by

Az Orosz tükör cikke

>Alekszej Aresztovics interjúja a Fejgin Live YouTube csatornán
>Aresztovics Alekszej Nyikolajevics /Арестович Алексей Николаевич/ (1975-) ismert ukrán közszereplő, televíziós személyiség, aki először színészi, majd katonai, később pszichológusi végzettséget szerzett. Dolgozott a hírszerzésnél és volt az ukrán delegáció szóvivője a Minszkben ülésező háromoldalú, a Donyec-medencei helyzet rendezését célzó tárgyalásokon.

>Ami az oroszok felvonulását illeti az ukrán határon, egyelőre nem világos a célja. Kinőhet
belőle „teljes értékű” katonai művelet is. A Nyugat figyelemmel kíséri az orosz
csapatmozgásokat és figyelmezteti Moszkvát, a Kreml vezetését, hogy támadása súlyos,
elkerülhetetlen következményekkel fog járni számára. Nekünk azt ígéri, hogy fegyvert ad,
politikai és gazdasági segítséget nyújt, katonai tanácsadókat küld, és felderítési adatokat bocsát
rendelkezésünkre. Egyelőre nem lehet kijelenteni, hogy a katonai összecsapás elkerülhetetlen.
Egy katonai akció klasszikus indítása a következő: összevonják a csapatokat, feltöltik
tartalékosokkal, kiépítik az irányítási rendszert, a hírközlést, fokozzák a felderítési
tevékenységet, mobil kórházakat állítanak fel, az ágyúk mellé rakják a lövedékeket, amiből
mindenki láthatja, hogy itt támadás készül. Világos ez az orosz tábornokoknak is, akik igencsak
profi katonák.
Ha nem akarom, hogy ennyire egyértelmű legyen a dolog, akkor mindent fordítva csinálok.
Különösebb felvonulás, mobil kórházak nélkül, nem építve ki teljesen a hátországi támogatást,
a rendelkezésre álló lövedékek felhasználásával, hogy ne számítson senki támadásra, majd
villámcsapás szerűen támadok. Lehet még igen lassan készülődni, mindent diplomáciai
szövegelésbe csomagolva, hogy azt mondják: nem, ilyen nyíltan nem lehet, biztosan van valami
hátsó gondolat. Pedig nincs. Egyszer csak fogom magam, és támadok.
Nem tudni, milyen módon fognak cselekedni, de ismerve az orosz vezetést, úgy gondolom,
hogy valószínűleg mindhárom módon egyidejűleg. Klasszikus orosz taktika: káoszt teremteni.

Kicsit tárgyalni, itt felvonulni, ott hirtelen támadni, ultimátumot adni. A cél az ellenség mentális
és érzelmi kifárasztása, hogy reflex-szerűen kapkodjon, ne tudjon racionálisan cselekedni.
De nézzük a tényeket: két-három héttel ezelőtt azt láttuk, hogy körbe-körbe mozognak.
Demonstratív módon szállítottak csapatokat a határra, melyek egy részét elrejtették, másokat
visszavontak. Csakhogy két-három héttel ezelőtt olyan jelzéseket kaptunk, amelyek igen
óvatossá tettek bennünket, arra intettek, hogy vegyük komolyan őket. Nem mondom meg,
milyen jelzések voltak, de rendkívül kellemetlenek. Azóta még egy jelzés-csoport jutott a
tudomásunkra, ami szintén figyelemkeltő. Mindez nem jelenti azt, hogy fegyveres támadás
indul ellenünk, de két olyan lépésről van szó, amelyek közelebb visznek hozzá.
Lukasenka bejelentette, hogy amennyiben kitör a fegyveres konfliktus, Belarusz nem marad
semleges, és egyértelmű, kinek az oldalára áll (Putyin oldalára. a ford.). Rossz jel, hogy
hamarosan orosz-belorusz hadgyakorlat kezdődik, amely csapatok felvonulásával jár.
Lukasenka nem teljesen orosz báb még, hiszen nem ismerte el egyelőre a Krímet orosz
területnek (időközben bejelentették, hogy Lukasenka Putyinnal együtt a Krímbe repül. a ford.),
és egyelőre normális gazdasági kapcsolatot tart fenn velünk, de katonai értelemben fennáll a
probléma. Ezzel együtt egy Belarusz felől érkező támadásnak kicsi a valószínűsége, mert
Nyugat-Ukrajnában erős ellenállásba ütközne. Inkább arra szolgálna, hogy rosszabbul
harcoljunk Keleten, tudván, hogy a hátországban is fenyegetve vagyunk.
Látni kell, hogy az Orosz Föderációnak van egy nagy előnye. Ő dönti el, hogy elkezdi a háborút,
vagy sem. Nála van a kezdeményezés. Ukrajnát az Orosz Föderáció veszi körül határainak 3⁄4
részén, szárazföldön és tengeren. Ő választja meg, honnan támadjon, Északról, Keletről vagy
Délről? Ehhez jön most hozzá a belorusz irány. Olyanok vagyunk, mint egy négyajtós házban
lévő ember, amelyik nem tudja, melyik ajtón keresztül törnek rá. Van fegyvere, de fogalma
sincs, honnan várja a támadást, esetleg egyszerre mindenhonnan? Ez nagyon kellemetlen.
Fenyegetés jöhet mindenhonnan körös-körül, s nekünk nem szabad összezavarodnunk, amikor
annak lehetséges helye és iránya változik. Fárasztanak bennünket.

Ezzel a helyzettel válaszolható meg a kérdés: miért nem tesz Ukrajna semmit? Miért nem hívja
be a tartalékosokat? Az ok egyszerű: a tartalékosok mozgósítása nagyon drága dolog. Tegyük
fel, behívjuk őket, erre a Kreml elhalasztja 2-3 hónappal a támadást. Közben leül a gazdaságunk. Erre a tartalékosok bosszankodni kezdenek, hazaengedjük őket, amire
megindulnak az oroszok. Ezért csakis akkor mozgósítunk, amikor már egyértelmű, hogy az
halaszthatatlan. Természetesen nem ülünk ölbe tett kézzel, de erről nem szeretnénk beszélni.
A felderítésünk dolgozik, online kapcsolatban állunk partnereinkkel. A jelenlegi orosz
csapatösszevonásokat nézve – a logika is azt mondatja velem -, Harkovtól kicsit keletebbre vagy
nyugatabbra fognak támadni, a másik kiindulási pont Mariupoltól északra található. Két
átkaroló hadművelettel igyekeznek majd körbe keríteni bennünket, arra számítanak, hogy
csapataink különösebb harc nélkül, szégyenteljesen megadják magukat. Ukrajnában gazdasági
válság tör ki, ami politikai krízisbe torkollik.
Minden, ami a levegőben mozogni tud, az a Krímben található. Oda koncentrálták az összes
ejtőernyőst, az összes helikoptert, a könnyű csapásmérő gyalogságot. Ez arra mutat, hogy a
legvalószínűbb a Dél felől való támadás, mert ezzel érhető el az a cél, amely valamennyire
indokolni képes a katonai konfliktust. A legjobb az ő szempontjukból, ha sikerül egy
bábkormányt ültetniük a hatalomba, amelyik békét köt. Ha nem sikerül kormányt váltatni, s az
védekezni fog, akkor fizikai objektumokat kell elfoglalni, amelyek szentesítik az agressziót és
az azt követő nyugati szankciókat. A Krím édesvíz- és elektromos energiával való ellátásáról
van szó.
Ha ennél nagyobb célokat tűznek ki maguk elé, akkor Harkov és Poltava megye találkozásánál
támadnak Cserkasszi, a Dnyeper folyó felé. Délről biztosítják a Krím víz-és elektromos energia
ellátását, Északról támadva pedig a cél már az egész Dnyeperen túli rész elfoglalása. Egy nagy
hadseregcsoportot készítenek fel az északi határ mentén, amely Belarusz felé is és felénk is
kacsingat. Ha teljesen feltöltik, akkor azzal Kijevet is fenyegethetik, bár azt szinte lehetetlen
elfoglalni. Ahhoz, hogy egy hatmilliós várost elfoglalj, 400 ezer fő szükséges. Azok, akik a
Majdant megszervezték, harcolni fognak, ezért Kijev elfoglalhatatlan.
Fenyegetni, a város kommunális ellátásának forrásait elfoglalni, amelyek az életfeltételeket
biztosítják – lehetséges, azért, hogy politikai krízist váltsanak ki. Ez a maximális program:
elfoglalni a Dnyeper folyó egész bal partját, létrehozni ott egy második ukrán államot, melynek
részévé válnak a jelenlegi Donyecki és Luhanszki „Népköztársaságok”. Ennél kisebb cél lehet
politikai krízis okozása Kijevben, még kisebb cél a Krím infrastrukturális ellátásának
biztosítása, esetleg Harkov elfoglalása, s ennél is kisebb cél lehet pusztán a fegyveres harc,
kisebb települések bekebelezése, nagy veszteségek okozása.
Szuper variáns lehet a Belaruszból és a Dnyeszter Menti Köztársaságból (Moldáviából
lecsippentett lényegében orosz terület. a ford.) való támadás. Erre azonban csak akkor kerülhet
sor, ha a Nyugat nem avatkozik közbe, nem reagál. Figyelni fogják az oroszok a nyugati
reakciót, s annak megfelelően cselekszenek, a körülményektől függően lehet „újratervezés”.
Ezen kívül lehet úgy bevonulni, hogy hangszórókkal járom a településeket: balpartiak ne
féljetek, senkit sem bántunk, egy nép vagyunk, nem vagyunk ellenség, szeretünk benneteket,
ne ellenkezzetek, semmi bajotok sem történik, azok az orosz katonák, akik bántani mernek
benneteket, szigorúan meg lesznek büntetve. Ukrán katonák, álljatok át hozzánk, a mi katonáink
lesztek, négyszer annyit fogtok keresni, mint most. Nem veletek van bajunk, hanem a kijevi
juntával.
Másik variáns, ha erős rakétacsapást mérnek szárnyas rakétákkal, Iszkanderekkel hadi
raktárainkra, megsemmisítve lőszer- és üzemanyag-készletünket, így téve harcképtelenné
bennünket, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítsenek. Szerintem mindezen variánsok hibrid
keveréke várható.
Ami a Nyugat támogatását illeti: példátlan. Nagyon nem tetszett a franciáknak és a németeknek
az oroszokkal való diplomáciai levelezés orosz részről történő nyilvánosságra hozatala. Nagy
szerepet játszik a belorusz-lengyel határon szervezett migránsválság. Az utolsó európai
szkeptikus is megértette: ha Ukrajna elesik, akkor Lengyelország és a balti országok
következnek, úgy, hogy orosz oldalon fog harcolni immár az Orosz Föderáció Balparti
Ukrajnája és Belarusz 150 ezer fős hadserege! Az európaiak megértették, hogy nagy a veszély.
Franciaország figyelmeztette Oroszországot a legsúlyosabb következményekre, ami példátlan,
ugyanígy a németek. Ukrajnát minden oldalról támogatják. Európa is, az angolszászok is.
[…] Nyilvánvalóan nem fog Ukrajnában harcolni nyugati hadsereg, de nem zárom ki, hogy
speciális erők, szakértők szintjén részt vesznek a háborúban a mi oldalunkon. A felderítéseink
pedig már most is szorosan együttműködnek. Ez nagyon fontos, hogy az oroszok ne tudjanak
ide-oda ráncigálni bennünket. Pontos információink lesznek, s világos lesz számunkra, hol
blöffölnek, s hová kell valóban átcsoportosítani erőinket. Ismerni fogjuk minden lépésüket. Ha
pedig nem fog működni a csel, a váratlanság, egy 100 ezer fős orosz hadseregcsoport nem lesz
képes legyőzni a 250 ezer fős ukrán hadsereget.
Dmytro Kuleba ukrán külügyminiszter szerint az oroszok még nem döntöttek a háborúról.
Véleményem szerint az orosz tábornokok, akiknek szaktudása megkérdőjelezhetetlen, erőt véve
magukon magyarázzák a politikai vezetésüknek, hogy a háború ellenünk kalandor lépés katonai
szempontból, s nem szabad elkezdeni a beavatkozást.
Tudják a Kremlben, hogy létezik nálunk jelentős számú egyszerű ember, akik szimpatizálnak
az oroszokkal, az orosz nyelvvel, történelemmel, kultúrával. Ezek azonban, látván, mi történik
a Krímben és a Donyec-medencében, nem fogják felszabadítóként üdvözölni az orosz
csapatokat.
Mi erősen fogunk védekezni, úgy a katonák, mint a 400 ezer harcedzett tartalékos. Ők lőni
fognak, még mielőtt csatlakoznak egységeikhez. Ukrajnában gyakorlatilag szabad a
fegyverkereskedelem, 5 millió huzagolt csövű fegyver van a lakosság kezében! Hatalmas népi
ellenállás várható. Méhraj a medve ellen. Úgy lesz, mint Afganisztánban volt. Az oroszok a
saját embereiket ültették a hatalomba. És? Abbamaradtak a harcok? A különbség
Afganisztánhoz képest, hogy mi egy technológiailag fejlett európai ország vagyunk. Ha esetleg
sikerül az oroszoknak két vállra fektetni hadseregünket, akkor megveszekedett partizánháború
kezdődik.
Vitatkozzunk, legyen gazdasági, titkosszolgálati, információs, politikai vetélkedés, fegyveres
konfliktus nélkül. Betörni hozzánk abszolút kalandor cselekedet. Nekik is, nekünk is nagyon
rossz lesz. Visszaveti őket is, bennünket is minden téren. Őrült cselekedet fegyverrel támadni
ránk. Kérdés, mennyire adekvát az orosz vezetés. […]

Lejegyezte és fordította Szatmári István, lektorálta Varga Gábor.

Címkép: Aresztovics (sapkában)