Magánnyomozókat bíz meg a Fidesz az ellenzéki jelöltek lejáratása érdekében?

Posted by
 Magyar Ügyvéd

“Tudunk olyan, ma már a magánnyomozói piacon tevékenykedő egykori titkosszolgákról, akik az elmúlt hónapokban fideszes körökből kaptak megbízásokat az előválasztáson sikerrel szereplő ellenzéki politikusok magánéletének feldolgozására” – írta a HVG. Csakhogy ez nagyon sikamlós pálya, és ha a hír igaz, abból nagy botrány is lehet.
A kormánypártnak nincs feltétlenül szüksége arra, hogy állami erőforrásból, a titkosszolgálatok segítségével gyűjtsön információkat, mert igénybe vehetnek magánnyomozókat is, hogy “környezettanulmányt” készítsenek az ellenzéki előválasztáson győztes “célszemélyekről” – olvasható az interneten. Az ilyen adatgyűjtés elvileg törvényes lehet, feltéve, ha a figyelést közterületen vagy nyilvános helyen végzik, és a tevékenységet is ott rögzítik, illetve dokumentálják.
Csakhogy ezzel kapcsolatban kérdések sora merül fel. A magánnyomozó a hatályos szabályok szerint adatokat gyűjthet, bárkitől felvilágítást kérhet, betekinthet az ingatlan- és cégnyilvántartásba, valamint a lakcím- és a közúti közlekedési nyilvántartásba, már ha erre a megbízó is jogosult lenne. Azt meg senkinek nem lehet megtiltani, hogy a “célszemélyről” mondjuk a lakókörnyezetében bárki – például egy megcsalt férj vagy feleség – kíváncsiskodjék. Azután vagy kap választ, vagy nem.
Eddig rendben is van a dolog. Ami viszont már aggályos, miként értelmezzük azt a rendelkezést, amely szerint a magánnyomozó “kép- és hangfelvételt a kötelezettségeit meghatározó szerződés keretei között, a személyes adatok védelmére és a személyiségi jogokra vonatkozó szabályok megtartásával készíthet, illetve használhat fel”. A polgári törvénykönyv (Ptk.) ugyanis úgy rendelkezik, hogy “képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges”.
És itt már szó sincs közterületről vagy a nyilvánosság számára nyitott magánterületről. A szabályozás egyértelmű: sehol nem fotózhatnak le a hozzájárulása nélkül senkit például akkor, ha akár közterületen is a szeretőjével csókolózik. Erre elvileg még a megcsalt házastársnak sincs joga. Idézzük megint a Ptk.-t: “mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való – bármilyen módon, illetve eszközzel történő – kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja”.
Akkor most mi a helyzet? Az bizonyos, hogy a magánnyomozó kutakodhat a megbízója számára is hozzáférhető adatbázisokban – s természetesen gyűjthet az interneten hozzáférhető információkat –, és közterületeken követhet bárkit. Az már viszont igencsak aggályos, ha a megbízott fotókat készít, illetve magánbeszélgetéseket titokban hangfelvétellel rögzít. Mindez ellenkezik a Ptk. előírásaival. Nincs szükség azonban az érintett hozzájárulására tömegrendezvényen és nyilvános közéleti szereplésen készült hangfelvételek és fotók esetén.
Ezzel kapcsolatban csak ismét idézni tudom a hatályos szabályozást: a magánnyomozó készíthet kép- és hangfelvételt, de elvileg kizárólag a Ptk. szabta kereteken belül. Így mit kezdjünk ezzel a rendelkezéssel? A végső konklúzió – és ez nem politikai kérdés –, hogy a jogalkotó tegyen rendet ebben a zavaros kérdésben.
Végezetül egy nem teljesen érdektelen felvetés: a magánnyomozás nem irányulhat a Btk. szerinti hivatalos személy – és e körbe tartoznak többek között az országgyűlési és helyi önkormányzati képviselők is – hivatalos tevékenységére. A magánélet persze nem a hivatalos tevékenység része – viszont nem mellesleg az alaptörvény szerint mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez –, így gondolkodjunk el ezen is. A jogszabály biztosította kereteken belül sem menti fel a vélelmezett megbízókat annak morális felelőssége alól, ha tényleg a politikai ellenfeleik „feltérképezésére” adnak megbízást.