Női dolgok – Dobrev, Kunhalmi, Claire Szabó, Szalai Vivien

Posted by

 

Lehet, hogy egy kép erről: 2 ember, álló emberek és szabadtéri
Kunhalmi Ágnes és Dobrev Klára

Claire Szabót választotta elnökének a kormányzó szociáldemokrata (Labour) párt Új-Zélandon

Új Hét
Magyar idő szerint szombat hajnalban a negyvenegyéves új-zélandi-magyar kettős állampolgárságú Claire Szabót választotta elnökének a kormányzó szociáldemokrata (Labour) párt Új-Zélandon.

Szabó édesapja 1956-ban, tizenhétévesen menekült el Magyarországról, és Új-Zélandon kezdett új életet, mérnökként dolgozott. Claire Szabó már kint született, de tizenkilencves korában Magyarországra jött, megtanult magyarul, és megszerezte a magyar állampolgárságot is. Összesen öt évet élet Magyarországon.

Miután visszament Új-Zélandra egy olyan non-profit cégnél kezdett dolgozni, ami menekülteknek és bevándorlóknak segített beilleszkedni és angolul tanulni. Ekkor kezdett politikával is foglalkozni. 2013-ban ennek kapcsán meg is jelent vele egy rövid interjú a 444-en. A portál most felelevenít egy részletet abból a beszélgetésből a magyar és az új-zélandi politika különbségeiről:

Mikor 2010-ben megnyertem az év fiatal vállalkozója díjat, volt utána egy fogadás a governor general [a brit korona képviselője Új-Zélandon, az államfő – a Szerk.] rezidenciáján. A vacsora után odajött hozzám egy képviselő a jobboldali Nemzeti Párttól (National) és azt mondta: “Claire, maga egy intelligens, fiatal ambiciózus nő, ilyenekre van szükségünk a Nemzeti Pártban, keressen meg valamikor”. Utána odajött egy másik képviselő, a Szociáldemokrata Pártból (Labour) és elmondta nagyjából ugyanezt, azzal, hogy a Munkáspártban a helyem. Aztán egymásra néztek, és azt mondták: az országnak van ilyen emberekre szüksége. Szóval mindegy melyiküket, melyik pártot, de keressem meg valamelyikőjüket, és vegyek részt a politikában. Azt hiszem, ilyesmi Magyarországon nem fordul elő.

Miután otthagyta a céget, amit vezetett, a Harvardon tanult egy évet. Akkor az is szóba került, hogy a CEU-ra jön tanulni egy darabig, de aztán visszament Aucklandbe, és a Habitat for Humanity ottani vezérigazgatója lett. Ekkor már aktív volt a szociáldemokrata politikában.

Most a kinti sajtó azt írja, hogy a párt jelenlegi vezetése, beleértve Jacinda Ardern miniszterelnököt Szabót akarta elnöknek, és hogy a kongresszuson elmondott beszéde döntötte el végül a versenyt, amiben Tane Phillips, a szociáldemokraták maori származású jelenlegi alelnöke volt Szabó fő ellenfele.

A szociáldemokraták előző elnöke, Nigel Hawort azért mondott le, mert a hírek szerint nem megfelelően kezelt egy szexuális zaklatási ügyet, amiben a párt egyik parlamenti munkatársát vádolták.

Szalai Vivien, a luxus hiradós

Hadházy Ákos 

>Ismerjék meg Vivient (Szalai). Vivien a luxusprostituáltakról írt könyvet, aztán öt éve a TV2 hírigazgatója, azaz ő felel a legmocskosabb propaganda híradóért. A jelek szerint igen kifizetődő mocskolódni és hazudozni, mert egy honfitársunk felhívta a figyelmet a hölgy facebook posztjain felvillanó nem olcsó kiegészítőkre. Vivien
– 3.5 milliós Hermes táskájára,
– 220 ezres Lois Vuitton cipőjére,
– 1.5 milliós Hermes kisebb táskájára,
– 3 milliós Chanel táskájára,
– 3.5 milliós Cartier órájára,
– 200 ezres Christian Loboutin cipőjére (ez Trump feleségének is kedvenc márkája),
– 300 ezres Dior cipőjére.
Persze lehet, hogy mind olcsó utánzat, az csak annyit jelentene, hogy a magánéletben is hazudik a hölgy. De valószínűbb, hogy valódiak, hiszen a TV2 évente több tíz milliárd támogatást kap az Önök pénzéből.
Vivien valószínűleg meg van róla győződve, hogy megérdemli ezt az életet, különben nem nyilatkozott volna ilyeneket a napokban: “nem gondolom, hogy az elmúlt évek munkája miatt bárkinek is bocsánatot kellene kérnie vagy szégyenkeznie kellene. Ellenkezőleg: büszkék lehetünk mindarra, amit nap mint nap elvégzünk a nézők tájékoztatásáért. “
(Cikk elérhetősége kommentben.)
Végül, hogy Vivien munkásságát jobban megismerjék, idemásolom luxusprostituáltakról szóló könyvének ajánlójának részletét is:
“Van egy rejtett világ Magyarországon, ahol mindent pénzben mérnek. A rangot, a boldogságot és a szexet is. Egyes divatos partikon a meghívottak félmilliós ruhában érkeznek, de ezer euróért bármikor szívesen megszabadulnak tőle, akár egy percnyi röpke kéjért is. Az ilyen eseményen megjelenő luxusprostituált státusszimbólumnak számít.”