Magyarország helykeresése a bipolárissá váló világrendben

Posted by
Pokol Béla
>Kína világhatalmi feljövetele és az addigi egyetlen, USA szuperhatalma mellett egy másik pólus létrejötte különösen Hszi Csin-ping 2012-es elnöki pozícióba kerülésével vált nyilvánvalóvá, mert az új elnök szakított az addigi kínai vezetők csendes pozíciószerzésével a világban és hangsúlyozottan csak a gazdasági fejlődésük világ elé tárásával. Az Egyesült Államok mellé egyenlő világhatalmi tényezőként feljövetel igényét már az új elnök vezetésének első éveiben hivatalos programokban tárták a világ elé, először a „Made in China 2025” programban a gazdasági mellett a technikai szinten is az élre kerülés célját, majd 2017-ben az elnök az USA világhatalmi pozíciójának katonai dimenzióját célzó befogását és lekörözését is Kína 2050-ig tartó fejlődésének központi feladataként hirdette meg. Ezek konkrét intézkedési tervét szolgálta 2013-ban az Új Selyemút (One Belt, One Road) kiépítésének jövőterve, és az európai kisállamok felé nyitásához ezt előzte meg már 2012-ben a „16+1” egyezmény létrehozása az EU 11 kisebb közép-kelet-európai tagállama és a volt Jugoszlávia utódállamai (Szerbia, Horvátország stb.) továbbá Albánia, illetve Kína között, melyhez aztán Görögország és újabban Olaszország is csatlakozott, és így „18+1” néven működik ma már. E kereten belül a résztvevő államok kormányfői éves konferenciákon egyeztetnek Kína vezetőivel, és itt az egyes államok rendszerint a kétoldalú szerződések tucatjait kötik meg Kínával, melyeket a minisztériumaik előzetesen megtárgyaltak, és előkészítettek aláírásra.
A kereten belül Magyarország különösen kiemelt szerepet játszik, és lakosságarányát illetve gazdasági erejét messze meghaladó partneri szerephez jutott ebben, nem függetlenül a kormányzati stabilitásától és ebből is fakadó külpolitikai autonómiájától az EU-n belül, illetve aktivitásától Oroszország és más keleti nagyhatalmak felé. Így Kína is mint egyik fő európai támpontjára tekint Magyarországra a kelet-európai beruházások és útvonaltervezések kapcsán, éppúgy mint a stratégiai kínai technológiai világcégek európai fő bázisának kialakításakor is. Ez utóbbiak között a legnagyobb kínai gigacég, a Huawei európai központjának helyeként is felmerült Magyarország az információk szerint, de a nagy számítógépgyártójuk, a Lenovo is megkezdi már 2021-ben Üllőn az egész Európát megcélzó termelését. A magyar kormány növekvő Kína felé orientálódása nem független az EU vezető köreinek támadásaitól a migráció kapcsán az ettől elzárkózó Magyarország ellen. Például, amikor ennek menetében felmerült az utóbbi időkben, hogy az EU-s költségvetésből a nekünk járó pénzeket nem kapjuk meg – az uniós jog és a jogállamiság sérelmeként felfogva a magyar ellenkezést migránsügyben -, akkor a miniszterelnök kijelentette, hogy ez esetben a kínaiaktól kérünk majd hitelt ezekre a fejlesztésekre. De ezentúl is a kínai Új Selyemút programba való hosszú távú beépülés a magyar kormány egyik fő jövőbeli céljaként jelent meg a prognózisokban, különösen a kormányzat fő gazdasági stratégája, az MNB elnök Matolcsy György írásaiból kivehetően.
Ezzel a háttérrel válik most fontossá a Kínát illető éles amerikai szembenállás felbukkanása 2018-tól, de különösen 2019-től a korábbi lagymatagabb kritikák után. E legújabb megfogalmazások szerint Kína stratégiai fenyegetést jelent az USA számára, és a Dél-kínai tenger korallzátonyain egy új mesterséges sziget létrehozása katonai bázissal, és ezzel az amerikai hadihajók kiszorítása ebből a térségből az USA egész itteni szövetségi rendszerét létében fenyegeti, amit nem tűr el. De ugyanígy az Indiát bekerítő Sri Lanka melletti, 99 évre megszerzett sziget támaszpont-kiépítése, illetve Pakisztántól megszerzett gwadari kikötő kínai támaszpontja riadóztatta az amerikai vezetést, hogy eddig és ne tovább.
Ám Kína a lassanként az USA-t beérő gazdasági erejével, párosulva ez az USA társadalmát belülről alapjaiban szétvetni látszó bomlási jelekkel a lakosság egytizedét adó fekete tömegek lázadásaival és lassanként kéttizedét adó beözönlő latinó tömegekkel az integráció minimuma nélkül egy olyan helyzetet teremt, hogy Kína számára az USA egy széteső világhatalom képét mutatja. És valóban, a 200 éven át tartó tömeges betelepülések az USA-ba, melyekből a sikeres olvasztótengelyt jelentő integrációs stratégiájával a jenki társadalmat felépítették, az 1960-as években Samuel Huntington elemzése szerint megroppant, és azóta az USA növekvő mértékben egy dezintegrálódó társadalomként létezik, noha időközben az események sodrása révén még a világ egyedüli urává is vált. A napjainkban látható meghökkentő események a fekete tömegek BLM-randalírozásával és az ezzel szemben védtelen többségi fehér társadalom kiszolgáltatottságával ennek már csak a látható végpontját jelentik. Kína mindenesetre ezt éberen figyelve a legkisebb késztetést sem érez arra, hogy engedjen az amerikai fenyegetéseknek, és leálljon a világ legfőbb szuperhatalmává válását kijelölő programjaival. Magyarország számára azonban e növekvő katonai és gazdasági szembenállás egy időben felvetheti az elmúlt években követett, Kína felé orientálódásának alaposabb végig gondolását.
 A dilemma másik összetevője az európai államok szuverenista pozícióinak alakulása lesz a következő években. Ha a jelenlegi lengyel kormányzat maradna még a jövő években, és a franciáknál is végbe menne az ígéretes jobboldali fordulat az elnökválasztásuk után, akkor a magyar szuverenista pozíció is megerősödhetne az EU jelenleg domináns globalista-föderalista erőivel szemben. Ebben a helyzetben akár régi francia szuverenitása „üres szék politikája” is felmerülhet ismét az EU-hatalmi szerkezetében, bár én személy szerint a szuverenista ellenállás Közös Piacra visszametszett stratégiáját tartanám célravezetőnek. Ugyanis az EU az alapszerződése szerint nem szorítja annyira háttérbe a tagállamokat, mint ahogy azt a Bizottság és a luxemburgi uniós Bíróság hatalmi tandemje a gyakorlatban létrehozta. Úgy is lehet mondani, hogy ez nem a jog síkján, hanem a hatalomgyakorlás szociológiai/tényszerű síkján valósul meg. Ez azonban azt is jelenti, hogy ennek megszüntetése is történhet hatalmi-szociológiai síkon. Így, ha egy szuverenista többség létrejönne az EP-ben 2024-ben, akkor ez csak szuverenista elnököt fogadna el a Bizottsági élére. Ez pedig egyszerűen a gyakorlatban metszené vissza a Közös Piacon túlburjánzó uniós részeket azzal, hogy nem indítana kötelességszegési eljárásokat olyan aspektusokban, melyek túl vannak a Közös Piac szintű gazdasági integráción.
Összegezve tehát a szuverenista magyar állam ázsiai háttértámasz felé orientálódása vagy ettől óvatos eltávolodása függhet az USA jelenlegi globalista elnöki adminisztrációjának sorsától 2024 felé közeledve – bukásra áll, vagy újrázásra -, illetve a globalista európai szövetségesei kormánypozícióinak alakulásától.