Mert ő a kapitány

Posted by

Fábián András
>Napok óta arról megy a szó, hogy Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció Pártjának elnöke nyílt
levélben fordult Márki-Zay Péterhez (MZP), amelyben mindössze és lényegében azt mondta ki, hogy
az egyesült ellenzék, amelynek MZP is részévé vált, „teszi és tegye a dolgát”, amit kell és ahogy kell.
Sokaknak Gyurcsány Ferenc levele talányosnak, másoknak feleslegesnek, megint másoknak
provokatívnak tűnt. Kinek-kinek ízlése szerint. Holott semmi más nem történt, csupán a pártelnök
finoman felhívta a figyelmet arra, hogy MZP mindannyiunkat képvisel, amit mond, azt minden
ellenzéki és minden ellenzéki párt nevében mondja. Bármi mást is akarjon, ő az egyesült ellenzék
közös jelöltje, és nem egy önálló entitás, aki azt tesz és azt mond, ami éppen eszébe jut. Minden
meggondolatlan (?!) szava visszaüthet. Leginkább azokra, akik a bizalmukat belé helyezték. Nem
emeltyűje, hanem kockázata lesz a közös győzelemnek.
Itt álljunk is meg pár gondolat erejéig. Elnézését kérem az olvasónak, de elmondom, amit erről a
„miniszterelnök-jelölt” választásról gondolok. Azért csupán most, mert (én) fegyelmezetten tettem a
dolgom, követtem a pártok és A Hang utasításait. Holott az első pillanattól averzióim voltak ezzel a
minimum szokatlannak nevezhető megoldással szemben. Már csak azért is, mert ahogyan azt Fleck
Zoltán, MZP közjogi tanácsadója és szakértője mondta pár nappal ezelőtt, egy Orbán utáni
kormánynak (nem az Alaptörvény, hanem) az alkotmányos alapelvek mentén kell kormányoznia
mindaddig, amíg az országnak valódi alkotmánya is lesz. Fleck Zoltán bölcs ember, az Eötvös Károly
Közpolitikai Intézet igazgatója, az ELTE ÁJK tanszékvezetője. Az általa említett alkotmányos alapelvek
szerint pedig a miniszterelnököt a választáson győztes párt, vagy koalíció jelölése alapján a
köztársasági elnök bízza meg kormányalakítással. Ebből kifolyólag abszurdnak láttam én ezt a
miniszterelnökségi kérdést jóval a választások előtt, „népszavazás” formájában eldönteni. Már csak a
Fidesz megszokott karaktergyilkossági gyakorlata miatt sem. Hangsúlyozom, hogy az egyéni jelöltek
előválasztásával semmi problémám nincsen.
MZP megválasztása ráadásul két fordulóban történt, és úgy, hogy az lényegében még a pártok által
megfogalmazott szabályoknak is ellentmondott. Az első forduló után MZP csak a harmadik helyet
szerezte meg. Az előzetes szabályok szerint mégsem három, hanem két jelölt között zajlott a második
forduló, visszalépéssel meg az összes hókuszpókusszal. Magát az eljárást azonban eleve nem az
„alkotmányos alapelvek” szelleme lengte be, hanem sokkal inkább egy áldemokratikus, nem kicsit
demagóg, de nagyon szürreális „előválasztás”. Ilyen a valóságban nincsen. A választásokon induló
pártok (!) kezét a választás eredményétől függetlenül, előre megkötötte egy nem alkotmányos
alapelvekre épülő aktus.
Meg is van ennek a következménye, ennek isszuk most a levét. Lett egy pártháttérrel nem
rendelkező, a „civil szférából” érkezett, vagyis hatalomtechnikai szempontból gyenge és momentán a
pártoknak kiszolgáltatott, ám (látszólag) roppant népszerű „miniszterelnök-jelölt” urunk.
Természetesen ő nem egy buta ember és azonnal követelésekkel állt elő. Annyi befutó helyet
követelt a pártszövetségtől a hívei számára, amennyi kényelmesen elég számára a kormányzáshoz. A
pártszövetség persze beintett és csendben mosolygott. A jelölt viszont válaszul pártszervezésbe
fogott. Nos, itt már komoly bajok vannak. Ha ugyanis valóban alapít egy jobboldali pártot, az a párt
egyrészt jelen pillanatig nem része az összefogásnak, másrészt e még nem létező párt nem létező
tagjai nem vettek részt az egyéni jelöltek előválasztásában. Ha pedig ez így van, márpedig így van,
akkor ez a párt csak riválisként indulhat indíthat jelöltet az összefogással szemben, vagyis gyengíteni
fogja az összefogást. A szavazatok várható megoszlása eleve prognosztizálja a választási kudarcot.
Biztosra vehető, hogy sem az összefogás, sem MZP nem fogja megszerezni a szükséges számú voksot.

Vagy pedig MZP zsarolni fogja az összefogás pártjait. A belső ellentétek pont akkor fogják
nyomasztani és szétzilálni a választási koalíciót, amikor annak a legnagyobb egységre lenne szüksége.
Ráadásul és nem mellékesen MZP folyamatos kritikát fogalmaz meg a legnagyobb ellenzéki párt, a DK
és annak vezetője, Gyurcsány Ferenc ellen. Ahelyett, hogy az egység erejét demonstrálandó mereven
elhatárolódna a Fidesz lejárató, karaktergyilkos kampány szövegeitől. Ez sem hat a kívánatos
határozott közös fellépés irányába. Sokan mondják, hogy MZP elszabadult hajóágyúként viselkedik.
Én meg azt kérdezem: lehetséges, hogy az ellenzék egy politikailag éretlen, erőszakos, a közös
érdekekre fittyet hányó, saját eredményeitől megittasult emberrel a nyakában indul neki a
megmérettetésnek?
„Péter mondatai, nyilvános szereplései képviselnek bennünket. Ehhez alkalmazkodunk mi is. Én is.
Megállapodtunk, hogy vigyázunk egymásra, megállapodtunk, hogy a DK, ahogy a többi párt is,
elsősorban egyéni jelöltjeink segítésére koncentrál.” – írja a DK elnöke.
Gyurcsány Ferenc nyílt levele nyugodtan felfogható figyelmeztetésként. Bölcsen tette volna a többi
együttműködő párt elnöke is, ha csatlakozik az aláírókhoz. A levél azonban remélhetőleg még így is
időben érkezett, és MZP kihallja belőle az ellenzék győzelméért és az ő személye iránt érzett
aggodalom hangját. Másként könnyen lehet, hogy ennek a kis kalandnak hamar vége szakad a
számára. A tapasztalatok azt mutatják ugyanis, hogy ha valaki egy klubban nem a klub szabályai
szerint viselkedik, azt általában és nagyhirtelen a gallérjánál fogva kihajítják az utcára. Mi pedig
tanulunk a hibáinkból.