Avar Jancsi is távozott

Posted by
Kereszty András
>Milyen rohadt hét. Meghalt Balogh Éva, az amerikai mindenttudó, most meg Avar Jancsi. Az Avar, akinek fürgébb agyműködése csak keveseknek van. Hann Bandi is így emlékezett:  Azon “kiválasztottak” közé tartozom, akiket akár naponta többször felhívott. Hallottad? – kérdezte, mert általában ő volt az, aki először értesült, mert ő folyamatosan követte a New York Times, a Guardian, a Washington Post híreit. Reggel első dolga volt, hogy átfussa a szélsőjobbos magyar portálokat, hogy aztán röhögve háborogjon a fröcsögéseiken. Együtt izgultuk végig az amerikai elnökválasztásokat – lenyűgöző volt hallgatni ahogy dőltek belőle az évtizedekre visszamenő sztorik, hajszálpontos idézetekkel akár harmadrangú amerikai szenátoroktól… Félelmetes memóriája volt, vitriolos humorérzéke, és talán semmit sem utált annyira, mint az emberi butaságot.
Három hete, az utolsó teniszparti után úgy köszönt el, úgy ment be a kórházba, hogy bármi megtörténhet, de azért még szeretné megérni a tavaszi választásokat.
Nagyon vártam, hogy felébredjen a műtét utáni komplikációk miatti altatásból, készültem, hogy megbeszéljük az általa is nagyra becsült Bob Woodward új könyvét.
Kocsis Tamás szerint Jancsi  kiváló volt a legkiválóbbak között. A tudása pótolhatatlan.  Az egyik  legképzettebb,  mindíg gondolkodni kész, a véleményét nyilvánosan is vállalni képes  külpolitikai újságírója volt a mindenkori magyar sajtó  több, mint fél évszázadának.
Ehhez csak annyit tehetnék hozzá, hogy együtt voltunk – néhány száz méterre egymástól – Washingtonban. Ő a Magyar Nemzetnek zakatolt, én a Népszabadságnak. Versenyeztünk. Nem azért, hogy ki szerez exkluzív információt. Lapjainkat ez nem érdekelte. Meg aztán Amerikában ki az a külföldi újságíró, aki különleges információhoz jut? Abban versenyeztünk, hogy kinek van minél több ismerőse. Csúfosan lemaradtam. János naponta produkált fél tucatot. Teljes életrajzzal (talán még családfával is). Én meg a friss ismerőseimnek (névjegyük nélkül) estére már a nevére se mindig emlékeztem.
Ezt a megemlékezést vidámnak szántam. De nagyon nagyon szomorú vagyok. Gyászolok egy nagyszerű kollégát. Kedves barátot.