Milosevits Péter önmagát rendezte

Posted by

Kereszty András
>Kezdjük tárgyilagos, kijelentő mondatokkal: Milosevits Péter (1952–2021) a szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárban előkészített szerzői estjére készült, de az eseményre már csak posztumusz kerülhet sor. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála miatt a december 1-jére meghirdetett időpontban írói emlékestjére várták az érdeklődőket a szervezők.
Kezdjük szubjektíven: Milosevits Péter a magyar irodalom egyik fel nem fedezett különös tehetsége. Játékos elme. Érzékeny és groteszk. Meseszövő és tárgyilagos. Egész életében ugyanazt a történetet meséli. Mint valami szerb Tamási Áron. De az ő Erdélye Kalász. Budapesttől néhány kilométerre. Ahol a svábok szerbül beszélnek a szerbekkel, a szerbek svábul a szerbekkel, ahol a szulejmánovicsi csata a bevándorlott délszlávok kincséért folyt. Ami nem más, mint jóféle bor. Ahol lányokról beszél, rejtélyes lányokról, Ta-lányokról. S, ahol elképzeli a Szent Péter kapujában csöngető elhunyt szerb atyafit, akit a Paradicsomban is a kisebbségek közé irányítanak.
Ő Icsvics, aki Londonban Cólát rendel, és az értetlen csapostól korsó sört kap. De a városban egyetlen emberként nem issza meg. S ő az a Milosevits Péter, aki negyvenévesen letette a poharat, s utána remek írások sorát alkotta meg. Két irógépen. Szerb és magyar klaviatúrán.
Ez a mostani este is méltó volt hozzá. Gyászmise és finom derű, mosoly és néha röhej így együtt. Jurkovics Zorica és Ember Tibor, a magyarországi Szerb Színház művészei olvastak fel a könyvekből. És ne feledkezzünk meg Gaján Éváról, a Hamvas Béla könyvtár nyugalmazott könyvtárosáról, Milosevits Péter szerkesztőjéről, akinek ötlete volt ez a csodálatos műsor. Posztumus megemlékezés helyett eleven szerzői est. Nagy kár, hogy Péter nem lehetett jelen.