“Egy dunaparti csónakházban…”

Posted by
>Lendvai Ildikó
>”Egy dunaparti csónakházban…” szólt a régi sláger az Állami áruház c. egykori Latabár-filmben. Ha volna még állami áruház, persze rögtön az is átkerülne egy közérdekűnek és közhasznúnak csúfolt magánalapítványba, amelyet 9 évre bebetonozott fideszes kurátorok igazgatnak. “Kezelik a vagyont” -mondják, persze ügyesen, hogyha más kerül kormányra, akkor is Orbánék rendelkezzenek fölötte. Hogy ebből mennyi a közhaszon, azt a Színművészeti példája mutatja, amelynek szellemi romjai alól aki tudott, kimenekült. Csakhogy ha a fél ország ilyen módon elveszti közvagyon jellegét, már nem lesz hová menekülni.
Most a Római part, a Fertő- és a Velencei tó kerül sorra. Szállodák, kikötők, csónakházak mentek át köztulajdonból magántulajdonba, többnyire frissen kreált alapítványokhoz, úgy mégis jobban hangzik.
Köztük régi dunaparti csónakházak is. Hagyták leromlani őket, eddig nem volt állami pénz és figyelem rájuk. Most majd akár lehet is, hiszen az új alapítványokba is az állam dugja a pénzt, amit így könnyebb lefölözni. Így többe kerül, és nem is a köz használhatja.
Az ilyen csónakházban (avagy szállodában, természetvédelmi területen, kikötőben, vízparton) tényleg “nagy a jókedv minden nap”. “Úszik az ember a boldogságban”, már ha elég közel van a hatalomhoz, és újabb darabot hasított ki magának a közösből.
Nyugalom, nekünk is marad a vizekből. Övék lesz közös kincseink java, de mi leszünk azok, akiket vízben hagynak. Viszont közösen énekelhetjük: “De vidám ez a (nagy magyar) csónakház!”
Földön, vízen, levegőben lopni. Itt a dal: