“Maszka-gyár”

Posted by
Az elsöprő hullám
A Keleti Fővonal ércparipa. Acélos lendülettel söpri el a múlt porát, betetőzi a történelmet, kiváltja a rágalmazó ellenség soron levő fogcsikorgatását, aki felett már ott kavarog az elsöprő hullám, akit már fenyeget a huszonnegyedik óra, az imperialista Moloch, a kapitalista Baal bérenceinek utolsó órája, de minden tévedései ellenére hadd viruljon és lengjen a lobogó a dolgozók csatakiáltásától lángoló iparosítás világítótornyán, a dolgozókén, akik szívük dalával teremtik meg az új élet hajnalát, előre!”
(Ilf-Petrov: Aranyborjú, részlet, fordította: Fóthy János és Wessely László)
– Oltakozz!
Ez most dicső népünk legfőbb óhaja. Eme szó kiált maszk után az ajkakon. A túlélés reménye dajkálja a lelkeket, az acélos magyar szív pumpálja a vért az erekbe, hisz mi lehet ennél fontosabb, mint a gonosz elleni harc, a bátor küzdelem! A bölcsesség ereje vezeti győzelemre a városok és falvak lakóit, kik érzik, gondos kezekben van az életük. Igen, igen, és megint csak igen! Saját szememmel látom, jó úton jártok. Hiteles tanúként osztom meg veletek e heroikus küzdelem történelmi állomásainak pillanatait.
Igen, ott volt a repülő rakterében, vigyázó szemmel a vakcinákon. Igen, ott volt a maszkgyártó gépsor átadásánál, maga nyomta meg az indító gombot. Igen, elsőként volt ott kórházakban, hogy átérezze a betegek fájdalmát. Állítson bármit is a belső ellenség, igen, a szavát adta, és lám, a gép ontja magából a világszínvonalú, tökéletes minőségű, irigylésre méltó igazi magyar maszkokat. Értetek történt, hogy törvényeket törölt el, és bátor harcostársai hoztak újakat. Együtt voltam a fürkészőkkel és portyázókkal mind a tizenhatezer lélegeztetőgép beszerzésénél, a mobilkórház alapkőletételénél!
Vezetőink kérését tolmácsolom e hasábokon hozzátok: kérjetek magyar maszkokat, akarjátok az ingyenes teszteket. A jövő a magyar vakcináké! Neked épül a gyár meg a haza a magasban. Magyar űrhajóst a magasba!
Az események száguldó krónikásaként közlöm a megcáfolhatatlan tényt: gazdaságunk megingathatatlanul szilárd, mindenből bőséges az ellátmány. Ötmilliárd forintnyi teszt várt felhasználásra raktárainkban! Miért torpant meg hát lábatok, ki homályosította el az elméteket? Ne várjatok tovább, használjátok végre azokat! Teszteljetek!
A törzs jelentéseit olvasva azonban rá kellett jönnöm, ti nem akarjátok a kontaktkutatást, a teszteket! Bölcs vezetőink tengernyi pénzt áldoznak fel, hogy nektek legyen
jobb! Ötmilliárd! Forint! A drága, szeretett, magyar valutánkat. Ne pazaroljuk el!
Sóhaj fakad ki belőlem, mikor ezt kimondom, reng a föld a talpam alatt, a természet erői, a tektonikus mezők, gyárak és raktárcsarnokok futószalagjai és targoncái dühödt táncot
járnak. Dolgos kezek nektek őrizték a teszteket, barátaim. Mindhiába? Hiába onta? Kérdezi a sokaság. Lobban a lelkünk, ármány szőtte be tervünket.
Mitévő legyen hát a cserbenhagyott vezető? Saját kezével pusztítja el a drága pénzen vett készletet, nehogy más népek ellopják tőlünk! Nem leszünk más gyarmata, hogy ők
fölözzék le a magyar nép jussát, a hasznot. Az ármány közétek férkőzött be. Aki most hazug módon azt állítja, valaki nyerészkedni merészel, a bíróság színe előtt vall majd, máskülönben népünk pusztító ítélete söpri el. Ne engedjük, hogy idegen hatalmak kaparintsák meg a teszteket!
Mozduljunk együtt! Támogassátok a közösségünket összekovácsoló tömegrendezvényeket! Járjatok szabad félórátokban társadalmi célú találkozókra! Csakis így, pillanatnyi megingás nélkül haladhatunk tovább, mert csak a hitünk és éberségünk lehet kovásza a jövőnknek, egyetlen pillanatra sem lehetünk bizonytalanok és kétkedők!
Barátaim!
Hölgyeim és uraim!
Higgyetek!
Küzdjetek!
Maszkokat fel!
Oltakozzatok!