Hálaadás napja Budapesten-1919

Posted by

A Hungarian Spectrum írásának magyar változata
> Balogh S. Éva
>Aki nem ismeri Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy (1864-1925) nevét, annak itt a lehetőség, hogy megismerkedjen vele egy kicsit. Bár kiváló katonai karriert futott be, hőssé – legalábbis Magyarországon – azáltal vált, hogy 1919 augusztusa és 1920 februárja között a Szövetséges Katonai Misszió amerikai képviselőjeként rövid ideig Budapesten tartózkodott.
Bandholtz bőséges napi feljegyzéseket vezetett, amelyeket 1933-ban a Columbia University Press An Undiplomatic Diary, by the American Member of the Inter-Allied Military Mission to Hungary-1919-1920 címmel jelentetett meg.
1936-ban a magyar kormány szobrot állított Bandholtznak a Szabadság téren, az Egyesült Államok nagykövetségével szemben. A szobrot 1949-ben az új kommunista kormány eltávolította. A magyar kormány 1989-ben az amerikai nagykövet kérésére az amerikai nagyköveti rezidencia kertjébe helyezte el az alkotást. A szobor 1989. július 6-án, egy nappal George H.W. Bush elnök budapesti történelmi látogatása előtt került vissza eredeti helyére.
Íme a érdekes részek Bandholtz 1919. november 27-i és 28-i naplójából.
November 27: A magyarok ma így vagy úgy, de megtudták, hogy ez a mi hálaadásunk napja, és nagy virágcsokrokat kaptam üdvözlőlapokkal a főhercegtől [Habsburg Józseftől], Csernoch bíborostól, Magyarország hercegprímásától, a miniszterelnöktől, a kabinet különböző minisztereitől, Horthy admirálistól, Soós tábornoktól, Budapest polgármesterétől és tanácsától és sok mástól. A bíboros úr dél körül jött át egy nagy sereg gróffal és báróval, grófnőkkel és bárónőkkel, és nagy ünnepségünk volt. A miniszterelnök [Friedrich István] is bejött, nemcsak azért, hogy nemzeti ünnepünk alkalmából örömet szerezzen nekünk, hanem hogy köszönetet mondjon azért az igazságosságért és őszinteségért, amellyel az amerikai misszió kezdettől fogva működött, és azért az érdeklődésért, amelyet a szerencsétlen Magyarország iránt tanúsított. Elmondtam neki, hogy sem az én hazámnak, sem nekem nem volt semmi hasznunk semmiből, s hogy mi semmi mást nem akartunk, csak tisztességes játékot, hogy Amerika mindig is együtt érzett és igyekezett segíteni a szerencsétlen nemzeteket és népeket, és hogy ha sikerült őket ezzel a gondolattal meggyőznöm, akkor valóban teljesítettem a küldetésemet; hogy a különböző köszönetnyilvánításokat és elismeréseket minden magyar tisztségviselőtől úgy fogadtam el, hogy nem személyesen nekem szóltak, hanem mintha a hazámnak szóltak volna.

November 28: Tekintettel arra, hogy hálaadás napja volt, a szállásomon vacsorát adtam az összes budapesti amerikai tisztnek….. A szakácsunk, aki igyekezett igazi amerikai hálaadásnapi vacsorát készíteni, a legvacakabb ételt csinálta, amióta nálunk van. Harsány hangon, a szokásos számú magyar mássalhangzóval interpolálva állította, hogy ő tudja, hogyan kell sütőtökös pitét készíteni, és meg is tette. Tökös volt, és pite volt, de ugyanolyan sült kérege volt, mint amilyen a csirkepástétomunknak szokott lenni, és a sütőtököt körülbelül egy centis kockákban belevágta. Legközelebb saját, jól ismert repertoárjára fogjuk korlátozni.

Mint látható, a régi időkben a magyar hivatalos személyek, ha úgy akarták, tudtak barátkozni és tudták befolyásolni az embereket. Ez a mostani új legénység az ellenségszerzésre specializálódott.

2021. november 25.
S. Balogh Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.