Mire való a Médianapló?

Posted by

Zöldi László
>Egyik kolléganőm telefonon hívott föl, és a születésnapomon azt találta mondani, hogy a
Médianapló a polgári gondolkodásmód terméke. Azon tűnődöm, hogy ha e digitális rovat a
polgári magatartásformát tükrözi, akkor vajon polgár vagyok-e.

Sokáig minden porcikám tiltakozott a burzsoá kifejezés ellen, amely a görög purgosz (torony)
szóból származik. Elvégre benne rejlik az elzárkózás szándéka, az elefántcsont-torony
mentalitása. Azt azonban akkoriban még nem tudtam, hogy a torony akár kilátó is lehet,
ahonnan messzebbre tekinthetünk. A burzsoából azt hallottam ki, hogy tőkés. Miért lettem
volna kizsákmányoló, ha se pénzem, se kedvem nem volt hozzá? A polgárnak azonban van
egy másik jelölése is. Jellemző, hogy a citoyen annyira sem honosodott meg a nyelvünkben,
hogy a burzsoához hasonlóan átírtuk volna magyarra. Maradt eredeti írásmódjában.

Azt jelenti, hogy városi, az átlagosnál öntudatosabb ember. Nemcsak a kötelességeit ismeri,
hanem a jogaival is tisztában van. Ez már tetszett, noha az első Orbán-kormány is felruházta
magát a polgári jelzővel. Nyilvánvaló volt, hogy az öntudatos, hatalomtól függetlenedő
emberek érdekeit már a kétharmad nélküli hatalom sem képviselhette. Egyik ideológusa
évekkel később be is vallotta, hogy a polgár kifejezés a benne rejlő tartalommal együtt csak
„politikai termék” volt. Ha tehát a Médianapló az önálló gondolkodásra serkent, akkor bizony
belefér a polgári magatartásformába. Az más kérdés, hogy a Médianaplóval összefüggésben
sosem jutott az eszembe.

Két évtizede, amikor belekezdtem, abból indultam ki, hogy nálunk még nincs
médiatudomány, van viszont néhány szakember, aki médiatudósnak vélhető. Magamra nézve
pontosabbnak tartottam a zsurnáltudós kifejezést, egy gyakorlatias szakmából, az
újságcsinálásból próbáltam ugyanis elvi szempontokat kisajtolni. A véleményemet pedig nem
akartam tudományossá stilizálni. Ez nem mindig sikerült, ezért az utóbbi néhány évben
kitaláltam, hogy miközben 2500 karakternyi terjedelemben kifejtem az álláspontomat, a
bejegyzés utáni dokumentációban hozzáfűzöm a tíz legmarkánsabb véleményt. Köztük azokat
is, amelyek ellentétesek az álláspontommal.

Nem az a célom, hogy a Médianaplóban meggyőzzem igazamról az olvasókat. Inkább az,
hogy a jelenségekről alkotott véleményemet összehasonlíthassák a másokéval, és maguktól
vonjanak le következtetéseket. Ha ezt a kolléganőm polgári megnyilvánulásnak tekinti, akkor
nemcsak vállalom a jelzőjét, hanem megtiszteltetésnek is veszem.

Tíz mondat a polgárról

A polgárnak nemcsak szabadideje és pénze van. Magára is kíváncsi. (Forgács Péter
filmrendező, Magyar Narancs, 1996. július 11.)

Az a polgár, aki hajlandó felszedni a kutyapiszkot. (Jankovics Marcell filmrendező, Magyar
Nemzet, 1998. május 22.)

A polgár pénzt akar keresni, és igényes szórakozást kíván teremteni magának. (Sümegi
György művészettörténész, Hajdú-bihari Napló, 1999. május 6.)

A polgár az a forradalmár, akinek már jól megy. (Popper Péter pszichológus, Népszabadság,
1999. október 8.)

A polgár sohasem fogadja papucsban a vendégeit. (Kurucz Gyula író, Heti Válasz, 2001.
május 25.)

A polgár befektet, az újgazdag felél. (Nádas Péter író, Zalai Hírlap, 2014. június 28.)

Polgár az, aki él, és nem vegetál. (Kováts Adél színész, Magyar Narancs, 2015. október 8.)

A civil azt jelenti, hogy polgár. (Konrád György író, atv.hu, 2017. január 16.)

A polgár nem azonosul a fennálló kormánnyal. (Nádasdy Ádám költő, Transindex.ro, 2021.
június 15.)

A polgárokból időközben magyarembereket csinált. (Rab László újságíró Orbán Viktorról,
VárosiKurír.hu, 2021. szeptember 12.)

Médianapló, 2021. november 25.

Címkép: Marabu rajza/HVG