Ébredés

Posted by

Fábián András
>Hamarosan ott tartunk, ahol Neo a Mátrix-ban, ébredés után. Nem is túlságosan rejtetten izmosodik
körülöttünk egy disztópikus társadalom, melyben az érzékelt világ valójában egy szimulált valóság
(Mátrix). A disztópia az utópia negatív változata. Manipulatív irányítók működtetik (nyugodtan
nevezhetjük őket szélsőjobboldali magyar politikusoknak). Embereket tenyésztenek benne részben a
munkaerejük kizsákmányolása (olcsó munkaerő!), részben pedig személyes hatalmi ambícióik
támogatása céljából. Magyarán azért, hogy a külvilág (a magyar mátrixon kívüli világ) számára a
demokrácia látszatát keltve újra és újra megválaszttassák magukat e módszeresen elbutított
népekkel. Illúzió és szemfényvesztés ez az egész mai magyar társadalom, amelyet ez a politikai elit
cinikusan magyar jogállamként definiál. Néhányan persze óhatatlanul felébrednek, lázadnak vagy
legalábbis hőbörögnek. A többség azonban békésen szuszog és vegetál a bionikus löttyben. Esze
ágában sincs felébredni az álomvilágból.
Azért ugrott be nekem ez a párhuzam a Mátrix és Orbán társadalom-víziója kapcsán, mert tegnap
ünnepelték a Nézőpont Intézet 15 születésnapját. A miniszterelnökről tegnap például megtudtuk azt
a fontos információt, hogy először és utoljára csupán egyszer, a seregben használta a doktori címét,
miután a diploma megszerzése után továbbszolgálatra berendelték, ám azóta sohasem! A joghoz való
viszonyát tekintve ne habozzunk kijelenteni, hogy ez jól is van így.
Orbán tehát beszédet mondott a nagyon objektív Nézőpont Intézetben, holott azt tanácsolták neki,
hogy ne tegye. Ő azonban nem olyan ember, aki kihagy egy ilyen fontos eseményt. Mint azt
megfogalmazta, minden reggel, miután „végeztem a Nemzeti Sporttal, azonnal a Nézőpont Intézet
aznapi, hazai és nemzetközi médiafigyelőjét kell átnéznem, hogy lássam, hogy van-e valami, ami
azonnali reagálást igényel.” Figyelemre méltó beismerés ez egy miniszterelnök részéről: előbb a
Nemzeti Sport, aztán a közvéleménykutatás. Ez is bizonyítja, hogy mennyire megbízható emberünk
valóságról alkotott képének minősége. Különösen, ha azt a képet kizárólag a Nézőpont „méréseire”
és „kutatásaira” alapozza. Nem szeretnék túlzottan belemélyedni, hogy egy ilyen intézetnek illő lenne
minimum abszolút objektívnek lennie, különösen, ha a miniszterelnököt tájékoztatja. Ehhez ugyanis a
befogadó igénye is nélkülözhetetlen lenne. Orbán azonban már régen eljutott oda, hogy őt csak
dicséret illetheti, nem bírálat.
A tegnapi beszéd egyrészt önfényezés volt, másrészt nevezett miniszterelnök 2006-os
puccskísérletének torz és hazug magyarázata. Mindeközben szédelgően felidézte és feldicsérte saját
személyes (!) kormányzásának áldozatos, fényes és hihetetlenül eredményes napjait, hónapjait és
éveit. Mint mondta „A győzelmet nem fújja be a szél, kétharmada nincs az embernek véletlenül,
különösen nem kétszer vagy háromszor egymás után.” És valóban. Másodszorra már a választási
törvény megváltoztatására, harmadszorra pedig az eredmények manipulálására volt szükség a
győzelemhez.
Az a színlelt felháborodás is megfogott a szpíker beszédében, hogy a hatalomra törő ellenzék
választást akar nyerni! Micsoda impertinencia! Ráadásul meg akarja szüntetni az ő (Orbán!)
legnagyobb vívmányát, a rezsicsökkentést. A liberális, bolseviki baloldal már csak ilyen. Adót emel,
közüzemi díjakat emel, befekszik a multiknak és kizsákmányolja a szegény dolgozó magyar népet. Ezt
pedig nem lehet hagyni! Mondta a miniszterelnök.
Mindeközben a székesfehérvári polgármester levélben kérte a kormányt, hogy „legalább átmenetileg
tegye lehetővé az önkormányzatok tulajdonában lévő közszolgáltató cégek számára is azt, hogy
amennyiben nem tudják másként megoldani, úgy az egyetemes szolgáltatás keretében (tehát
rögzített keretek és árak szerint) kaphassák meg a működésükhöz szükséges áramot és gázt.” Mert
szép dolog a rezsicsökkentés, de a szolgáltatók továbbra is piaci áron jutnak hozzá a folyamatosan

dráguló energiahordozókhoz és a nagyvállalatok is egyre többet kénytelenek fizetni értük. Vagyis ez a
rezsicsökkentésnek nevezett jótétemény hamarosan csődbe viszi az önkormányzati és állami áram-
és gázszolgáltatókat és velük együtt a vállalkozásokat is. Jegyezzük meg, hogy már a
„rezsicsökkentés” első pillanatától kezdve az energiaszolgáltatók rendkívül komoly nehézségekkel
kerültek szembe. Némelyiket csődközeli állapotából csak a Mészáros és Mészáros cég tudta
kimenteni. Felvásárolta őket, és rögtön jött is az állami támogatás. Közpénzből. Mások, például a JAS
Budapest Zrt. Áramszolgáltató, már le is húzták a rolót
És akkor most mondjuk ki ismét és hangosan, hogy Orbánnak éppen ez a célja. A választások idejére
olyan politikai helyzet, olyan általános gazdasági válság és káosz kialakításán fáradozik, hogy elriassza
az ellenzéket attól, hogy valóban győzni akarjon. Ha pedig ez netán mégsem sikerülne, és mégis (a
Nézőpont méréseinek ellenére!) elveszítené a hatalmat, olyan lépéskényszert teremtsen az új
kormány számára, amelynek programjában első helyen a forint megerősítése (értsd: adóemelések),
és ezzel párhuzamosan a lakosság kizsigerelése (értsd: közszolgálati díjak emelése, más szóval a
reszicsökkentés „vívmányainak” megszüntetése) kell, hogy szerepeljen. Ezzel aztán már meg is
alapozta az új kormánnyal szembeni társadalmi ellenszenv érzését. Elhintette az elégedetlenség
ocsúját az ellenzék jövendő győzelmi mámorának tiszta búzájában.
Hogy Orbán pontosan ezt akarja, azt meg is fogalmazta: „iszonyatos erővel jön egy úthenger, ami
arról beszél, hogy csak így lehet, csak megszorítással, csak a rezsiköltségek megemelésével, csak
gázemeléssel, csak villanyáram-emeléssel, csak bércsökkentéssel, csak adónöveléssel, és egy
iszonyatos gőzhenger vagy úthenger jön veled szembe, és nincs erőd, eszközöd, szád, hangod,
embereid, akik segítenének abban, hogy elmondd, hogy ez nem igaz, hogy van más lehetőség is.”
Ennek a más lehetőségnek azonban a miniszterelnöki beszédben nyoma sincs. Ezt a helyzetet ugyanis
ő maga idézte/idézi elő tudatosan és előre megfontolt szándékkal. Van ennek a magaratásnak
definíciója is. Szabotázsnak hívják. A magyar nyelv értelmező szótára pedig a szabotázsról azt írja: 1.
munkafolyamat szándékos, tervszerű bénítása, akadályozása, 2. rendelkezések végrehajtásának
megtagadása vagy szándékos elodázása, 3. rejtett, álcázott romboló tevékenység. Ez esetben
mindhárom elkövetési magatartás megvalósítása nyomon követhető és bizonyítható. Ráadásul
mindezt tetézi egy módszeresen tönkretett és kivéreztetett egészségügy krízishelyzetének csúcsra
járatása rengeteg beteggel és halottal. A szabotázs a világ minden országában súlyosan büntetendő
bűncselekmény.
Emberünk egyébként George Orwellt is idézte a beszédében. Orwell „egyszer azt mondta, hogy
„hazugság korában kimondani az igazat forradalmi tettnek számít.” Ugyancsak ő mondta azt is, hogy
a szabadság az, ha kimondhatjuk, hogy kettő meg kettő négy.” Orbán Viktor 12 éve eteti
hazugságokkal az ország népét. Évek óta állítja rezzenéstelen tekintettel, hogy kettő meg kettő az öt.
Eljött tehát a forradalmi tettek ideje!