A király meséje

Posted by
Lana meséi
>A király ül a toronyszobában, a fején sztaniolból készült süveg. Ezt a jövőből kapta, hogy megvédje őt az egyre erősödő hangoktól. Mert hangok azok vannak. Jönnek és egyre erősödnek. Rendre arra kényszerítik, hogy kinyilatkozásokat tegyen.
Szépen vissza is mondja, amit hall.
Az első csatát megnyertük. Hajrá, te lángoktól ölelt kis ország. Hajrá!
Ismeretlen ellenséggel állunk szemben, de mára jól kiismertük. Jól kiismertük.
Mi támadunk, a kór védekezik. Mondom, védekezik.
Az ország működik. Megharcoltuk. Mondom, megharcoltuk.
Figyeljetek emberek! Az álarc nem véd meg semmitől.
Emberek, az álarc kötelező. Mondom, kötelező.
Emberek, irány a maszkabál. Legyenek ott, százak és ezerek.
Mindenki nyugodjon meg, a határokat lezártuk. Az ellen pedig onnan jött.
Hiába zárjuk a határokat, az nem segít. Nem zárunk. Újra szólok, nem zárunk.
Ha elkapjátok a kórt, meggyógyítunk. Mindenkit. Mondom, mindenkit.
Aki nem hagyja, hogy a doktorok megszúrják, az meg fog halni. Meg fog halni, csak mondom.
A király mindent szépen elismétel, még tölcsért is csinál a kezéből, hogy az országában mindenütt meghallják.
A szózat azonban nem ér véget.
Menekülj király, hallatszik a magasból.
Ám az uralkodónak eszében sincs elmenni, inkább felveszi a láthatatlanná tevő ballonkabátját.
Jöhettek pribékek, itt nincs senki, nincs senki, mondom én, nincs senki, kuncog a sarokban.
S akkor bejöttek az ápolók és belényomták a harmadikat.