Megállt az idő

Posted by

Fábián András

Ritkán olvasom már csak az Amerikai Népszava című orgánumot, mert egy idő után az a
benyomásom alakult ki, hogy a főszerkesztő-szerző időnként messze elrugaszkodik a honi valóságtól,
és valamiféle képzeletvilágból akarja nekünk, itthon megmondani a tutit. A forrásai sem világosak.
Soha semmiféle hivatkozást vagy támpontot nem ad (mármint kivéve a Hit-gyülis ügyeket, mert ott a
személyes tapasztalatok bőségesen adottak). Így aztán az állításainak döntő többsége is hiteltelennek
hat, egyéni feltevések halmazának tűnik. Most azonban egészen véletlenül kezembe került egy írás,
amely – ha valóságos tényeken alapul (már megint felbukkan bennem a kételkedés), bizakodással tölt
el és reményekkel kecsegtet. Az írás itt olvasható https://nepszava.us/az-ellenzeki-osszefogas-kivette-a-kampanyt-az-onjaro-marki-zay-kezebol/.
Nem fogom én ezt elemezni, javasom, hogy olvassa el, akinek ideje engedi. Bartus kolléga (gondolom
ő, mert nincs szerző az írás felett) leírta, amit le kellett írnia. Az is lehet, persze, hogy nem a
tulajdonos-főszerkesztő elemzésével állunk szemben, mert ahhoz ez az írás feltűnően rövid és
lényegre törő. Szóval a szerző bennem is felszabadított néhány eleddig gúzsba kötött gondolatot. Ezt
osztanám meg az olvasóval.
A minap azt írtam, mondtam, hogy ha az ellenzéki többség úgy döntött, hogy Márki-Zay Péter lesz a
listavezető jelöltje a jövő évi választáson. Márpedig akkor nekünk, akik eltökéltek vagyunk a
rendszerváltást illetően, kötelességünk ezek után támogatni őt. Komolyan is gondoltam én ezt, ezért
árgus szemekkel figyeltem a második fordulót követő megnyilatkozásokat. Vártam, hogy az ellenzéki
pártok megszólalnak. Vártam, hogy Dobrev Klára megszólal. A rövid, konvencionális udvariassági
jókívánságokon túl azonban csend volt. Csend van.
Én meg már akkor elkezdtem nyugtalankodni, amikor kiderült, hogy MZP azt a kampányfőnökét,
akivel sikerült győznie, lecserélte Záránd Péterre. Záránd urat a Momentum és Puzsér Róbert
szerepléseinek háttérembereként sikerült megismernünk. Nem épp a sikereiről híres, de hát MZP
valószínűleg tudja mit csinál, gondoltam én. Aztán csupán azt láttam-hallottam, hogy Márki-Zay itt,
ott, amott ezt azt és amazt mondja. Találkozik ezzel, azzal és amazzal. Hogy eközben mi történt közte
és az ellenzék pártjai között, arról semmi nem szivárgott ki azon kívül, hogy benyújtotta a
követeléseit. Ezek pedig minimum megmosolyogtatóak voltak, az egységet pedig inkább
gyengítették, mint erősítették. Kiemelkedik azonban a programjai közül a Brüsszelben tett látogatása
és nyilatkozatai, amelyek minden túlzás nélkül kiválónak voltak mondhatóak. Aztán megint semmi,
azon kívül, hogy emberünk egyre fáradtabbnak, enerváltabbnak tűnik.
Mint olvasom, Karácsonnyal való, érthetően folyamatos egyeztetései mellett találkozott néhány más
ellenzéki polgármesterrel is. Leginkább a Mindenki Magyarországa Mozgalom legaktívabb tagjaival
építgeti a kapcsolatokat. Ez jó. Viszont azt is megtudhattuk, hogy az egyiket ilyen, a másikat olyan
tanácsadónak kérte fel (országos, kormányzati ügyekben). Engem ez megint csak inkább
aggodalommal, mint bizakodással töltött el. Sem MZP-nek, sem az ekképp összeválogatott
tanácsadóinak soha semmi köze nem volt az egész országot átfogó államigazgatási ügyekhez. A vidéki
fiúkból összeválogatott (bocsánat, senkit sem szeretnék megbántani!) kormányzati csapatból meg
már szereztünk tapasztalatokat az Orbán-rendszer működése és működtetése kapcsán. Felcsútra,
Tempefőire, Kósára, Rogánra, Lázárra, és hasonlókra gondolok. A főváros, az én Budapestem, a mi
Budapestünk szétbarmolására és lerohasztására gondolok. A már építésük pillanatában semmire sem
jó stadionokra, „utánpótlás-nevelő akadémiákra” és a végóráikat élő közkórházakra gondolok.
Gondolom másoknak is vannak hasonló gondolatai és rémképei. Sajnálatos módon az ellenzéki
pártok továbbra is hallgattak/hallgatnak, az egy Momentumot kivéve, amely sajátjának ismerte el
MZP-t. Nekik – gondolom – ez a „remek” előválasztási szereplés után lényegében elengedhetetlenlétszükséglet volt. Azóta sem érték el a választási küszöböt. Remélem Donáth Annával – akinek ezúton is gratulálok a megválasztásához – hamarosan sikerül előbbre lépniük.
Ha tehát mindez igaz, és márpedig igaz, akkor a legnagyobb szükség mutatkozik végre arra, hogy az
ellenzék ismét határozottan és egységesen fellépjen és kiálljon és megszólaljon. Az Amerikai
Népszava (sajnos megint meg kell jegyeznem, hogy nem tudhatni milyen forrásból származó)
információi szerint most megtörtént az áttörés és közös kampánystáb veszi át az ellenzéki választási
felkészülés feladatait. Igaz-e? nem-e? – mondom – nem tudom. Remélem, hogy igaz.
Már csak azért is, mert szó volt arról is például, hogy az előválasztások után feláll egy árnyékkormány.
Bízom benne, hogy ez nem az MMM-es polgármesterek egyesülete lenne, amely MZP mögött
szervezkedik. Ezt a testületet valamennyi ellenzéki párt illetékeseinek az egységet demonstrálva
kell(ene) felállítani. Abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy ha egy politikailag felkészületlen és az
államigazgatásban járatlan és tájékozatlan ellenzéki (nota bene civil!) csoport veszi át a kormányzást
és a végsőkig lerohasztott államigazgatást a Fidesztől, akkor az a kormány nem lesz hosszú életű.
Már hallom innen-onnan a defetista hangokat az ellenzék soraiban is. A Fidesz pedig láthatólag nem
válogat az eszközökben, hogy az esetlegesen felmerülő szakértőket durván lejárassa és zaklassa. A
bátor 133 jogalkotói hatalmát is mozgósította. A kormányzati hatalmi terror ellen csak egységes és
határozott fellépéssel és kiállással lehet felvenni a harcot. (Csak zárójelben jegyzem meg ismét, hogy
a mocskos, és törvénytelen eszközökkel való játszmákra hasonlóan mocskos és törvénytelen
eszközökkel válaszolni nem lehet. A Fidesz ezt a módszert éppen azért alkalmazza, hogy az
elkerülhetetlen bukás esetén bizonyítsa az új kormány illegitimitását. Hogy is nevezte MZP a
csapatát?! – Tiszták!).
Summa summárum, jó lenne már valamit hallani nem csupán az Amerikai Népszava, de az egyesült
ellenzék részéről is. Egységes és határozott kiállásra van szükség. Programra, arcokra, tettekre,
mozgósításra. Az idő halad. A pandémia deprimálttá teszi az embereket. Az ellenzék bénultságának
látszata pedig éppúgy pusztít, mint a Fidesz defetista és karriergyilkos propagandája.

Címkép: A debreceni kis templom órája