Surányi György riadót fúj a magyarországi infláció miatt

Posted by

A Hungarian Spectrum írásának magyar változata
>Balogh S. Éva
>Surányi György, aki 1990 és 1991 között, majd 1995 és 2001 között ismét a magyar jegybank elnöke volt, kulcsszerepet játszott a magyar gazdaság egyensúlyhiányának helyreállításában, második ciklusa alatt lefaragta az ország szárnyaló inflációját. Élénken emlékszem azokra a gyötrelmes hónapokra, amikor Horn Gyula miniszterelnök 1994-es hivatalba lépése után nem tudott dönteni, ki legyen a Magyar Nemzeti Bank elnöke és ki a pénzügyminiszter. Tudta, hogy nem akarja az Antall-kormány által kinevezett Bod Pétert, de habozott, hogy világosan áttekintse az ország kétségbeejtő gazdasági helyzetét, amely fájdalmas kiigazításokat igényelt. Ha jól emlékszem, 1995-ben az infláció elérte a 28%-ot. 2001 márciusában, amikor Surányi távozott, az inflációs ráta 3,5%-ra csökkent. Tehát, ha az infláció kezeléséről van szó, Surányi bőséges tapasztalattal és lenyűgöző eredményekkel rendelkezik. (Bizonyos szempontból még lenyűgözőbb, mint Paul Volckeré, aki az 1980-as 14,8%-ról 1983-ra 3% alá csökkentette az amerikai inflációs rátát.)

Így nem meglepő, hogy amikor cikket ír, az legtöbbször az inflációs nyomásról és annak kezeléséről szól. Tegnap jelent meg egy hosszabb cikke a Portfólióban “Látszat és valóság” címmel. A cikk a Matolcsy György vezette Nemzeti Bank és az Orbán-kormány veszélyes játszmájáról szól.

Bevallom, én is bedőltem Matolcsy rendkívül kritikus cikkeinek a Magyar Nemzetben a kormány elhibázott gazdaságpolitikájáról. Kritizálta a 2022-es költségvetést és annak 5,9%-os hiánycélját, mert az ilyen célok “szükségtelenül jelentős kockázatokat” hoznak a magyar gazdaságba. Dicsekedett azzal a négy “hadjárattal”, amelyet 2010 óta “a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében” folytatott. Egy hónappal később, ismét a Magyar Nemzetben a kormányzati beruházások összetételére panaszkodott, bár következő cikkében azt állította, hogy a 2010-2019-es időszak “a magyar gazdaság legsikeresebb időszaka volt a Trianon óta eltelt száz évben”.

Surányi már 2017-ben és 2018-ban két cikkben is felhívta a figyelmet az ország kúszó inflációjára, amely természetesen megelőzte a világjárvány okozta zavarokat. Mostani cikkében azt sugallja, hogy “Európában kisebb a kockázata annak, hogy az infláció tartósan a célérték felett lesz”, mert “az infláció sokkal alacsonyabb, mint az óceán túloldalán”. A maginfláció Európában még mindig 2% körül van, míg az Egyesült Államokban 4,6%. Surányi különbséget tesz az “importált infláció” között, amely viszonylag hamar véget ér, amint a járvány véget ér, és a magyarországi “hazai infláció” között, amely különbözik az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában tapasztaltaktól, mert már régóta tart, 2015 körül kezdődött. Az általános inflációs nyomás mellett a Magyar Nemzeti Bank fiskális politikája következetesen a forint leértékelésére irányult. Ennek eredményeként “egy liter benzin árában, ami most 500 forint felett van, legalább 40-50 forint van, ami a forint leértékelődéséből származik”.

Surányi korán figyelmeztetett, hogy ha a dolgok így folytatódnak, és a jegybank továbbra is abból indul ki, hogy “a hagyományos összefüggések nem működnek (reálértékcsökkenés, negatív reálkamatok, tartósan kétszámjegyű nominális bérnövekedés, gyors hitelbővülés, prociklikus fiskális politika), és talán ennek szellemében folytatja a lazítást, akkor ráébredhet arra, hogy elveszíti az infláció ellenőrzését”. Ma úgy véli, hogy “hosszú távon változatlan makrogazdasági politika mellett nagy az esélye annak, hogy néhány évig a 4-7%-os inflációs sávban ragadunk”. A költségvetési túlfűtöttség – állítása szerint – idén különösen nyilvánvaló, az államháztartási hiány tovább nő, így az idei költségvetési hiány nem a bejelentett 7,5%, hanem 9,5% lesz.

Ráadásul mind az Orbán-kormány, mind a Nemzeti Bank olyan programokat vezetett be, amelyek az inflációt gerjesztik. Az egyik a 2019-ben elfogadott növekedési kötvényprogram. A hivatalos indoklás szerint “a program célja, hogy a vállalati kötvénypiac likviditásának növelésével segítse a hazai vállalatok adósságának diverzifikálását, ezáltal fokozva a monetáris transzmisszió hatékonyságát. A program keretében a jegybank 1550 milliárd forint értékben vásárol jó minősítésű, nem pénzügyi, nem állami vállalatok és állami vállalatok által kibocsátott kötvényeket”.

Surányi szerint 2016-2017-ig talán még indokolt volt egy ilyen program. Miután azonban “a hitelállomány növekedési üteme helyreállt, majd kétszámjegyűvé vált, ez ismét mesterséges keresletet teremtett, ami felfelé irányuló nyomást gyakorolt az árszínvonalra”. Van egy másik potenciálisan káros program, a “Növekedési Hitel Program Hajrá”, amely akár 20 évre is fix, 2,5%-os kamatozású hitelt nyújt a kis- és középvállalkozásoknak. Ha a program megszűnik, “az kihatással lehet a bankokra és a vállalatokra”. Még hosszan lehetne sorolni, hogy a családok és a vállalkozások már jó ideje milyen sokféleképpen juthatnak nagyon alacsony kamatozású hitelekhez, ami tovább növeli az amúgy is túlfűtött gazdaságot. Ráadásul a kormány a 2022-es választásokra készülve példátlan “szavazatvásárlási” programba kezdett, méghozzá magasabb kamatra felvett hitelből, mint amennyit Magyarország az Európai Uniótól kaphatott volna. Ugyanakkor az uniós támogatásokat felfüggesztették, és nem valószínű, hogy a közeljövőben kapni fognak belőle.

Surányi lehet, hogy kérlelhetetlen inflációs sólyomnak tűnik, de a történelem az ő oldalán áll. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a világjárvány által kiváltott megemelkedett infláció átmeneti lehet, bár még ez is kérdéses, és az “átmeneti” menetrendet folyamatosan kitolják. Magyarország azonban, amelynek a világjárványra adott gazdasági válaszai csak vérszegénynek mondhatók, nem számíthat arra, hogy a valójában mélyen gyökerező inflációs nyomást viszonylag gyorsan meg lehet oldani. Az Orbán-kormány “nem konvencionális” fiskális és monetáris politikája tartós inflációt és aggasztó költségvetési hiányt eredményezett. Ha a Fidesz elveszíti a választásokat, a következő kormány üres államkasszát és hatalmas adósságállományt talál majd.

2021. november 19.
Balogh S. Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.

Címkép: Az infláció. “Nem is látszik félelmetesnek”